Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

140 Az országgyűlés képviselőházának elsőrendű közérdek szolgálatában állanak ezek a célok, mégis óvakodni kell attól, hogy még ezeken, az elsőrendű fontosságú' címeken is újabb terhek háríttassanak az autonóm háztartásokra. A mai terhek túnehezek, törekedni kell tehát azok mérséklésére, mert az állami háztartás egyensúlyának biztosítására irá-. nyúló végletekig menő erőfeszítése a kormányzatnak hajótörést szenvedhet a községi vagy a többi önkormányzati testületek — ideértve az egyházközségeket is — révén bekövetkezhető túladóztatás folytán. Egyáltalában szakítani kell azzal az irányzattal, amely az állami költségvetés helyzetén bizonyos kiadásoknak az önkormányzati testületre való áthárításával akar segíteni«. T. Ház! Ez a jelentés elég precízen és világosan megmond mindent. Méltóztassék megengedni, hogy én most ezt az egész kérdést felderítsem és a mélyen t. miniszter úr jóakaratú figyelmét is kérjem. {Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mi történt? Az 1920-as évek elején az állam gondoskodni akart az autonómiák háztartásának életképes alapjairól. Hogyan tette ezt? TTgy, hogy 1921-ben elsősorban kimondotta a forgalmi adóban való részeltetést, 1922-ben átengedte a kereseti adót a városoknak és községeknek, 1923-ban pedig a borfogyasztási és húsfogyasztási adókat, amelyeket addig az állani maga szedett, átengedte a városoknak és községeknek s a sör- és szeszífogyasztási adópótlékot és az italmérési illetéket is. Ezt csinálták a húszas évek elején. Ez a reform alkalmas is volt arra, hogy a városok prosperáljanak. Mi történt azonban azóta? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az történt, hogy a bevételeket az állam részben leszállította, csökkentette, részben elvette, a kiadásokat pedig megnövelte, úgyhogy a városok életképességének alapjait ezzel megrendítette. Ha meg méltóztatnak engedni, rátérek majd minden egyes problémára. Itt van a forgalmiadó kérdése. Azt hiszem valamennyien, akiknek szociális érzékünk van, azt mondjuk, hogy ez igazságtalan, antiszociális adó, (Ügy van! balfelől.) mert elsőrendű szükségleti cikkekre van kivetve. Ez a forgalmiadó tulajdonképpen háborús csökevény, a békében nem volt forgalmiadó. Ez egy háborús csökevény, amely megmaradt, mert jó eredményt lehetett vele könynyen elérni. Az 1935. évben például már 119 millió volt a forgalmiadó bevételi eredménye. En tehát elvileg a forgalmi adó ellen vagyok, de mint törvénytisztelő ember elfogadom a helyzetet, éppen úgy, mint a nyílt szavazásnál is. A nyílt szavazás ellen vagyok, de nem tehetem meg, hogy az en elvbarátom titkosan szavazzon egy nyíltszavazásos kerületben. Itt is adva van tehát egy helyzet, amelyből le kell vonni a konzekvenciákat. A forgalmiadó másutt is, más államokban is arra szolgál, hogy megosszák az állam és a községek, városok között. Nálunk azonban a legújabb hely zeltet véve szemügyre, az történt, hogy amíg 2%-os forgalmiadó mellett a juttatás egyíhatod volt, addig jelenleg 3%-os. forgalmiadó mellett egyhuszad a juttatás. Ez a körülmény azután alkalmas volt arra, hogy a városok háztartását teljesen felborítsa. Itt van nálam egy kimutatás, amely ezt a forgalmiadó-elosztást feltünteti. Az 1929. évben a városok forgalmiadó részesedése a következő volt: Budapesten volt — mindig kerek számokat mondok — 15 millió, a töirvényihatósági városokban 3 millió, a megyei városokban 4 millió, Ï23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. összesen 22 millió. Ezzel szemben a városok 1935. évi forgalmiadó-bevétele a következő volt: Budapesten 4 millió, a törvényihatósági városokban 647.000, a megyei városokban egymillió pengő. A 22 anillióról tehát ez a bevétel leesett 6 millióra ugyanaJkkor» amikor az állam forgalmiadóibevétele, mint a mélyen t. pénzügyminiszter úr expozéjában is előadta, felemelkedett 1935-ben 119 millióra, és most még magasabb összegben van előirányozva. Czermann igen t. képviselőtársam a költségvetés általános vitájában igen figyelemreméltó beszédet tartott. Mondhatom, hogy akik olyan könnyelműen tudnak itt a 'másokéból adni, meg kellett volna, hogy hallgassák Czermann igen. t. képviselőtársam 'beszédét, mert pragimatice, oknyomozó módon, kimerítően tárgyalta az egész adókérdést, és elmondotta, hogy kétféle adórendszer van a világon, federalisztikus és oentralisztikus adórendszer. A federalisztikus rendszer a forgalmi- és fogyasztási adókat részesíti előnyben, míg a oentralisztikus rendszer az egyenesadókat, a jövedelemhez tapadó adókat. Fel is hozott erre példákat. Ahol tehát a forgalmiadó-rendszer dívik, ott az állam nein foglalja le magának, hanem részelteti benne a tartományokat, a községeket, a városokat. Itt van a szomszédunkban Ausztria, amely szintén a forgalmiadóra rendezkedett be. Ott 20%-ot kapnak a tartományok és 15%-ot a községek. Méltóztassék megnézni, milyen helyzetet teremtett a, forgalmiadó kezelésének jelenlegi. rendszere nálunk a városokban. Erre majd később szintén rá fogok férni. Most jön a kereseti adó. A kereseti adót átengedték a városoknak. De amikor az alkalmazottak különadójáról van szó, amely szintén kereseti adó, akkor itt már azt látjuk, hogy ezt az állam lefoglalta magának. Itt, ebben a kitűnő adóstatisztikában az általam már előbb említett állami egyenesadó jövedelemforrások szerint fel van osztva. E szerint a földbirtok részesedési aránya 18'78%, (Dinnyés Lajos: Kerek számokat! — Derültség.) a házbirtoké 41%. A házbirtoknál meg kell jegyeznem, hogy a házadó tipikus városi adó, mert hiszen a házadénak több, mint a felét Budapest maga fizeti, a törvényhatósági és megyei városok pedig 75%-át fizetik a városi adóknak^ A (házbirtok részesedési aránya tehát 41%, az Ipar, a kereskedelem és a társulatok részesedési aránya 15%. Most jön a szolgálati viszony. Itt felfelé kell kerekíteni és azt kell megállapítani, hogy ez 20 százalék. A szolgálati viszony, amelyhez a magánalkalmazottak különadója is tartozik, rögtön a házbirtok^ után szerepel. Itt á kimutatásban megvan írva, hogy a szolgálati viszonnyal kapcsolatban az alkalmazottak kereseti adója 16 millióval, jövedelemadója 9 millióval, különadója 25 millióval, rokkantellátási adója 470.000 pengővel és 1,765.000 pengővel szerepel. En is azt mondom, amit már Rassay Károly igen t. képviselőtársam is kifejtett a költségvetés általános vitájában és ami azóta refrénszerül eg visszhangzik ebben a Házban minden oldalról, hogy tudniillik a magánalkalmazottak különadója a legantiszociálisabb adó, amely egyenesen az életlehetőségeket támadja meg. Méltóztassanak csak elképzelni: annak a kisfizetésű magánhivatalnoknak, aki havi 120—150 pengő fizetést kap, olyan óriási ez az adóterhe, hogy abból 25 millió pengő kerül ki és feltornássza magát a jövedelemforrások között a második helyre! Ennél antiszociálisabb