Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselohazunak é'23. ülése Í9Sf június è-an, szerdán. 149 amit igen t. képviselőtársam említett, az különösen ha hatóság részéről történik a felmondás, minden, esetben felemelést jelent, nem pedig azt, hogy itt bizonyos könnyítéseket akarnaic adni. (Vázsonyi János: Es ez tömegesen történik!) A Dohány jövedék hasznára később rá fogok térni, éppen ezért most nem foglalkozom vele. Legyen szabad azonban itt elöljáróban kijelentenem, hogy mint az adófelszólamlási bizottság tagja, a székesfővárosban hosszú évek óta figyelem és hallgatom az adózók keserves panaszait és tanúsíthatom, hogy az adófelszólamlási bizottságoknak talán soha olyan keserves munkájuk nem volt, mint az elmúlt évben. Ez érthető is, hiszen a hosszú gazdasági válság következtében teljesítőképességük végére értek azok a kisexisztenciák, akik most már nem tudják a magas közterheket megfizetni. T. Ház! A pénzügyminiszter úrnak expozéjában és a múlt évi költségvetésnél is kifejezésre juttatott optimizmusát igazolják a zárszámadási eredmények, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy 63 millió pengővel több bevétele volt a pénzügyminiszter úrnak, mint amennyit előirányzott, ezzel az optimizmussal azonban vigyázni kell, mert ebben a kedvező eredményben sok minden közrejátszott. Elsősorban közrejátszott itt a |jó termés, másodsorban a kereskedelmi szerződések és nem tudni, hogy jövőre ezek a tényezők milyen hatással lesznek a költségvetési helyzet alakulására. Éppen ezért nem szabad olyan költségvetést megállapítani, amely ezekkel a kedvező körülményekkel számol. Adja a mindenható Isten, hogy most is jó termés következzék be, nekünk azonban állandóan csak átlagos termésre lehet számítanunk. T. Ház! A 33-7 milliós zárszámadási többletből azt látom, hogy csak 4-2 millió pengő az, ami jövedelmi adóból ered, a többi mind fogyasztási és forgalmi adóból, vagyis a legnagyobb bevételi többletet megint a kisemberek, a szegény emberek, a nagy tömegek izzadták ki. A fogyasztási adó és a forgalmi adó alapja a legkönnyebben megfogható, ehhez nem kell nagy pénzügyi zsenialitás^ itt egyszerűen csak a kulcsokat meg kell állapítani és ha azok meg vannak állapítva, abban a pillanatban már lehet számolni, mert hiszen minden embernek, aki él, magától értetődőleg fogyasztania kell és forgalmat is kell csinálnia. T. Ház! Legyen szabad egy képet idevetitenem arra vonatkozólag, hogy hogyan alakult az állam forgalmiadó bevétele az utóbbi Öt esztendőben. 1931-ben forgalmi adóból, illetőleg fázisadóból az államnak 76'2 millió pengő, 1932-ben már 90-1 millió pengő, 1933-ban 92-3 millió pengő, 1934-ben 1044 millió pengő és 1935-ben 111-4 millió pengő bevétele volt. Vagyis azt látjuk, hogy az állam forgalmi adóból és fázisadóból beszedett jövedelme meglehetősen nagy íveléssel tornászta fel magát a legutóbbi öt év alatt 76 millió pngőről 111 millió pengőre. Ha ennek okát kutatjuk, meg kell állapítanunk, hogy ezt nemcsak a nagyobb forgalom idézte elő, hanem az is, hogy a közületektől is bizonyos összegek elvonattak. Figyelem a városok hivatalos kimutatásait, amelyekből megállapítható, hogy bizony, a városok nagyon panaszkodnak, mert mindig súlyosabb helyzetbe sodródnak amiatt, hogy az állam az ő bevételeik nagy részét magának tartja fenn. A városok ennek következtében nem tudják autonómiájukat úgy vezetni, ahogyan az kívánatos volna, vagyis a régebben megállapított százalékos rendszer megváltozott az állam javára, de a városok kárára. Ez megbosszulhatja magát, mert városaink ezáltal súlyos helyzetbe kerülhetnek. Szerintem nem lehet a közületeket gyengíteni. Az autonómiák csak úgy tudják nagy feladatukat elvégezni, ha ehhez alkalom, lehetőség van, csak úgy tudják a városszabályozást végrehajtani, az utakat, csatornákat megépíteni és csak úgy tudnak eleget tenni a szociális kívánalmaknak, ha a saját területükön befolyó adók egy részét — legalább is a régi kulcsok arányában — megtarthatják maguknak. Én, mint fővárosi képviselő, jól ismerem Budapest székesfőváros háztartási budgetjét és figyelemmel kísérem, hogyan alakult a székesfőváros helyzete az adóhozam szempontjából. Forgalmiadéból először egyharmad rész volt a fővárosé, azután a kormány ezt az arányt megváltoztatta és a forgalmiadónak csak az egyihatod részét engedte át a fővárosnak. De ezt is megsokalta és megint megváltoztatta olyanynyira, hogy ma már a forgalmiadó és fázisadó címén befolyó összegeknek csak egyhuszaű része illeti meg a székesfővárost. Budapest székesfővárosnak a forgalmiadóból 1929-ben 23*5 millió pengő jutott a megállapított százalék alapján, 1931-ben már csak 14 millió pengő, 1935-ben 7'4 millió pengő, 1936-ban pedig már csak 4 millió pengő. Ez a sorvadás nem a kevesebb adófizetésből eredt, hanem a részesedés csökkentéséből, amit a következő adatokkal bizonyítok. Budapest székesfőváros területén 1930-ban befolyt összesen 230'5 millió pengő adó. Ebből az állami részesedés 1353 millió pengő, a főváros részesedése pedig 95'2 millió pengő volt, vagyis az összes adónak 41"3%-a jutott a fővárosnak. Ezzel szemben 1935-ben jóllehet majdnem ugyanannyi adót fizetett a főváros jolgársága, mint 1930-ban, — amennyiben 1935ben befolyt összesen 226'5 millió pengő adó — ebből az állam részesedése már 1548 milliö pengő, a székesfőváros részesedése pedig 717 millió pengő volt, vagyis 31% jutott a fővárosnak, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan adózás mellett a székesfővárosnak 24 millió pengővel kevesebb részesedés jutott, mint 1930-ban. Azt hiszem, ezek a reális számadatok igazolják, hogy nem szabad ezen az úton tovább haladni^ nem szabad a városokat annyira megrövidíteni, hogy ne tudjanak megfelelni kulturális, szociális, közegészségügyi és egyéb gazdasági vonatkozású kötelezettségeiknek, hanem az állam gyarapodása mellett, az állam gépezetének biztonsága mellett, az állami élet rendes menetének fenntartása mellett biztosítani kell az autonómiák helyzetét is. Azt hiszem, akkor állunk igazságos alapon, ha ezt minden tekin tétben szem előtt tartjuk. Már az általános vita során említette éppen a többségi pártból egy képviselőtársunk azt, hogy ma az adófejkvóta 121 pengő, vagyis a békebeli adóköztehernek több, mint a kétszerese, holott nagyon jól tudjuk, hogy a kereseti viszonyok nemcsak hogy ennek arányában nem emelkedtek, hanem úgyszólván egyáltalában nem emelkedtek a békebeli keresetig viszonyok fölé. Ez az, amit érez a polgárság és minél kisebb, minél szegényebb az illető ipolgár, annál erősebben érzi ezt a különbséget. Ezt a terhet el lehet viselni talán egy-két esztendeig, de nem lehet ezt a teherviselést mint rendszert meghonosítani. Éppen ezért várom a pénzügyminiszter úr adóreformját, amely a kisemberek adóterheit mérsékelni fogja. Remélem, hogy rövidesen sor kerül arra,