Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
Az országgyűlés képviselöházúnak 2 dolog nem létezik és ezért nagyon kérem a miniszter urat, hogy — amint már többízben is kijelentette — méltóztassék valamit csinálni a magánalkalmazottak különadója ügyében. (Dinnyés Lajos: Felemelni!) De nem akarom magamat konceptusomból kiengedni, mert félek, hogy nem leszek kész a dologgal. (Derültség.) Eddig a kereseti adóról beszéltem, most pedig áttérek egy nagyon meleg kérdésre: a borfogyasztási adóra, amelyről tegnap hallottunk itt beszélni. Nekem a szívem fájt és a szívem vérzett a szőlőbirtokosokért, de most^ mit csináljak én mint városi polgár az én jó szívemmel: kinek adjam: a szőlőbirtokosoknak, vagy a városi polgároknak? (Derültség.) Méltóztassanak megnézni Budapest költségvetését. Mit jelent Budapest költségvetésének a borfogyasztási adó mai lecsökkentett állapotában 1 ? Megjegyzendő, hogy az a nagylelkű állam, amely volt olyan drága és átengedte a borfogyasztási adót, gyorsan a felére leszállította, (Derültség.) mert van olyan gavallér, hogy amit ő ad, azt kevesebbért adja oda. Leszállította tehát a bor" fogyasztási adót a felére és ezáltal a városiak megint elestek egy jövedelmi forrástól. Most arról van szó hogy az egész borfogyasztási adót eltöröljék. Rendben van, benne vagyok. De mivel méltóztatnak kárpótolni a városokat, (Malasits Géza: Belügyminiszteri ököl!) mi jön a négymillió helyére*? Kívánják a városi vámok eltörlését is Buidapesttel kapcsolatban. Ebben szintén benne vagyok. De kérdem, mit tesznek a helyére, mélyen t. uraim? Kiszámítottam, hogy a bor- és húsfogyasztási adó és a vámok eltörlése 19 milliós bevételi kiesést jelenten Budapestnek. Mivel fogják ezt pótolni? Ez komoly probléma. Most méltóztassanak megengedni, hogy megemlítsem azt, hogy Budapest székesfőváros 1928-ban eltörölte a húsfogyasztási adót és eltörölte az élelmiszerekre kivetett városi vámot is. Éber Antal mélyen t. barátom jól emlékszik erre, hiszen ő tette annak idején ezt az indítványt. Mondom, a főváros eltörölte ezt az adót, illetve ezt a vámot, a kormány azonban nem hagyta jóvá. Nagyon érdekesen indokolja, hogy, miért nem hagyta jóvá. Azt mondja az indokolási (olvassa): »A közgyűlési határozat ama részéhez, amellyel a hús fogyasztási adókat és az elsőrendű élelmicikkek városi vámját megszünteti, jóváhagyásommal nem járulok hozzá és ebben a tekintetben az eddigi állapot fenntartását rendelem el. így kellett intézkednem, mert a székesfőváros növekvő terhei mellett a háztartás pénzügyi egyensúlyát a maximális 50 százalékos pótadó mellett sem látom biztosítva.« A húsfogyasztási adót a főváros eltörölte, hogy ezzel szociális érzékének kifejezést adjon, de a kormányzat nem engedte meg, hogy Budapest székesfőváros a maga szociális feladatát teljesítse. így néznek ki tehát a bevételi rovatok. Méltóztatnak látni, hogy ott csupa bevételi kiesés vam Ezzel szemben a másik oldalon új kiadások álltak elő a fővárosnak és a vidéki városoknak is a terhére, így a népművelési kiadások, a testnevelési kiadások stb. Itt van nálam egy. kimutatás, amely szerint a városokra a következő újabb kiadások esnek (olvassa): »a tanügyi kiadások, áthárított terhe 8 millió, államrendőrségi hozzájárulás 5 millió, óvodák fenntartása 2 millió, elemi iskolák fenntartásához való hozzájárulás 11 millió, népművelési kiadások 1 millió, szegény betegeknek gyógyszerre való ellátása 894.000 pengő, anyakönyvi kiadá3. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 141 sok 404.000 pengő, hatósági munkaközvetítés 57.000 pengő, a katonai ügyek ellátása 970.000 pengő — összesen 32 millió pengő.« A vidéki városoknak és Budapestnek a kiadásai tehát igen rövid idő alatt 32 millió pengővel szaporodtak. A legjelentősebb tétel ezek között az államrendőrségi költségekhez való hozzájárulás. Ezen a címen a fővárosra és a vidéki városokra összesen 5,700.000 pengő van kiróva. Ebből hárommillió van kiróva a fővárosra, 2,700.000 pengő pedig — azt hiszem ugyanis hogy a legutóbbi időben 2,300.000 pengőre csökkent ez a hozzájárulás — a vidéki városokra., Ez a hozzájárulás a városoknak a háztartását teljesen .megrontotta. Méltóztassék megnézni igen t. pénzügyminiszter úr, mi ennek az eredménye? A miniszter úr legjobban tudja, hogy a városok nem tudják teljesíteni ezeket a kiadásokat és 26,000.000 pengővel hátralékban vannak. (Drabni Lajos: Kaptak részletfizetést!) Kaptak részletfizetést, de így sem bírnak fizetni. Mindezek a körülmények, melyéket nagyjában vázoltam, idézték tehát elő azt a helyzetet, hogy a városoknak függő tartozásaik vannak pillanatnyi pénzzavaraik enyhítésére, azután pedig előveszik a községi pótadó grófját az állandó pénzzavarok leküzdésére. Körülbelül 66,000,000 pengőt tesznek ki azok a függő kölesönök, melyeket a városok nagy kamat mellett vettek fel. Legelsősorban, tehát ezeket a függő kölcsönöket kellene rendezni. (Helyeslés.) Ennek a helyzetnek másik következménye — amint említettem — a községi pótadó felemelése. Eddig meg volt állapítva, hogy a községi pótadó a városokban 50%-nál nem lehet magasabb. Ezt az arányt azonban csak Budapest székesfőváros tartotta be» az összes többi városok ellenben — nem mind ugyan, mert van egy pár» amely :az 50% alatt maradt, így Salgótarjánban 36% a pótadó — 50%-aiál magasabb községi pótadót vetnek ki. Győr, azt hiszem, 60%-ot vet ki,, Miskolc már közel van a 100%-hoz, de vannak városok, amelyek ennél is többet vetnek ki, így Hódmezővásárhely 140%-ot, Félegyháza körülbelül ugyanennyit. Fel kellett tehát emelni a községi pótadót. Budapesten miért nem nyúltak a községi pótadó felemeléséhez? Azért, mert Budapesten a monopolisztikus üzemek hoztak legutqhb 26 millió pengő felesleget. A helyett, hogy mi ezt a, ( felesleget arra fordítottuk volna, hogy a gáz, a villany, a közlekedés olcsóbb legyen, tehát saját polgárainkon tudtunk volna segíteni ^ ezeket az állam által okozott hiányokat és réseket kellett 'kitömni ezzel a 26 millió pengő felesleggel csak azért, hogy az 50%-os pótadónál megmaradhassunk. Akárhogyan nézem a dolgot, mindenfelé azt kell látnom,, hogy_ a városok súlyos helyzetbe kerültek önhibájukon kívül, mert hiszen Önhibájukon kívül kerültek súlyos helyzetbe a városok, mint háztartások. De még súlyosabb helyzetbe kerültek a városi polgárok, akik ennyi szertefelé ágazó, ennyi sokféle kötelezettségnek oly sovány jövedelmeik mellett nem tudnak, nem képesek eleget tenni. Semmiféle ellentétet nem akarok szítani a városi polgárság és a falusi lakosság, a mezőgazdaság között, ellenkezőleg, mindig azon az állásponton voltam, hogy a városi lakosságnak a legnagyobb szimpátiával kell néznie a falu lakosságát és mindent elkövetnie arra, hogy a falu lakossága higiénice, kuturálisan és minden tekintetben emelődjék. A költségvetés
