Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

138 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. házakat, viszont a földbirtokosokat csak bizonyos mértékig lehet kényszeríteni arra, hogy a cselédlakásokat modernebbekké tegyék. Én ezen túlmenően azt kívánnám, hogy tatarozási adókedvezményben részesülhessen a vidéki kisiparosság és éppen a cselédek lakásviszonyain ezzel jelentős és lényeges mértékben javíthatnánk. Szólni akarok röviden a dohánytermelés kérdéséről is. Meg ikell állapítanom, hogy a dohánytermelés terén igenis lényeges termelésátállítás történt az elmúlt években. így nem felel meg Malasits képviselőtársamnak az az állítása, hogy a dohány minősége a trafikokban rosszabb volna; ellenkezőleg, azt kell megállapítanom, hogy a Dohányjövedék mindent elkövet, hogy ia piacon kereskedelmileg i& minden ízlésnek megfelelő minőségeket állíthasson elő. Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy ezek a dohányárak magasak-e vagy nem. Mindenesetre, ha olcsóbbak volnának, a dohánytermékeket erősebben vásárolnák, azonban vissza kell utasítani azt a megállapítást, hogy a dohány minősége az egész vonalon romlik. (Egy hang a jobboldalon; Külföldiek is szívesen vásárolják!) Csak arra hivatkozom, hogy például most már pipadohányokat is olyan minőségben állítanak elő, hogy a pipázók szükséglete is fedezve van. A dohánytermelés kérdésével foglalkozva, meg kell állapítani azt, hogy a dohányjövedék áttért a minőségi termelésre s ezért igen jelentős dohánytermő területeket megszüntetett, művelőit pedig részben kártalanította is. Tette ezt azért, hogy ott termeljenek dohányt, ahol a dohány minősége legjobban megfelel. Megállapították ugyanis, hogy a fogyasztók ízlése a háború után megváltozott. Hiszen azok a katonák, akik a frontról hazajötteik, ma mind cigarettáznak, viszont &gy évtizeddel ezelőtt az ország közönségének legjelentősebb része, a nagy fogyasztóközönség mind pipázott. Ez ;az átállítás a termelői fronton is megtörtént és most igen erős követelményeket támasztanak a dohánytermelőgazdátkíkal szemben is. Ez természetesen igen jelentős költségeket okoz a termelőknek, viszont igen jelentős munkát és munkaalkalmat nyújtott a dohánykertészéknök, amivel természetesen a dohány előállítása többe is került, mint eddig. Csak arra vagyok bátor felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy a jövő esztendőben, amikor a dohány be váltás megtörténik, méltóztassék a dohányárakat megfelelő magasabb árszintre emelni, mert tudvalevő, hogy a mezőgazdasági munkabérek is — részint a kormány álta megállapított skála szerint — felemeltettek s így nem kívánható, hogy 80%-os munkabéremelkedéssel szemben ezeknek a dohánytermelőknek ne jusson jövedelem. A mezőgazdasági munkabéreket — mint méltóztatott tudni — hivatalosan állapították meg. Itt bátor vagyok egyben válaszolni Matolesy képviselőtársamnak legutóbbi beszédére, aki még mindig azt hangoztatja, hogy a mezőgazdasági munkabérek a régi színvonalon vannak és hogy a mezőgazdasági konjunktúrát nem követték a mezőgazdasági munkabérek. Én elfogadom, hogy a statisztika szerint neki igaza van, azonban erre mint gyakorlati ember, aki napszámot fizetek, azzal válaszolok, hogy a tavalyi napszámbérek helyett az idén 1.90 és 2 pengős napszámok vannak & gazdaságokban érvényben, még pedig országosan is megállapíthatóan. Mire a statisztika be fog jönni erre vonatkozólag, lehet, hogy egy esztendő el fog telni, és akkor Matolcsy t. képviselőtársam megint nem fog megfelelő vágányon haladni, mert hiszen a statisztika igen lassú vágányon halad, a statisztikai adatok alapján pedig nem lehet olyan következtetéseket levonni, mint amilyeneket én a gyakorlatból le tudok vonni. A dohánytermelés kérdésével kapcsolatban szólnom kell a pénzügyminiszter úrhoz abban a kérdésben, hogy a gazdák az elmúlt esztendőben nagy iakciot folytattak és végeredményben az egész dohánytermelő gazdaközönség bizalmát bírva megállapodtak abban, hogy a pénzügyminiszter urat kérni fogják, hogy a dohánynak jégkár elleni biztosítását kényezer útján valósítsa meg. Ebben a kérdésben viták merültek fel; sajnos, be kell vallanunk, hogy éppen a gazdatársadalom volt az, amely hátulról támadott meg bennünket. Ennek következménye az volt, hogy a pénzügyminiszter úr nem határozta el magát arra, hogy a dohány jégkárbiztosítását kényszer útján elrendelje s ezért ahhoz iá megoldáshoz fordult, hogy a dohánytermelőkre bízta, hogy egyénenként nyilatkozzanak, hajlandók-e a dohány jégkárbiztosítását megcsinálni. A statisztikai adatok ma már megérkeztek, ezek a nyilatkozatok megtörténtek, s ma az a helyzet állott elő, hogy a dohánytermelők többsége, mert hiszen 75% az, aki kinyilatkoztatta, hogy a dohányt jégkár ellen biztosítani kívánja, a 26.000 holdon gazdálkodók közül 18.000 holdon gazdálkodó jelentette ki, hogy igenis részt vesz a dohánynak jégkár ellen való biztosításában, mert ők ebből Önbiztosítást akarnak csinálni. Ki is számították, hogy míg a magánbiztosító társaság a múltban 10—12%-kal biztosította a dohányt, addig ők maguk 5, maximálisan 6%-os tétellel tudják ugyanazt a dohányt jégkár ellen biztosítani. Igenis, szükség van itt arra, hogy a pénzügyminiszter úr látva ezeket az adatokat, hogy a a dohánytermelő gazdák 75%-a arra az álláspontra helyezkedett, hogy a dohánynak jégkár ellen való biztosítását kívánja és a dohánykertészek is ugyanebben az irányban nyilatkoztak meg — most már rendelje c' ezt parancsoló szóval, mert igenis itt diktatúrára van szükség akkor, amikor ebből közjó származik, amikor az illető termelési ágnak ebből «lőnyt tudunk biztosítani. Hiszen ez a kieső százalék, amely a dohány jégkár biztosítása ellen van, részint nemtörődő gazdákból, részint pedig olyanokból adódik, akik nem akarnak a közösségben, közintézményben résztvenni, gondolván, hogy talán őket jobban megsegíti az Isten, s azért ők nem vesznek részt a biztosításban. (Gr. Apponyi György: Aztán, ha elveri Őket a jég, szaladnak adóelengedésért!) Ez egy olyan közkérdés és bebizonyított szükséglet, hogy a pénzügyminiszter úrnak most már el kell rendelnie a dohánynak kényszer útján való biztosítását. Ez lesz az első lépés ahhoz, hogy a biztosítás ügyét, különösen az elemi csapások elleni biztosítás tekintetében, az állam vegye a kezébe. (Kassay Károly: Jól rá fog fizetni!) Hiszen, mint méltóztatnak látni, évenként pusztít a jég az országnak hol ebben, hol abban a részében, s azután egy képviselő napirend előtt felszólal ebben a kérdésben, megsegítik azt a vidéket és végeredményben igen jelentős összegeket fordítunk erre a célra, mert