Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának i gunk életszínvonalának számbajöhető emelkedését elérhetjük. Ha az ország nettó nemzeti jövedelme terjedelmének, volumen jenek alakulását vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ez a nemzeti jövedelem a legutóbbi években az 1928/29. gazdasági évben érte el a maximumát, amikor is 5728 millió pengőt tett ki. Ez idő óta fokozatosan csökkent az 1932/33. gazdasági évig, amikor az egész jövedelmünknek nettó értéke — ezt hangsúlyoznom kell, hogy az aktív tételekből a passzívák le vannak vonva — 5167 milliót tett ki. Innen kezdve mindig emelkedő tendenciát mutatott, így 1934/35-ben 5559 millió volt és a legutóbbi évben, 1936-ban újból emelkedett. (Zaj half elől.) Ezeket az adatokat Matolcsy képviselőtársunknak a gazdaságkutató intézet adatainak felhasználásával készült könyvéből veszem. (Rassay Károly: De ha azt állítja, hogy a mélyponton 5100 millió pengő lett volna a nettó nemzeti jövedelem, azt látatlanban kétségbevonom!) Hangsúlyozom, hogy a nemzeti jövedelem volumen jéről beszélek, nem veszem tekintetbe a konjunktúrának áralakító hatását, mert hiszen akkor nem tudnánk az egyes évek nemzeti jövedelmének képét megkapni, minthogy az áralakulással kellett volna kalkulálni. Ezek a, számadatok mind ugyanarra az árszín vonalira vannak kalkulálva és ezen az alapon látjuk azt, hosry ez a nemzeti jövedelem milyen arányban csökkent és milyen arányban emelkedett. Ha a nemzeti jövedelem materiális, jószágtermelési volumenjét nézzük, azt látjuk, hogy az utóbbi években ez a következőképpen alakul: A mezőgazdaságra az 1928/29. évben 2274 millió pengő esett, az 1932/33. évben ez már 2101 millióra csökkent, és legutóbb 1934/35-ben felemelkedett 2220 millióra. A bányászat és kohászat jövedelme ugyancsak csökkent 105 millióról 72 ^millióra, azután felemelkedett 83 millió pengőre. A gyáripari termelésünk 1206 millió pengőt tett ki. Csökkent 893 millióra a válság mélypontján és felemelkedett 1934/35-ben 1181 millióra. A kézműipar nem mutatja ugyanezt a fejlődést, mint a gyáripar, a mező gazdaság és a bányászat, mert míg 1928/29-ben 470 millió vrlt annak jövedelme, 1932/33-ban csökkent 400 millióra, azután 1934/35-ben — szemben az előbbiekkel — tovább csökkent 361 millióra. Ha ezeket összegezzük, látjuk azt hogy 4055 millióról a mélypontra, 3471 millióra csökkent a jövedelem volumen je, majd ismét 3876 millióra emelkedett. Ezekhői az adatokból láthatjuk, hogy a nemzeti jövedelemnek terjedelme nem. mutatott olyan nagyarányú ingadozást, mint aminőre a konjunktúrának és a szociális helyzetnek romlása alapján következtethetnénk, mert tulajdonképpen egy csak 10—15%-os emelkedéssel, illetőleg csökkenéssel kell, hogy számoljunk. Azonban éppen a gazdasági élet hihetetlen érzékenységét mutatja, hogy már az ilyen arányú csökkenés és emelkedés is milyen erős formában érezteti hatását. Ha a nemzeti jövedelem bői az egy fejre eső hányadot vesszük, akkor azt látjuk, hogy legmagasabb az 1928/29. évi átlag, 670 pengő volt, ez lecsökkent 588-ra és felemelkedett 625 pengőre. Ezekből az adatokból, azt hiszem, elég világosan látjuk, hogy amíg a nemzetig többtermelést nem sikerült emelnünk, addig azok a szociális intézkedések, azok az adómérséklések igen kis arányban éreztethetik hatásukat, mert hiszen akkor, amikor egy nemzeti jövedelemből egy főre csak 625, illetőleg 6 évi átlagban véve 600 pengő esik, akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, >23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 143 ezektől az intézkedésektől túlságosan sokat nem várhatunk. Ha a nemzeti jövedelem eloszlását nézzük, azt látjuk, hogy 1,250.000 mezőgazdasági munkásra fejenként 183 pengő esett, 600.000 mezőgazdasági cselédre fejenként 205 pengő, 1,750.000 kisbirtokosra 227 pengő, és 390.00 napszámosra és ismeretlen foglalkozásúra fejenként 200 pengő jövedelem esett egy évben. Az előbb említettek kereken négymillió lelket jelentenek, tehát az ország lakosságának tígyszólván kisebbik felét. Ha a legkülönbözőbb adatokat is hasonlítjuk össze, akkor is esalk azt tudjuk megállapítani, hogy ennek a négymillió lakosnak fejenkénti jövedelme évenként volumetikusan számítva 210 pengőt, a legoptimistább számítás szerint pedig 230 pengőt tesz ki. Most már a materiális jószágtermelésnek csak 10%-kal való emelése esetén is ez az előbb említett négymillió lakos 50%-os jövedelem javulását jelentené. Ha ennek lehetősége megvolna, ez kétségkívül minden szociális intézkedésnél és adómérséklésnél többet jelentene. A kérdés végeredményben az, lehet-e az elkövetkezendő három évben például a nemzeti jövedelmet a mai 5560 millióról esetleg 6000 millióra, vagy talán még többre, 7—8000 millióra emelni. Mielőtt ennek lehetőségére rátérnék, méltóztassék a logikai összefüggés kedvéért megengedni, hogy röviden úgy a mezőgazdasági, mint a bányászati, kohászati, valamint gyáripari termelést vizsgálva nézzem, megvan-e a lehetősége a többtermelésnek és rendelkezünk-e azokkal az eszközökkel, amelyek a többtermelést lehetővé tennék. A mezőgazdasági termelés vizsgálatánál hivatkozom az Országos Mezőgazdasági Kamarára, azután az alsódunántúli, a tiszajobbparti és ta tiszántúli mezőgazdasági kamarák évi jelentéseire, amelyek egyöntetűen azt a megállapítást tartalmazzák, hogy a magyar terméshozamok alacsonysága egyszerűen az időjárás alakulásával nem indokolható. Bármennyire kimagasló tényezője is az időjárás a mezőgazdasági termelésnek, a gazdáknak számtalan lehetőségük van arra, hogy annak káros hatásait, kiküszöböljék, mérsékeljék és megfelelő talajművelés mellett jóval magasabb átlagot produkáljnak, mint amennyit a múlt években elértek. A kamana igen részletesen foglalkozik azzal, hogy szántóföldjeinken milyen termelés folyik, milyen a föld kihasználása. Megállapítja, hogy takarmány termelésünk aránya nem felel meg az okszerű gazdálkodás kívánalmainaik, megállapítja, hogy a termésátlag alakulásában országos viszonylatban semmiféle javulás nem tapasztalható. Megállapítja, hogy az átlagtermés gyenge, a kisgazdáik gazdálkodása igen sok kívánnivalót hagy maga után. Ha a legutóbbi tíz év átlagában a kis- éis nagybirtok termésátlaga közötti különbséget nézzük, akkor azt látjuk, hogy ez a kalászosoknál 28, a'ten1 gerinél 19, a burgonyánál pedig 26%!-ot tesz ki. Megállapítja a kamara, hogy semmi olyan jelenség sem állapítható meg. amely arra mutatna, hogy a legutóbbi években a kisbirtokon folyó termelés színvonala javulna, ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a hazai termelési adottságok mellett erre minden eshetőség megvan. Katasztrofálisak azok a megállapítások, amelyek az előbbi évek mezőgazdasági termelésének szempontjából döntően esnek latba. Mezőgazdasági termelésünk későbbi alakulását ] egyenesen katasztrofálisan befolyásolhatja a 20