Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

142 Az országgyűlés képviselőházénak azonban nem nyújt érről nekünk tiszta képet. mert a zárszámadásokhoz kell folyamodnom, hogy megállapítsam, hogy például a mezőgazdasági alap bevétele 61 millió pengőt tesz ki, amely 61 milliót a városi lakosság adja oda mezőgazdasági célokra. Fel is olvashatom az egyes tételeket. Es itt térek vissza Vay báró mélyen t. képviselőtársam fejtegetéseire, aki kifogásolta a lisztforgalmi adó eltörlésére irányuló mozgalmat. Azt hiszem, akik igazságos emberek, valamennyien kívánják a lisztforgalmi adó eltörlését, de méltóztassanak megnézni, hogy ez a 61 millió pengő bevétel, amely a költségvetésben nem szerepel, milyen összegekből rekrutálódik össze. A lisztforgalmi adóváltság 28 millió pengő, a rizs után fizetendő forgalmiadóváltság 933.000 pengő, a textilgyárak által értékesített áruk ellenértéke 4,325.000 pengő, a textiláruk forgalmiadóváltsága 14 millió pengő, a sajtolt élesztő fogyasztási adójának emeléséből származó bevételi többlet 1,514.000 pengő, most jön — méltóztassék jól megfigyelni, és akik szeretnek szólamokkal élni, utasítsák vissza ezt a bevételt — a kartelilletékekből származó bevétel: 2,854.000 pengő. A folyton szidott kartel tehát alkalmas és jó arra, hogy illetékekkel a mezőgazdaság terhein • segítsen. A vámhivatalok által beszedett szénadó 2 millió pengő, a társulati adó alá eső vállalatok külön hozzájárulása 4,510.000 pengő, a eertésértékesítés hozzájárulása 900.000 pengő. Az apró tételeket is összeadva, a bevétel 61.629.000 pengő. (Dinynyés Lajos: Mire fordítják? — Rassay Károly: Azt nem tudjuk!) Rassay Károly t. képviselőtársam beszédében elővett egy bevételi tételt az értékesítésre vonatkozólag, amikor raegállapította, hogy a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének előmozdítására 21 millió pengőt fordítanak, de hogy milyen tételekből áll ez. ezt innen nem tudjuk meg. (Dinynyés Lajos: Egy kéz kapja ezt?) Itt kell nekem esry kirándulást tennem és visszatérnem az állami zárszámadásokhoz, hogy megállapítsam erről a sokat szidott és sokat szenvedett városi lakosságról, hogy igenis résztvesz a mezőgazdaság terheinek viselésében. Én régi tagja vagyok ennek a Háznak, és így legyen szabad megemlítenem azt, hogy nekem a legforróbb óhajtásom volna — hasonlóan a választóiosr kérdésének megoldásához — a 30 évvel ezelőtt beígért mezőgazdasági munkásbiztosítás. Harminc évvel ezelőtt ez a törvényhozás elfogadott egy határozati javaslatot, amelyben kimondotta az ipari és baleseti munkásbiztosítással kapcsolatban, hogy a kormány a mezőgazdasági munkásbiztosítás tekintetében a leg rövidebb időn belül terjesszen be törvényjavaslatot. (Dinnyés Lajos: 30 éve?) 30 éve. Ez egyidős a választójogi kérdéssel, vagy talán vala mivel fiatalabb ez a kérdés. (Gr. Apponyi György: Nem sokkal!) Igen t. Képviselőház! Tíz évvel ezelőtt, 1927-ben, amikor a lex-Vasst tárgyaltuk, bátor voltam figyelmeztetni a népjóléti miniszter urat és a képviselőházat arra, hogy a mezőgazdasági munkásbiztosítás bevezetése iránt fenn áll a kötelezettség. Rögtön befejezem beszédemet. Czermann képviselő urat és az ő gyönyörű logikus okfejtését nem tudom eléggé dicsérni, és szeretném, ha a mélyen t. képviselő úr köré mint egy tanfolyam résztvevői gyűlnénk össze, hogy tanítson bennünket. (Zaj a baloldalon.) 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. Elnök: Ne tessék a képviselő urat zavarni, be akarja fejezni a beszédét. (Derültség.) Bródy Ernő: Az én Czermann igen t. képviselőtársam beszédében van egy részlet, amelyben elmondja, hogy mégis lehetetlen állapot az, hogy négy családnak van egy konyhája a vidéken. Ő mondotta és állapította meg azt, hogy ebből következnek a bajok és betegségek. Én a munkabér kérdésére nem akarok kiterjeszkedni, de az a munkás legalább akkor, amikor beteg lesz, érezze az államnak és a társadalomnak a segítségét a betegágyánál. A magyar törvényhozásnak kötelessége volna, hogy e tekintetben végre határozott lépést tegyen. Én a pénzügyminiszter úr jóindulatát és szociális érzékét nem akarom lebagatellizálni. Azt. amit méltóztatott a családi pótlék tekintetében előterjeszteni, valamint az önállósítási alapra vonatkozó gondolatot örömmel fogadom, csak arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy a városi lakosság iránt is legyen megfelelő szimpátiával és ne terhelje meg aránytalanul az ország lakosságának ezt a sokat szenvedett rétegét. Igazságos és arányos adóztatást kérek. A költségvetés nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szentpály László képviselő urat illeti a szó. Szentpály László: Igen t. Ház! Bródy Ernő igen t. képviselőtársam a 3 millió városi lakos túladóztatásáról beszélt. Ha a költségvetési vita előbbi alakulását nézzük, akkor azt látjuk, hogy viszont igen sokan a képviselőtársaim közül a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosság túladóztatásáról beszéltek. Általában az egész költségvetési vitánkat az jellemezte, hogy szociális intézkedéseket sürgettünk és adóelengedéseket kértünk és ezen a réven gondoltuk enyhíteni a szociális nyomorúságot, amelyben — azt hiszem, kivétel nélkül — úgy a városi» mint a mezőgazdasági lakosságunk él. Bármennyire indokoltnak látszik a felhozott indítványok és javaslatok tömege, el kell fogadnunk a pénzügyminiszter úr álláspontját, amikor egészen röviden, csak egy számmal felel az elhangzott javaslatokra, éspedig azzal, hogy ezek 400 millió pengővel súlyosbítanák költségvetésünket, részben a bevételek elmaradásával, részben pedig a kiadási tételek emelésével. Ehhez a 400 millió pengőhöz Bródy Ernő képviselőtársam, azt hiszem, legalább 100 millió pengőt tett hozzá. (Bródy Ernő: Mit csináltam? — Rassay Károly: Százmillióval nagyobb lesz a deficit, ha megcsinálják azt, amit kívántál! — Zaj.) A magam részétről a legfontosabb állami feladatnak a termelés fokozását tartanám. Felszólalásomban főképpen ezzel a kérdéssel kívánnék foglalkozni, mert azt hiszem, hogy végeredményben, ha ezt sikerülne elérnünk, mindazok a problémák, amelyek itt a költségvetési vita során szóbakerültek, elintézést nyernének. Röviden foglalkozni kívánnék: a nemzeti jövedelem terjedelmének alakulásával; . a nemzeti jövedolem eloszlásával ; az ország lakosságának az elosztás következtében kialakuló életstandardjával. Főképpen foglalkozni kívánnék azonban azzal a kérdéssel, hogy tetrmel esünk fokozható-e és milyen mértékben és eszközökkel, és hogy mik azok a szervezeti és pénzügytechnikai intézkedések, amelyekkel az ország mostani termelésének megnagyobbítását és ezzel lakossá-