Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
13$ Az országgyűlés képviselőházának bodott, mert 1934 óta a Stud, megállapítása szerint, — amely tudvalevőleg a magyar kormány hivatalos szerve — Magyarország népessége 1936-,bn évenkint és fejenkint 78 kilogramm kenyeret fogyasztott, ami csak valamivel több, mint napi 20; deka. A miniszter úr dicsekedik azzal, hogy ezek az adók pontosan folynak be és ezekben nincs hátralék. Ez lehetséges, ellenben annál nagyobb hátralék mutatkozik a lakosság táplálkozásálban s ez majd meg fog mutatkozni az erőkifejtésben, a munkateljesítményben is. A nép erejével nem lehet sokáig (büntetlenül úgy gazdálkodni, ahogy a magyar kormány pénzügyileg gazdálkodik, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem lehet büntetlenül hosszú ideig a munkásnépet, Magyarország leértékesebb népét, a föld népét zsírtalan levesre, íbútornélküli szobára és nyűtt ruhára kényszeríteni; ma ugyanis a túladóztatás következtében éppen ez történik. Méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdésre térjek rá, amely nemcsak a Házon kívül, hanem a Házban is igen sokakat érdekel, ez pedig a trafik kérdése. Sokan beszéltek képviselőtársaim a Dohányjövedékről, mondván, hogy azt modernizálni kell, üzleti alapra kell fektetni. Ne haragudjanak a képviselő urak, ha megállapítom, hogy egy kissé melléje beszéltek a kérdésnek. A magyar Dohány jövedék legnagyobb baja az, hogy nem vet számot a lakosság vásárlóképességével és az időközben megváltozott ízléssel. A magyar trafik túldrága a magyar kereseti viszonyokhoz képest; a háború előtti állapottal szemben különösen a nép által fogyasztott dohányneműek, cigaretták, és szivarok ára körülbelül éppen a duplájára emelkedett, de amilyen mértékben emelkedett az ára, ugyanolyan mértékben rosszabbodott is. Hogy csak egy példát mondjak, azelőtt világhírű volt a ferencvárosi magyar négyes dohány. Ha méltóztatnak az amerikai újságokat olvasni, főleg azokat, amelyeket munkások olvasnak, méltóztatnak látni bennük a stereotip hirdetést: valódi négyes dohány. Az Amerikába kiszakadt magyar tehát figyelmezteti arra, hegy ő nála is kapható az a dohány, amely idehaza négyes dohány név alatt szerepel. Ez a négyes dohány ma igen megdrágult és olyan rossz lett, hogy egyenesen füstmérgezést kap az, aki rászánja magát arra, hogy egy pipával elszívjon helőle. ('Derültség.) Hiába fogják a dohányjövedéki igazgatóságot átszervezni, hiába, fogják üzleti alapra helyezni, ha nem szállítják le a nép által fogyasztott dohányneműek^ cigaretták és szivarok árát, ha nem javítják meg azok minőségét, a fogyasztás csak olyan kevés lesz, mint eddig volt. Elnök: Kérem a képviselő urat. méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Rögtön befejezem. Ne csak üzleti alapra helyezzék tehát a Dojhányjövedéket, hanem adjanak a népnek olcsóbb, jobb dohányt, cigarettát és szivart s akkor a fogyasztás magától is emelkedni fog. Mivel a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, a címet nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik báró Vay Miklós képviselő úr. Br. Vay Miklós: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam különösen a fogyasztási adó kérdésére tért ki. a fogyasztási adókat antiszociálisnak minősítette s kérte, hogy azok engedtessenek el, illetőleg mérsékeljél ülése Î937 június E-án, szérdart. tessenek és az állam más formában szerezze be szükségleteit. Igen tetszetős formában állította be a lisztforgalmiadó-váltság kérdését, mint antiszociális adónemet. Erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a falusi lakosság nevében éppen szociális szempontból tiltakoznom kell a lisztforgalmi adóváltság eltörlése ellen, mert hiszen tudvalévő dolog, hogy a lisztforgalmiadóváltság és még egypár adónem képezi azt az adóvisszatérítési alapot, amelyből bizonyos alsó kategóriák föladóját visszatérítik s amelyből továbbá a közmunkaváltság egy része térül meg. (Dinnyés Lajos: Darányi mást mondott. A legantiszociálisabb adó! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel éppen a legszegényebb adófizetőkön segítünk. Az bizonyos, hogy egyes vonatkozásokban antiszociálisnak látszik, de a lisztforgalmiadóváitság lerovásánál tulajdonképpen nem történik más, mint hogy a városi lakossággal szemben a faluéi lakosság javára adnak bizonyos adókönnyítést, a kisemberek adóterhein könnyítenek vele. Amit Malasits Géza képviselőtársam felszólalásának másik témájáról, a cukorkérdésről elmondott, ahhoz magam is csatlakozom. Mi már évek óta állandóan megállapítottuk, hogy a cukor ára egyáltalában nem áll arányban a falusi lakosság és a munkásosztály keresőképességével s ezért nemcsak én, de az öszszes mezőgazdasági érdekeltségek is a leghatározottabban követelik, hogy a cukorkérdésben a pénzügyminiszter úr olyan megoldást találjon, hogy a cukor ára arányban legyen a lakosság keresőképességével. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a falusi lakosság egyáltalában nem fogyaszt cukrot. Azok a statisztikák, amelyek az ország általános cukorfogyasztására vonatkoznak, nem állják meg a helyüket, mert a- városi lakosság aránylag több cukrot fogyaszt, mint a falusi lakosság. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A földmunkások, a kubikosok, s általában a fizikai erőt kifejtő munkások és családjaik ma inkább szacharint kénytelenek fogyasztani s ezáltal igen nagyfontosságú tápanyagtól esnek el. De nemcsak a cukor árának van közvetlenül döntő fontossága ebben a kérdésben, hanem a cukorrépaterületek nagyságának is. Amint méltóztatnak tudni, ma az országban a maximális cukorrépaterületnek csak a fele van cukorrépával bevetve, pedig a cukorrépaterület az, amely a tengerivel, vagy búzával bevetett területnél is több munkást foglalkoz! tat. Ezért igen nagy jelentősége van annak, ! hogy a cukorrépaterületek fokról-fokra növef kedjenek., így tehát a cukorfogyasztás növe! kedése a cukorrépatermelésnél, a cukorgyárf tásnál foglalkoztatott munkások nagy számáí nál fogva is igen nagyfontosságú az ország | szociális nyugalmának biztosítása szempontjából, j Az elmúlt esztendőben a cukorrépaterülete! ken a cukorrépa mennyiségének kontingentálása következtében helyenként nagyobb termés állott elő s ezt a cukorgyárak úgy igyekeztek kiparirozni, hogy átvették ugyan a feI lesleges eukorrépamennyiségeket a meghatározott áron, de csak azzal a feltétellel, hogy az idei cukorrépa termő területeket az elmúlt évi többletek arányában csökkentsék. Tulajdonképpen^ tehát az történt, hogy a cukorgyárak a cukorrépatöbblet növekedése miatt, a cukor-