Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés kepviselőházúnak 228. ülése 1987 június 2-án, szerdán. 139 hiszen jégverés, ha itt nem, az ország másik részeben mindig előfordul. Ha azután ez megtörténik, szükségesnek tartom azt is, hogy a mezőgazdasági termeivényeknek, különösen a rozsnak, búzának, a gabonanemüeknek biztosítását kényszer útján vigyék keresztül; megállapítottam, hogy lényegesen olcsóbb skála mellett ezt is meg lehet csinálni. A dohánynak jégkár ellen való biztosítását az a gazda, aki 11%-ot fizetett a dohánynak jégkár ellen való biztosításáért, most 5—6%-os biztosítási díjjal meg tudja úszni; de még jobban meg tudnánk oldani ezt a kérdést akkor, ha nem 75% venne részt ebben, mert a kölcsönös rizikó viselése esetén még olcsóbb díjtétel is előállhatna, nem is beszélve arról, hogy ez milyen adminisztrációt igényel, amikor minden dohánytermelőt, minden egyes dohánykertészt fel kell szólítani s ezek nyilatkozata alapján bonyolítják le a biztosítást. Ezt csak azzal kapcsolatban jegyeztem meg:, hogy bizonyos tekintetben igenis, van szükség diktatúrára, amikor ez a közjót és a közérdeket szolgálja. Ezeket voltam bátor a pénzügyminiszter ur figyelmébe ajánlani (Felkiáltások bal felől: Nem hallotta!) és bízva ' abban, hogy a pénzügyminiszter úr ezeket a szociális intézkedéseket az adózás terén is éppen úgy megteszi, mint ahogyan a földbirtokreformmal kapcsolatban megtette, amikor is az ország nyugalma biztosítva lesz. ennek tudatában és reményében a pénzügyi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés iobbfelől és a középen.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársaim beszédének egyes részeire alkalomadtán még vissza fogok térni, jelenleg azonban a városi polgárság súlyos adókötelezettségével és aránytalan teherviselésével óhajtok foglalkozni. (Helyeslés bal felől) Ebben a tekintetben összefoglalom a fővárost, alO törvényhatósági várost és a 45 megyei várost. Budapest lakossága kerek számban 1 millió, a vidéki városok lakossága kerek számban 2 millió, tehát összesen 3 millió, vagyis a 9 millió magyar egyharmada az a városi lakosság, amelyről azt állítom, hogy aránytalan teherviseléssel van sújtva. Aránytalan teherviseléssel van sújtva általában az egész városi polgárság, de különösen annak kevésbbé teherbíró részei egyrészt az a réteg, amely alacsony fixutmokkal tengődve viszi életét közvagy magánlhivatalokban, másrészt pedig azok, akik »szabad foglalkozás« szép nevezete alatt napi gondokkal küziködve viaskodnak az élettel, Ez a réteg aránytalanul súlyosan van terhelve. r A -mélyen t. pénzügyminiszter úrnak az az adóstatisztikája, amelyet az 1935. évről előterjesztetlt

, s amely évről-évre terjedelmesebb lesz és áttekintésre mind jobb alkálimat nyújt, rögtön bizonyítja ezt az állításomat. E szerint az adóstatisztika szerint Magyarországon — kerek^ számokat mondok — összesen 271 millió pengő állami egyenesadót róttak ki és ebből a 271 millió pengőből Budapestre 127, a törvényhatósági városokra 23, a megyei városokra pedig 34 millió -pengő jut, vagyis a városokat összesen 185 millió pengő állami egyenesadó terheli. Ez a 185 millió pengő a 271 millió pengő állami egyenesadó 69%-a, tehát a lakosság egyharmada, ez az előbb említett 3 millió ember fi»eti az állami egyenesadók Ç9, vagy mondjuk kereken 70 százalékát. Ügyebár, már ez az egy adat maga is alkalmas arra, 'hogy bizonyítsa az én tételemejti De az a városi polgár nemcsak állampolgár, hanem! városi polgár is és ebben a minőségéiben külön adóalany. Azonkívül annak a városi polgárnak van foglalkozása, amely címen szintén külön adózik, az a városi polgár tagja egy egyháznak, ezen a címen szintén külön adózás terheli és az a városi polgár (mint irodatartó, mint kereskedő és iparos az Oti. és Mabi. járulékokkal szintén adózik, úgyhogy ennyiféle minőségben van a városi polgárnak adókötelezettsége. Ez a helyzet arra kötelez bennünket, hogy necsak magát az állami költségvetést nézzük, hanem az autonómiák háztartásának az állami költségvetéssel szorosan öszefüggő kérdését is szóvátegyük itt, (Helyeslés balfelől.) az autonómiák kérdéséi, amelyről Ernszt igen t. képviselőtársam is szólott, kiemelve, hogy menynyire fontos Magyarországon az, hogy gerinces autonómiák a szükséges ellenőrzési képességgel, önzetlenséggel és erkölcsi tartalommal végezzék el a maguk munkáját. Ennek.a kérdésnek fontosságára már Imrédy Béla volt pénzügyminiszter úr figyelmeztetett bennünket 1933. április 7-én tartott expozéjában, amikor azt mondta (olvassa): »A közteherviselés kérdésére vonatkozólag beszámolóm azonban nein volna teljes, ha nem tennék említést az autonómiák kérdéséről, amelyeknek i terhe szintén komoly súllyal nehezedik a magyar közgazdasági élet vállaira. Nézetem szerint a közteherviselés problémájának súlypontja kezd erre a kérdésre áttolódni, ennek következtében feltett szándékunk, hogy ami •& legfontosabb és amire súlyt helyezek, az az, amit itt mond a volt miniszter úr, amikor azt mondja, gondoskodjunk arról, hogy az állami igazgatásnak, s az autonómiák igazgatásának feladatkörei pontosan körülhatároltassanak s különösen eleje vétessék annak, hogy ugyanazon funkciók felesleges költségmegterheléssel két vagy több helyen intéztessenek.« (Malasits Géza: Ezt a belügyminiszternek kellett volna mondani, nem nekünk!) Ezzel kapcsolatban felmerül a racionalizálás kérdése, amiről már Bethlen István gróf is úgy emlékezett meg költségvetési beszédében, hogy az egyszerre megállott, megakadt. Mi van a racionalizálással"? (Dinnyés Lajos: A bizottság működik!) Ha annakidején Imrédy pénzügyminiszter úr ezeket mondotta és ha azt mondotta, hogy végre meg kell állapítani, hogy mi az állami feladat, mi a községi, mi a városi feladat s ezeket el kell határolni, hogy különösen ne történhessék meg az, hogy az egyes közületek parallel végezzék ugyanazokat a feladatköröket, akkor azt hiszem, hogy ez a kérdés nagy fontossággal bír. A 33-as Országos Bizottság annakidejé^ kiküldött egy 6-os albizottságot, (Dinnyés Lajos: Kékceruzabizottság.) amelynek elnöke Teleszky János, szintén v.olt pénzügyminiszter volt. A bizottság 1933-ban egy jelentést terjesztett elő. Méltóztassék megengedni, hogy annak alátámasztására, hogy mennyire fontos ez a kérdés, annek a jelentésnek szintén erre a kérdésre vonatkozó passzusát felolvassam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azt mondja a jelentés (olvassa): »Nem mulaszthatja el a 6-os bizottság, hogy rá ne mutasson arra, hogy az utóbbi időben a községi háztartások tanügyi, iskclánkvüli népoktatási, testnevelési célok érdekében jelentékenyebb mértékben meg lettek terhelve, Bármennyire