Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

144 Az országgyűlés kepviselöházunak talajerő fenntartásának nagymértékű elhanyagolása., A kamara a talajzsaroló gazdálkodásban látja a terméshozam országos viszonylatban való javulása elmaradásának okát. Állattenyésztésünkre vonatkozólag megállapítja a kamara, hogy az nem áll arányban egyéb termelésünkkel. Ha állatállományunk alakulását nézzük, akkor azt látjuk, hogy 1922től 1936-ig különösebb eltérések nincsenek, ha azonban az 1911-es Csonkamagyarország adataihoz vonatkozólag tesszük meg az összehasonlítást, akkor azt látjuk, hogy szarvasmarhánál a differencia, illetőleg a csökkenés 20%, lónál 10%, juhnál 45% és sertésnél 25%. Sertésállományunk alakulásánál tehetünk egy érdekes ^ megfigyelést és (pedig azt, hogy 1935-,ben majdnem elértük az 1911-es állományt. Fontosnak tartom ezt megemlítenem azért, mert az előző évvel szemben ez egy 28%-os szaporulatot jelent, amely azután újból visszaesett. Ebből látjuk, hogy néha a véletlen játéka következtében milyen mértékben emelkedett például éppen sertésállományunk és egészen bizonyos az, hogy lehetségesek olyan célszerű intézkedések, amelyek ezt az emelkedést, igen sok más vonatkozásban is, tervszerűen előmozdítják. A miniszterelnök úr a földmívelésüsryi tárca alkalmával mondott beszédében megállapította azt, hogy mezőgazdasági termelésünk színvonala különösen a kalászosoknál örvendetesen javul. Felemlítette a tennivalók egész sorozatát, ugyanakkor megállapította azonban azt, hogy az, ami szükséges volna, messze túlhaladja az állami költségvetésben erre a célra biztosítható kereteket. Ha gyáripari termelésünket vizsgáljuk, úgy megállapíthatjuk a Gazdaságkutató Intézet bécslései alapiján azt, hogy a szorosan vett gyáripari termelés 1935-ről! 1936-ra 15%-*kal emelkedett. Míg 1929-től a termelési mennyiség emelkedése 28%-ot tett ki, addig a lakosság fogyasztási mennyiségének emelkedése — ugyancsak 1929-hez viszonytva — összevissza 3*9% volt. Ha most a lakosság gyarapodását is tekintetbe vesszük, amely ez alatt az idő alatt 3*8% volt, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a 'fogyasztás színvonala az elmúlt években nem emelkedett. Ebből következtethetünk arra, hogy gyáripari termelésünk növekedésének nagy hányada a beruházási iparágak erős konjunktúrájából ered és ez a növekedés nagyrészt a gyáripar saját beruházási üzembővítési szükségleteit fedezte. A gyáripar fejlődésében elég fontos szerepe volt az ipari munkaszervező intézetnek. Az intézet üzletrésztőkéje 32 millió pengő volt, ennek 10%-a nyert befizetést, folvósíttatott fennállása első két évében 36 millió pengő. Lényegesnek tartom ezt azért, mert aránylag csekély eszközökkel igen szép eredményeket lehetett elérni. Ha akár vas- és gépiparunknak, textiliparunknak, vegyészeti, CÍPŐ- és bőriparunknak, bányászatunknak és kohászatunknak a termelését nézzük s megkérdezzük az illetőket arra vonatkozólag, hogy tudnák-e a termelésüket még fokozni, kivétel nélkül majdnem mindenütt azt a választ kapjuk, jhosry ennek nincs semmi akadálya. "Veereredménvben azonban az ő termelésüket a szükséglet és a kínálat szabályozza s ha a szükséglet 20%-kal emelkednék, akkor termelésüket is 20%-kal tudnák nagyobbítani. Az életstandard javításának igen jelentős részét képezi az élelmen és ruházaton kívül a 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. lakásviszonyok megjavítása. A lakásépítési tevékenység Budapesten 1934-ben 4360 lakást. 1935-ben 2520 lakást, 1936-ban pedig 6320 lakást hozott létre. Budapesten ennek ellenére 25.961 egyszobás lakásban 55.400, 17.000 kétszobás lakásban 38.900 albérlőt és ágybérlőt tartanak s az albérleti egyszobás lakások 15%-ára 4, sőt ennél is több albérlő esik a főbérlőn és családján kívül. Az építkezési tevékenységnél a vállalati összegnek különböző számítások szerint körülbelül 4—6%-a szükséges az import fedezetére. Ebből látjuk, hogy a hazai rendelkezésre álló munkaerők célszerű felhasználásával akár évi 50—60 vagy 80 millió pengős építkezéseket is le lehetne 'bonyolítani. T. Ház! Egy nemzet jövedelmének maximumát akkor éri el, ha nemcsak munkát biztosít az ország minden munkabíró lakosának, hanem ha ezt a munkát oly módon irányítja és szervezi, hogy úgy a mezőgazdasági, mint az ipari S

f minden egyéb más munkának a racionalizálása a legmesszebbmenő módon elérhető s hogy az óránkénti munkaprodukció a lehető legnagyobb legyen. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk termelésünket, akkor megállapíthatjuk, hogy ezektől az ideálisan elérhető maximumoktól a valóság igen messze esik. Kérdés, hogy a mai gazdasági rend fenntartása mellett mik volnának azok a kormányzati intézkedések, amelyek nemzeti jövedelmünk mennyiségének emelkedését lényegesen előmozdítanák. Én ezt a lehetőséget egy olyan belső kölcsön kibocsátásában látom, amelyet a kormány teljes egészében a magángazdaságoknak bocsátana rendelkezésére egy előre megállapított és részleteiben is kidolgozott terv szerint abban a formában, hogy ezzel, nemzeti termelésünknek egyszerre 20—30%-os emelkedését tegye lehetővé. A belső kölcsön kibocsátásának lehetőségére például Ausztriát hozom fel, ahol a leg utóbbi időben március 1—15 között bocsátottak jegyzésre egy úgynevezett beruházási kölcsönt 180 millió schilling értékben 90-es árfolyamon. 4'5%-qs kamatozás mellett. Ennek a kölcsönnek a kibocsátásával Ausztriában körülbelül 50—60.000 embernek tudnak egy éven keresztül munkát biztosítani. A kölcsön felhasználására vonatkozólag megemlítem, hogy annak egy része, 54 millió schilling, régebbi szövetségi kölcsön törlesztésére fordíttatik, honvédelmi célokra 22 millió schilling, vasúti beruházásra 27 millió schilling fordíttatik. Ezzel általában olyan állami beruházási programmot segítettek elő, amely kölcsön nélkül csak állami deficit létesítésével valósítható meg. A belső kölcsön kibocsátását meg kell, hogy előzze egy részletes felhasználási terv kidolgozása, úgyhogy abba a munkába az összes gaz.dasági érdekképviseletek bevonandók lennének. Ha azt vizsgáljuk, hogy a termelés nagyobbodása esetén állami költségvetésünk képe miképpen alakul, úgy azt látjuk, hogy az állami bevételek a többtermelés esetén igen nagy mértékben emelkednek. Legnagyobb sajnálatomra beszédem befejezésének terminusa közeledik és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy a helső kölcsön kibocsátásával kapcsolatban mindazt elmonhassam, amit elmondandónak tartottam volna. Röviden meg akarok mép* emlékezni arról, hogy mindazok az adóelengedések, mindazok a szociális teherkönnyítések, amelyeket a pénzügyminiszter úr a legutóbbi időben kétségkívül igen nagy mértékben produkált, csak akkor