Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

A& országgyűlés képviselöházúnak ÊÊè. a legsúlyosabb adóterhet vállalja az ország valamennyi foglalkozási ága között. Ha a házbirtok kérdéséről van szó, újra fel kell vetnem, amit a tavalyi költségvetési vita keretében a pénzügyi tárcánál felvetettem, a rendkívüli házadópótlék eltörlésének kívánságát, mert ez elsősorban a kis házbirtokosokat és így a kispolgári réteget sújtja, amely ma már az egykor irigyelt ház birtokosi osztállyal szemben egy tulajdonképpen elproletarizálódott társadalmi réteget jelent. T. Ház! Amikor ezt tavaly felvetettem, a pénzügyminiszter úr azt válaszolta nekem, hogy addig adócsökkentésre nem lehet gondolni, amíg a gazdasági élet meg nem erősödik előbb a gazdasági életet kell megerősíteni Hát egy 63 milliós bevételi plusz a gazdasági élet megerősödését jelenti államilag, de sajnos, egyénileg nem jelenti és hogy nem jelenti, ennek oka a válságban . levő kereskedelem mal helyzete. Én a kereskedelmi tárcánál már bátor voltam néhány kívánságát és néhány panaszát a kereskedőtársadalomnak, a kereskedői foglal* kozási ágnak a kisiparossággal együtt, ide a Ház elé hozni. Ezt megismétlem a pénzügyi tárcánál, mert elsősorban a pénzügyminiszter úrra tartozik a magyar kereskedelemnek az a kívánsága, amelyben a fázisadók, általános bevezetését és az adókulcs mérséklését kéri s amelyben kéri elsősorban az általános kereseti adónál az adómentes minimum megállapítását és kéri a krízisadók, tehát a jövedelemadó rendkívüli pótlékának, a szükségadónak és az alkalmazottak kereseti adójának eltörlését. Én tisztában vagyok azzal, hogy nehéz ma e kérések teljesítése, de feltétlenül orvoslandók a panaszok és orvoslandó az a helyzet, amely állandóan még újabb vegzatúrákkal sújtja az ország adófizető lakosságát, elsősorban a kereskedelemhez és kisiparhoz tartozó rétegeket. T. Képviselőház! Interpellációban hoztam már ide azt a kérdést, hogy a rögzített adókat sorban felmondják a kereskedőknél és iparosoknál, egy spiclirendszer alapján megállapított adókimunkálás révén. A kereskedemli tárcánál hoztam ide azt a kérdésit, hogy a forgalmiadó-ellenőrök egyes részvénytársaságok,nál az igazgatósági tagok és az igazgatósági tagok feleségeinek cime, lakhelye és vallása iránt érdeklődnek, ami, azt^ hiszem, semilyen összefüggésben az adózás kérdésével nem lehet és nem tartozik a forgalmiadó-ellenőrökre. Mindezekre a kérdésekre mindezideig megnyugtató választ nem kaptam, sőt egyáltalán semilyen választ nem kaptam. Azóta azonban újabb vexaturákat kell a t. Ház elé hoznom, és pedig a pestkörnyéki sütőiparosok panaszát, hogy a pestkörnyéki pénzügyigazgatóság sorban felmondja rögzített adójukat és őket, ezt a kisiparoariéteget, sokkal súlyosaibb adóteherrel sújtja. De ide kell hoznom a Magyarországi Cipőkereskedők Országos Egyesületének jelentéséből azt a tényt is, amellyel kimutatják, hogy az ország lakosságában egy lélekre félpár cipő fogyasztás esik egy évben, és ugyanakkor, amikor emelkedik a cipőkereskedők száma, de

t minden egyes cipőkereskedőnek csökken a jövedelme és a kereseti lehetősége, Budapesten és több vidéki városban a rögzített adóikat szintén felmondják és ezt a kereskedő és iparos réteget sokkal súlyosabb terhekkel sújtják. Ide kell végül hoznom, mint újabb vexaturát, a budapesti ügyvédi kamarának azt a helyzetét, ahol sorban az ügyvédeknek kereseti adóját ugyancsak ebben az évben felmondották és a forgalmiadót végig emelik annál ütése Í9S7 június É-án

} szerdán. Ul az ügyvédi karnál, amelyből elismerem ugyan, hogy a 3000-nél több budapesti ügyvédből 300 jól meg tud élni, de egészen bizonyos, hogy 2700 vagy nagyon nehezen él csak meg» vagy csak úgy, hogy vagy máshonnan van jövedelme, vagy vagyona van, mert a budapesti ügyvédi kamara tagjainak 70%-a tényleges ügyvédi keresetéből megélni képtelen. Ez a foglalkozási ág, sajnos, tökéletesen visszaszoríttatott és halállal vívódik ugyanakkor, amikor a legvadabb és legostobább demagógiával kell mindenkor megküzdenie. Szükségesnek tartom ezeknek a kérdéseknek felhozását a pénzügyi tárcánál, r hogy ezekre orvoslást kérjek, mert szerény nézetem szerint nem nehezíteni, hanem könnyíteni kellene a polgárok életén. Az állami gazdaság csak akkor lehet erős, osak akkor mutathat a jövőben is bevételi felesleget, ha erős magángazdaságon nyugszik, mert ott, ahol a magángazdaság gyönge, ahol az egyén elhull, ott végeredményben az állam is válságba kerül. Az állam az egyének összesége, a különböző foglalkozási ágakban élőknek egysége és ha a különböző foglalkozási ágakban lévők mind válságba kerülnek, ez végeredményben az államot kergeti válságba. Igen helytelen politika volna az, amely elsősorban az államot tartja — a magángazdaság előtt — gazdaságilag megóvandónak. Megfordítva van. A magángazdaságot kell erősíteni, mert ennek erősítésével természetszerűleg erősödni fog az állam helyzete is. T. Ház! Éppen ebből a szempontból a 63 millió bevételi többlet hovafordításánál megdöbbentő az, hogy ezt a 63 milliót ia kiadások emelésére fordították, de ugyanakkor a köztisztviselők fizetéséhez nem adtak hozzá. Ha a kormány nem akart adócsökkentéshez nyúlni abból az elgondolásból kiindulva, amelyet a pénzügyminiszter úr tavaly éppen az én beszédemre válaszolva kifejtett, hogy előbb kell a gazdasági helyzet megerősítésének bekövetkeznie és csak azután az adócsökkentésnek, a kiadásokat mégis a köztisztviselői fizetéseknél kellett volna szaporítani. Ez haszon lett volna az állami adminisztrációra nézve, de egyben az egész magyar (közgazdaság számára is, mert a fizetésnövekedés, a köztisztviselőknek nagyobb életstandard lehetősége, fokozott fogyasztást jelent,, a fokozott fogyasztás nagyobb forgalmat valósít meg, a nagyobb forgalom, azonban végeredményben több adóbevételt hoz az államkincstár számára, tehát amit az egyik oldalon fizetésemelésben a köztisztviselőknek adtak volna, azt a másik oldalon a nagyobb adóbevételekből feltétlenül visszakapta volna az államkincstár. Tagadásba veszem azt a tételt, hogy jövedelemszaporulat csak adóemelésből állhatna elő. Példa arra, hogy nem így van, a Dohányjövedék kérdése. Az osztrák Dohány jövedék tiszta jövedelme a legutóbbi esztendőben 171 millió pengőt mutat ki ugyanakkor, amikor a magyar Dohányjövedék tiszta jövedelmeként a költségvetésben 71 millió pengőt tüntet fel. Ausztria lakossága pedig — ha ezt a 100 milliós különbözetet egymásmellé állítjuk, ezt is szembe kell állítani — 2 millió lélekkel kisebb, mint Magyarország lakossága, tehát a fogyasztók száma 2 millióval kevesebb és mégis 100 millióval több a Dohányjövedék bevétele. Ezeket az adatokat részletesebben a Törvényhozók Lapjának február 1-i számában olvashatjuk, én is onnan vettem és ezekután az