Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Àz országgyűlés képviselőházának 2, lió pengőt használtak fel csak Budapesten háztatarozásra. Ha a tatarozás ennyi, munkalehetőséget nyújt és a tatarozásoknál, modernizálásoknál, átalakításoknál, amelyekre ez a kedvezmény kihat, éppen a legtöbb iparost és kisiparost lehet foglalkoztatni, akkor ezt áldásosnak és helyesnek tartom. T. Ház! Engedjjék meg, hogy röviden foglalkozzam a Dohány jövedék kérdésével. A Dohányjövedék szerintem az állami üzemek közül a legjobban vezetett és a legjobb eredménnyel működő üzem. (Vázsonyi János: Ez igaz! De még fokozni lehetne a jövedelmet!) Ha összehasonlítjuk az osztrák dohány jövedékkel, az messzemenő konzekvenciákra vezetne, de ezt magyar vonatkozásban, a magyar viszonyoknak megfelelően kell bírálni. Örömmel látom, hogy a Dohány jövedéknek az idén is 112 millió bevétellel szemben 40 millió kiadása volt, vagyis 72 millió pengőt hoz tisztán az államnak. (Csoór Lajos: Miért fizetnek 4 pengőt hetenként?) Ez az, mélyen t. képviselőtársam és ezt a kérdést azért hozom fel, hogy itt a kormány által sokszor hangoztatott szociális elvnek érvényt tudjak szereztetni. A munkabérek túlalacsonyak. 1931-ben 8-5 millió volt a munkabérek összértéke, a mellékeseket is beleszámítva. Ez a tétel azóta — pedig a forgalom emelkedik — 5,920.000 pengőre csökkent. Ebben benne van a dohányváltság, segélyek, különórabér stb. Két és félmillió pengővel kap tehát kevesebbet ma a munkásság, mint 1931-ben. T. Ház! Vigyázzunk arra, hogy honnan vesszük el a pénzt, (Csoór Lajos: Bizony!) vigyázzunk arra, hogy a megtakarításokat hol gyakoroljuk. Mert képzeljük el, mennyi verejték, mennyi sóhajtás és szenvedés kíséri azt, ha mi éppen a legszegényebb emberektől veszünk el 2 és félmillió pengőt. Emellett pedig a Dohányjövedék forgalma évről-évre emelkedik, — most is 5 millió pengővel emelkedett — már pedig azt ígérték, hogy ha a forgalom emelkedni fog, javítani fogják a fizetéseket. Kérem a pénzügyminiszter urat, cselekedjék ebben a tekintetben. Nem szabad a munkásokkal szemben olyan szűkmarkúnak lenni, ugyanakkor, amikor a gazdáknak — nem irigységből mondom — az 1934/35. évben félmillió pengő segélyt utalt ki a kormány. Az országban 24 dohánybeváltó hely van, ahol munkások dolgoznak különböző fizetésekkel. A vidéki munkások heti 6 pengőt, a budapestiek heti 12 pengőt kapnak. Ezeket a munkabéreket lehetetlen tovább fenntartani, mert hogyan álljon szembe a kormány az önző kapitalistával, ha az arra tud hivatkozni, hogy ime az állami üzemeknél is ugyanaz a helyzet, mint az ő vállalatainál. Még egy kérdést említek meg egészen röviden, még pedig a nyugbér-kérdést. Nyugbér ma csak a munkásnak jár, családjára ellenben már nem terjed ki. Voltak esetek; amikor 35—40 évi munka után meghalt a családfő és ott maradt a család egy fillér nyugbér vagy kegydíj nélkül. Az összes üzemeknél be kellene hozni azt a rendszert, amely az állami gépgyárnál van, ahol az özvegy és az árva is kap nyugdíjat. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Müller Antal: Befejezem. Az 1932 :LXV. te. 128. §-a felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek a nyugbérkérdés rendezésére. Kérem a miniszter urat, éljen ezzel a felhatalmazással a legszegényebb emberek érdekében. (Helyeslés.) A tárca költségvetését nem fogadom el. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ?. ülése 1937 június 2-án, szerdán. Í5Í Elnök: Fellner Pál képviselő úr következik szólásra. . Fellner Pál: T. Ház! A nélkül, hogy előttem felszólalt képviselőtársam fejtegetésére az idő rövidsége miatt ez alkalommal reflektálnék, bátor vagyok a pénzügyi tárcának egy aktuális kérdésével, a szeszkérdéssel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ügy gondolom, nem vagyok szerénytelen akkor, amikor hosszú hallgatás után ebben a kérdésben szót emelek itt a Házban, bár megvallom, gondolkodóba estem a felett, hogy megtegyem-e ezt vagy nem. Gondolkodóba estem azért, mert egyrészt senki sem szól szívesen itt azokhoz a kérdésekhez, amelyekben érdekelve van, — ezt nem is tartom különösen ildomosnak — másrészt pedig azért, mert az a légkör, amelyben ezt a kérdést éppen az ipari szeszgyárakkal szemben itt ismételten és az utóbbi időben fokozódó élénkséggel tárgyalták, tulajdonképpen igen nehézzé teszi azt a feladatomat, amellyel rá akarok világítani a teljes objektivitásra való törekvés mellett ennek a kérdésnek hisztorikumára és mai állására. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartottam, hogy ehhez a kérdéshez szóljak, azért is, mert más oldalról is nem egy esetben történtek felszólalások olyanok részéről, akik túlnyomó részben szintén érdekelve voltak, és azért is, mert amidőn itt szót emelek, ezt nemcsak a magam nevében teszem, hanem — lévén az ipari szeszgyáruk érdekképviseletének elnöke is — úgy érzem egyenesen kötelességem, hogy ezekben a súlyos kérdésékben a mi meggyőződésünk szerinti igazságot és tényállást is ismertessem. Ezzel kapcsolatban előrebocsátom azt» hogy az ipari élet vezetői között nincs és nem lehet egyetlenegy komolyságra számot tartó ember, aki ne látná, hogy a mostani súlyos helyzet nehézségei a megcsappant forgalomira vezetendők vissza és hogy a megcsappant forgaloin elsősorban a mezőgazdaság súlyos helyzetének a következménye. Nem akad tehát közöttünk, az ipari élet vezetői között senki, — ki ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozik —' aki ne volna híve annak, hogy a mezőgazdasági termelést minden okszerű intézkedései meg kell erősíteni és abba a helyzetbe kell hozni, (Kun Béla: Az ipari kontingens egy részét oda kell adni!) hogy megfelelő termelési és értékesítési viszonyok között tudjon rendeltetésének megfelelni. (Drozdy Győző: Helyes!) Szükséges ez azért is, mert az egész ország boldogulása csak úgy képzelhető el, ha a mezőgazdasági termelés megfelelő helyzetben van és az ipar is viszont csak ha fogyasztóképes mezőgazdasággal áll szem; ben, így képes fokozódó mértékben megfelelni annak a rendeltetésnek, hogy az ország lakosságának szaporulatát felszívja, munkaalkalomhoz juttassa és mindinkább fokozódó mértekben vehesse ki részét az ifjúság problémájának elintézéséből. (Kun Béla: Örvendenénk, ha Önként lemondanának az ipari kontingens nagy hányadáról!) Ezt voltam bátor előrebocsátani általános megjegyzésként. Még egy másik általános megjegyzést fogok tenni, mielőtt rátérnék felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára. A másik általános megjegyzés, amelyet bátor vagyok tenni, az, hogy az ipari szeszgyártás soha nem akart es soha nem fog akarni olyan megoldást vagy állapotot, amely az ország helyesen felfogott érdekével és a közérdekkel ellentétes. (Drozdy Győző: Helyes! — Kun Béla: Szóval kisül, hogy a kor21