Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
Ai országgyűlés képviselőházénak zÊl répaterületet a mezőgazdasági munkások kárára, ha nem is nagymértékben, de 5 százalékban csökkentették. (Dinnyés Lajos: Ezek rémhírek, képviselő úr, ezért bezárják!) Az adózás kérdéséről is -szólni kívánok mai felszólalásomban. Beszámoló beszédeimben már ismertettem a kormány szociális adókönynyítéseit, amelyek tényleg meg is történtek. Csakhogy furcsa helyzetbe" kerültem, mert amikor mindezeket az adókönnyítéseket a népnek megmagyaráztam, előállott egy adózó polgár, felmutatta a maga adóívét és azt kérdezte, hogy, ha ilyen adóelengedések, adókönnyítések történnek, hogyan van az, hogy neki még mindig több adót kell fizetnie, mint az elmúlt esztendőben. Ennek a rejtélynek mélyére hatolva, meg kellett állapítanom, azt, hogy bár a kormány részéről évről-évre sok szociális célzatú adóelengedés történik, az adózó polgároknak mégis rendkívül sok adót «kell fizetniök, aminek oka az, hogy hiába csökkentik az állami adókat, ha a községi, a vármegyei adók, a vízitársulatok díjai és pótlékai elbírnatatlanul magasak és többszörösére .rúgnak annak az adótételnek, amelyet az állam vetett ki. Ha közelebbről vizsgáljuk ezeket a magas adókat, rájövünk arra, hoky ezek nem csupán a község, a vármegye, a vízitársulat közvetlen szükségleteit fedezik, mert hiszen ezeknek költségvetésében be van állítva kölcsöneik tőke- és kamatszolgáltatása is, ami miatt azután adóik, illetőleg illetékeik ilyen magasra emelkedtek. Megállapítom tehát, (hogy, ha adóreformról beszélünk, akkor elsősorban ezeknek a közületeknek adósságait kell rendezni. Ez a kérdés azonban ma már el van hanyagolva, mert hiszen annak ellenére, hogy ezek a községek, vármegyék, vízitársulatok éppúgy gazdák, mint az egyes egyének, még mindig 7-7 százalékos kamatot fizetnek és tulajdonképpen ezeknek a kamatoknak nagysága tükrözteti vissza azt, hogy az adófizető azt mondja, hiába történnek adóleszállítások, végeredményben neki több adót kell fizetnie., Szerény véleményem szerint a leghelyesebb volna, ha az adósságok kérdését most már véglegesen és gyökeresen rendeznék az egész vonalon, különösen ezeket a közületi és egyházi tartozásokat, s ezeknek fedezésére ne az államháztartás közvetlenül adja meg a fedezetet, hanem elsősorban a pénzintézeteket kellene arra szorítani, hogy olcsóbb kamatozással írják terhükre ezeket a tételeket. Azonkívül is úgy látom, elkerülhetetlen, hogy az állam egy belföldi kölcsönt bocsásson ki, amelynek nagyságáról már többízben, minden oldalról méltóztattak felszólalni és ehhez megjegyzéseket fűzni. Ebből a belső kölcsönből ezeknek a kölcsönöknek konvertálása, illetve rendezése megtörténhetnék. A belföldi kölcsön kibocsátása — úgy gondolnám — természetszerűleg ne a mezőgazdákat s egyáltalán a földbirtokos okai és a kisembereket érintse, hanem azokat kell megadóztatni, akik a háború után előállt (konjunktúrából nagy haszonhoz, nagy keresethez jutottak. Természetszénien a mobiltőke lenne hivatva arra, hogy ezt a kölcsönt jegyezze s az államnak segítségére jöjjön, hogy a belföldi pénzügyi problémák megoldhatók legyenek. Méltóztatnak tudni, bogy a forradalmi idők után a földbirtokra vagyonváltságot vetettek ki; körülbejül 1 millió hold földet adott ingyen, megtérítés nélkül a nagybirtokososztály, ugyanakkor pedig az ipari és a mobiltőke az aktkor előállott inflációval kapcso- ' í. ülése 1937 június 2-an, szerdán. Í3f latban fillérekkel fizette ki a cráeső terheket és fillérekkel szabadult attól a vagyonváltságtói, amelyet a földbirtokososztály igenis jelentős, ma is értéket képviselő objektumokkal váltott meg. Ugyancsak ezzel (kapcsolatban, kell ren-* dezni a záloglevelek kérdését is, mert a közületek éppen a záloglevelekkel és a különböző köles önökkel kapcsolatban nagyon jelentős előnyhöz jutnának akkor, ha az állam kezébe venné és rendezné ezt a kérdést. Ma az a helyzet, .hogy, ha az adózó polgár bemegy a községházára, előhúzza az adóívét és fizetni akar, akikor azzal állnak elő, hogy nagyon szép, hogy azt az összeget behozta, de végeredményben késedelmi kamatokra számolják el. Csalódottan megy ki az a kisember az adóhivatalból és a községházáról, amikor azt látja, hogy behozott filléreit kizárólag kamatokra fordítják. Kétségtelen, hogy a 6% kamatot könnyebb űzetni, mint az eddig fennállott 9%-ot, de ez a 6% sem 6% ma, hanem körülbelül 9%-nak felel meg, mert hiszen ahhoz bizonyos behajtási. illetékek járulnak, amelyek szintén a kisembereket terhelik. Kerületemben azt tartják és magam is azon a nézeten vagyok, hogy nagyon nagy megnyugvást keltene, ha a pénzügyminiszter úr ugyanattól a szellemtől áthatva, ugyanúgy, ahogy a földbirtokreformmal kapcsolatban a végleges rendezést megalkotta, az adókérdéseket és különösen az adóhátralékok kérdését is megoldaná. (Dinnyés Lajos: Miért nem csinálják meg"? Miért támogatják akkor a kormányt! — Bárczay János: Nem tőle függ! — Dinnyés Lajos: De igen, a minisztertől függ! Szavazzák le egyszer! — Bárczay János: Csak meg lehet mondani? — Dinnyés Lajos: Most mernek szólni, amikor nincs itt, csak az aktatáskája! Ha bejön, akkor elbújnak!) Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a tatarozási adókedvezményekből a vidék nem tudta kivenni a megfelelő részét, uem részesedett abban az adóelengedésben, amely végeredményben a budget-ben jelentkezett. A tatarozási hitelek révén az elmúlt öt esztendőben 85 millió pengőt térítettek meg városi háztulajdonosoknak azért, mert házukat tataroztatták. A rendelet hatálya fennáll vidéki viszonylatban is, azonban ott csak elenyésző csekély hányadot tudtak ebből igénybe\ r enni. Azt hiszem, hogy célravezetőbb volna, ha t ez a tatarozási kedvezmény a vidékre nézve reformáltatnék és olyan megoldást találnának, hogy könnyebben lehessen igénybevenni azok nak is, akikre eddig ez az adókedvezmény nem vonatkozott. Elsősorban gondolok azokra a földbirtokosokra, akiknek cselédházai most nincsenek a megfelelő színvonalon, akik még ma sem hajtották végre azt, amit Darányi Ignác annakidején törvényében előírt. (Zaj balfelől.) Ezeket animálni kellene ezekkel a tatarozási kedvezményekkel, aziránt, hogy aki modernné és megfelelővé alakítja át cselédházait, annak bizonyos tekintetben adókedvezményeket juttatnak. (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Nem kell kedvezmény! Tessék, csinálják meg!) Ezzel nemcsak a kisemberek, a cselédek lakásviszonyain segítenénk, nemcsak a szociális követelményeknek tennénk eleget, hanem igenis, jelentős munkaalkalmat nyújtanánk a vidéki kisiparosoknak. (Dinnyés Lajos: Kötelességük megcsinálni, nem kell kölcsönt adni rá!) Tudjuk, hogy a házakat tatarozni kell, de ha tatarozási kedvezményt adnak, az animálja az embereket, hogy mentől jobb karban tartsák a 19* \
