Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

13$ Az országgyűlés képviselőházának bodott, mert 1934 óta a Stud, megállapítása szerint, — amely tudvalevőleg a magyar kor­mány hivatalos szerve — Magyarország népes­sége 1936-,bn évenkint és fejenkint 78 kilogramm kenyeret fogyasztott, ami csak valamivel több, mint napi 20; deka. A miniszter úr dicsekedik azzal, hogy ezek az adók pontosan folynak be és ezekben nincs hátralék. Ez lehetséges, ellenben annál nagyobb hátralék mutatkozik a lakosság táplálkozásá­lban s ez majd meg fog mutatkozni az erőkifej­tésben, a munkateljesítményben is. A nép ere­jével nem lehet sokáig (büntetlenül úgy gazdál­kodni, ahogy a magyar kormány pénzügyileg gazdálkodik, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem lehet büntetlenül hosszú ideig a munkás­népet, Magyarország leértékesebb népét, a föld népét zsírtalan levesre, íbútornélküli szobára és nyűtt ruhára kényszeríteni; ma ugyanis a túladóztatás következtében éppen ez történik. Méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdésre térjek rá, amely nemcsak a Házon kí­vül, hanem a Házban is igen sokakat érdekel, ez pedig a trafik kérdése. Sokan beszéltek kép­viselőtársaim a Dohányjövedékről, mondván, hogy azt modernizálni kell, üzleti alapra kell fektetni. Ne haragudjanak a képviselő urak, ha megállapítom, hogy egy kissé melléje beszél­tek a kérdésnek. A magyar Dohány jövedék legnagyobb baja az, hogy nem vet számot a lakosság vásárlóképességével és az időközben megváltozott ízléssel. A magyar trafik túl­drága a magyar kereseti viszonyokhoz képest; a háború előtti állapottal szemben különösen a nép által fogyasztott dohányneműek, cigaret­ták, és szivarok ára körülbelül éppen a dup­lájára emelkedett, de amilyen mértékben emel­kedett az ára, ugyanolyan mértékben rosszab­bodott is. Hogy csak egy példát mondjak, az­előtt világhírű volt a ferencvárosi magyar né­gyes dohány. Ha méltóztatnak az amerikai újsá­gokat olvasni, főleg azokat, amelyeket munká­sok olvasnak, méltóztatnak látni bennük a ste­reotip hirdetést: valódi négyes dohány. Az Amerikába kiszakadt magyar tehát figyelmez­teti arra, hegy ő nála is kapható az a dohány, amely idehaza négyes dohány név alatt szere­pel. Ez a négyes dohány ma igen megdrágult és olyan rossz lett, hogy egyenesen füstmérge­zést kap az, aki rászánja magát arra, hogy egy pipával elszívjon helőle. ('Derültség.) Hiába fogják a dohányjövedéki igazgató­ságot átszervezni, hiába, fogják üzleti alapra helyezni, ha nem szállítják le a nép által fo­gyasztott dohányneműek^ cigaretták és sziva­rok árát, ha nem javítják meg azok minősé­gét, a fogyasztás csak olyan kevés lesz, mint eddig volt. Elnök: Kérem a képviselő urat. méltóztas­sék beszédét befejezni. Malasits Géza: Rögtön befejezem. Ne csak üzleti alapra helyezzék tehát a Dojhányjövedé­ket, hanem adjanak a népnek olcsóbb, jobb do­hányt, cigarettát és szivart s akkor a fogyasz­tás magától is emelkedni fog. Mivel a kormánnyal szemben bizalmatlan­sággal viseltetem, a címet nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik báró Vay Mik­lós képviselő úr. Br. Vay Miklós: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam különösen a fogyasztási adó kérdésére tért ki. a fogyasztási adókat antiszociálisnak minősítette s kérte, hogy azok engedtessenek el, illetőleg mérsékel­jél ülése Î937 június E-án, szérdart. tessenek és az állam más formában szerezze be szükségleteit. Igen tetszetős formában állította be a lisztforgalmiadó-váltság kérdését, mint antiszociális adónemet. Erre vonatkozólag azt vagyok bátor meg­jegyezni, hogy a falusi lakosság nevében éppen szociális szempontból tiltakoznom kell a liszt­forgalmi adóváltság eltörlése ellen, mert hi­szen tudvalévő dolog, hogy a lisztforgalmiadó­váltság és még egypár adónem képezi azt az adóvisszatérítési alapot, amelyből bizonyos alsó kategóriák föladóját visszatérítik s amely­ből továbbá a közmunkaváltság egy része térül meg. (Dinnyés Lajos: Darányi mást mondott. A legantiszociálisabb adó! — Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) Ezzel éppen a legszegényebb adófizetőkön segítünk. Az bizonyos, hogy egyes vonatkozásokban antiszociálisnak látszik, de a lisztforgalmiadóváitság lerovásánál tulajdon­képpen nem történik más, mint hogy a városi lakossággal szemben a faluéi lakosság javára adnak bizonyos adókönnyítést, a kisemberek adóterhein könnyítenek vele. Amit Malasits Géza képviselőtársam fel­szólalásának másik témájáról, a cukorkérdés­ről elmondott, ahhoz magam is csatlakozom. Mi már évek óta állandóan megállapítottuk, hogy a cukor ára egyáltalában nem áll arány­ban a falusi lakosság és a munkásosztály ke­resőképességével s ezért nemcsak én, de az ösz­szes mezőgazdasági érdekeltségek is a legha­tározottabban követelik, hogy a cukorkérdés­ben a pénzügyminiszter úr olyan megoldást ta­láljon, hogy a cukor ára arányban legyen a la­kosság keresőképességével. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a falusi lakosság egyáltalában nem fogyaszt cukrot. Azok a statisztikák, ame­lyek az ország általános cukorfogyasztására vonatkoznak, nem állják meg a helyüket, mert a- városi lakosság aránylag több cukrot fo­gyaszt, mint a falusi lakosság. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A földmunkások, a kubikosok, s általában a fizikai erőt kifejtő munkások és családjaik ma inkább szacharint kénytelenek fogyasztani s ezáltal igen nagyfontosságú tápanyagtól es­nek el. De nemcsak a cukor árának van közvet­lenül döntő fontossága ebben a kérdésben, ha­nem a cukorrépaterületek nagyságának is. Amint méltóztatnak tudni, ma az országban a maximális cukorrépaterületnek csak a fele van cukorrépával bevetve, pedig a cukorrépa­terület az, amely a tengerivel, vagy búzával bevetett területnél is több munkást foglalkoz­! tat. Ezért igen nagy jelentősége van annak, ! hogy a cukorrépaterületek fokról-fokra növe­f kedjenek., így tehát a cukorfogyasztás növe­! kedése a cukorrépatermelésnél, a cukorgyár­f tásnál foglalkoztatott munkások nagy számá­í nál fogva is igen nagyfontosságú az ország | szociális nyugalmának biztosítása szempont­jából, j Az elmúlt esztendőben a cukorrépaterülete­! ken a cukorrépa mennyiségének kontingen­tálása következtében helyenként nagyobb ter­més állott elő s ezt a cukorgyárak úgy igye­keztek kiparirozni, hogy átvették ugyan a fe­I lesleges eukorrépamennyiségeket a meghatáro­zott áron, de csak azzal a feltétellel, hogy az idei cukorrépa termő területeket az elmúlt évi többletek arányában csökkentsék. Tulajdon­képpen^ tehát az történt, hogy a cukorgyárak a cukorrépatöbblet növekedése miatt, a cukor-

Next

/
Thumbnails
Contents