Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

14S Äz országgyűlés képviselőházának ezeknek az adatoknak birtokában felteszem azt a kérdést, nem lehetne-e a Dohányjövedék jövedelmét Magyarországon is szaporítani"? r Lehetne, de ehhez szükséges volna a dohánygyártmányok minőségének javítására és elsősorban az egyes minőségek árának oicsóbbítására. Ez jelentene nagyobb forgalmat és ez a nagyobb forgalom jelentene egyben nagyobb jövedelmet. A dohán y beváltási áraikat az utóbbi években körülbelül öt év folyamán mintegy 10 pengővel leszállították, (Mizsey György: wieg többel!) tehát elvettek a mezőgazdaságtól. Ugyanakkor a készgyártmányok árát nem szállították le, s így végeredményben a fogyasztóközönségnek semmi haszna sem volt abból, hogy a mezőgazdaságot ezen a területen meg rövidítették. A Dohányjövedék jó üzlet volna s jó üzlet lehet ma is, látszólag jó üzlet is, háromszor annyi bevétele vau ma is, mint amenynyi kiadása, ez a jövedelem azonban még mindig fokozható volna. T. Ház! Ezek után fel kell vetnem azt a kérdést, hogy hogyan emelte a kormányzat az adókat az utóbbi esztendőkben. (Dinnyés Lajos: Bűvészettel!) Ez a költségvetésből kitűnik. Különböző pótadókat, különadókat és ínségjárulékokat vezetett be a pénzügyi kormányzat, de adót emelt azáltal is, hogy a forgalmiadóváltság-rendeletek bevezetésével sokkal magasabban állapították meg a váltságkuiosot, mint ahogy a forgalmiadók tényleg terhelték az adózókat ennek a forgalmiadóváltságnak az életbeléptetése előtt. így magyarázható az» hogy az idei költségvetés az általános forgalmiadóból ugyanolyan összeget remél, mint az 1929/30. évi költségvetés és 40%-kai többet remél, mint az 1932/33. évi költségvetés, pedig a forgalom — egészen objektíve megállapíthatjuk — az utóbbi 4 évben nem emelkedett 40%-kal, ellenkezőleg, nagyon sok helyen csökkent. T. Ház! Minthogy a rendelkezésemre álló idő igen rövid, méltóztassék megengedni, hogy ezek után egészen röviden már csak két kérdéssel foglalkozzam. Ez alkalommal nem kívánok foglalkozni az Otba, kérdéseveimért ebben a kérdésben lefolytattam a vitámat, — sajnos, eredménytelenül — a pénzügyminiszter úrral a múlt költségvetési évben és az idén észrevételeimet ebben a kérdésben a belügyi tárca egészségügyi fejezeténél tettem szóvá. Szóvá kell azonban tennem a pénzügyminisztériumnak azt a gesztióját, amely igen sokszor megnehezíti a munkaalkalmak teremtését, a forgalom emelését és szociális intézkedések létrehozatalát és arra kérem itt a pénzügyminiszter urat. hogy kegyeskedjék ezen a területen más politikát inaugurálni, mint amilyen az utóbbi években történt. Hivatkozom elsősorban az Oti.val és a Mabi.-val kapcsolatos kérdésekre. Köztudomású dolog az, hogy az országnak minden forgatható vagyona, minden felszívható értéke lassan vagy az Oti.-hoz, vagy a Mabi.-hoz ke rül. Az Oti.-nál és a Mabi.-nál halmozódnak fel a tőkék. Ezek a tőkék vissza kellene, hogy kerüljenek vérkeringésileg a magyar közgazdasági életbe, amit úgy az OtL, mint a Mabi. akarna is, amit a belügyminisztérium több esetben jóváhagyott és mindenkor a pénzügyminisztériumban akadt el az ilyen ügyek elm"t"P7PiQP Konkrét eseteket mondok. Az Oti. elnöksége és igazgatósága is megszavazott tisztviselői házak és lakások és munkásházak és lakások építésére olyan kölcsönöket, amelyek előkelő bányavállalathoz, vagy pedig európai hírű nagy gyárvállalatokhoz szóltak volna. A kölcsönöket megszavazta az Oti. igazgatósága 123. ülése 1937 június È-ân

} szerdàfL ós elnöksége, jóváhagyta a belügyminisztérium, egy éve, két éve azonban ott fekszik az ügy elintézetlenül a pénzügyminisztériumban, visszadobva, úgyhogy az Uti.-nak ötször-hatszor kellett újra és újra felterjesztéssel élnie, mindig teljesen eredménytelenül. De ugyanez áll a Mabi.-ra vonatkozólag is. A Mabi. megszavazott egy kölcsönt például Miskolc városának Görömbölytapolca-fürdő európai modernizálása céljából. Görömbölytapolea-fürdő idegenforgalmi szempontból egyike az ország kincseinek, ha kellőleg kihasználtatik. Miskolc város 600.000 pengő kölcsönt kért a Mabi.-tól a görömbölytapolcai fürdő fejlesztése és kiépítése érdekében. A Mabi. igazgatósága meg is szavazta a kölcsönt, a belügyminisztérium jóváhagyólag támogatta, a pénzügyminisztériumban azonban ez az ügy is elakadt. Ugyanakkor Miskolc városa területvételt is határozott el Görömbolytapolcán, Pap Antal titkos tanácsos görögkatolikus érsektől, mint eladótól. A városra való tekintettel az eladó, a görögkatolikus érsek, igen előr nyös áron, négyszögölenkint 3 pengőért lett volna azonnal hajlandó a jóval értékesebb területet eladni, illetve átengedni. A miskolci bankok a miskolci polgármester felszólítására a 125.000 pengőt, amelyre szükség volt, megszavazták, az ügy jóváhagyás végett ugyancsak a pénzügyminisztériumba került és ott megakadt minden válasz, minden elintézés nélkül, pedig ha az opció lejár, akkor már félő, hogy a görögkatolikus érsekség másnak adja el azt a területet és ezzel teljesen lehetetlenné válik Görömbölytapolca további fejlődése, amikor inkább ennek támogatására volna szükség és Görömbölytapolcára is ki volnának terjesztendők mindazok a kedvezmények, amelyek a balatoni fürdőhelyeknél megvannak. T. Ház! Az idegenforgalom szempontjából, munkaalkalmak teremtése szempontjából, a gazdasági élet vérkeringése szempontjából kellett e kérdéseket a Ház elé hoznom, kifogásolnom és orvoslásukat kérnem. A pénzügyminiszter úr expozéjában igen sokszor használta a »szociális« szót és néhány szempontból meg is mutatta azt az utat, amelyen szociális téren haladnunk kellene. Ez azonban csak az út megmutatása volt és nem azok a lépések, amelyeket tényleg meg kellene tennünk. Ezt az utat együttes erővel ki kell munkálnunk, ki kell építenünk és rövid igénytelen felszólalásom nem akart egyéb lenni, mint kubikolás ennek a szociális útnak kiépítéséhez. Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr. Müller Antal: T. Ház! Előttem szólott Vázsonyi János t. képviselőtársam foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a 63 milliós

1 bevételi többletet miként lehetett volna felhasználni olymódon, hogy a kisexisztenciák. a kisemberek közterhein bizonyos könnyítések, segítések történjenek. Magam is osztozom az ő véleményében ebben a tekintetben, hiszen a pénzügyminiszter úr expozéjában is, de azt megelőzően is kijelentette, hogy igenis keresztül akar vinni egy adóreformot, mégpedig olyat, amely a kisemberek vállairól leveszi ,az amúgy is alig bírható terhet és erősebb vállakra helyezi át. Ez mint alaptétel az én szempontomból is nagyon helyeslendő és minden tekintetben törekedni is kell ennek megvalósítására. (Ügy van! balfelől.) Ami a rögzített adók felmondását illeti,