Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

1*2 Az országgyűlés képviselőházénak tőkeképződés amúgy is lassú voltára további fék erejével hat. Mindezekkel nem azt óhajtottam mondani, hogy nincs szükség a társulati adó újabb kimunkálására és különösen a rezsitételeknek az adóztatás szempontjából való szigorúbb megbírálására, hanem csak azt akartam kiemelni, hogy ebben a vonatkozásban sem lehet kiáltó igazságtalanságról, antiszocialitásról, vagy egyes társadalmi rétegek részére biztosított különös előnyökről beszélni. Visszatérve már most az előbb felvetett probléma tárgyalására, a minden valószínűség szerint jelentkező költségvetési feleslegek mikénti felhasználásának kérdésére, szerintem a következő lehetőségek vannak: állami pénzkészletek, illetve pénztári tartalékok gyűjtése, állami adósságok, különösen függőadósságok visszafizetése, egyes adók megszüntetése, más adók kulcsának leszállítása a bevétel csökkentése céljából és végül az állami kiadások emelése .azon a szükségszerű nívón túl, amelyet az árszint úgyis magával hoz. Automatikusan ugyanis a költségvetés kiadási irányzata az árszínvonal emelkedésével csak kisebb mértékJban emelkedik, mert hiszen a személyi terhek alakulása a törvényes pénzbeli illetményrendszer mellett, ettől független, de nem emelkednek arányosan a dologi kiadások sem, mert az árszínvonal emelkedése a mezőgazdasági cikkeknél sokkal fokozottabb mértékben következett be, ez pedig az állami dologi kiadásoknál egészen jelentéktelen szerepet játszik. A kiadások emelése két irányban lehetséges: úgymint rendes állami kiadások emelése, vagy egy fokozottabb invesztíciós tevékenység folytatása, az államig pénzügyi készletek terhére. A kormány pénzügyi politikájának helyességét és egyen súly ér zekét mutatja az, hogy ennek a kérdésnek elbírálásánál a bölcs kiegyezés elvét követi. Állampénztári készletek gyűjtése csak akkor ,volna indokolt, ha aranymennyiségünk szaporításában vagy külföldi devizák felhalmozásában, tehát valóságos tartalékok gyűjtésében nyerhetne kifeiezést, azonban KözépEurópa kötött pénzforgalma mellett, továbbá a devizaforgalom felszabadítása nélkül, mégpedig általános felszabadítása^ nélkül, ez aligha érhető el. Ezért az állami pénztári készletek gyűjtése mai viszonyaink között tartalékolásnak nem volna tekinthető és oly deflatorius hatással járna, amely a fellendülés megakasztását eredményezhetné. Az állami adósságok visszafizetése csak akkor folytatható nagyobb mértékben és célszerűen, ha ezzel szemben az állami invesztíciós szükséglet hosszúlejáratú belföldi kölcsönnel fedezhető. Nagyon megfontolandó tehát, hogy a belső függő adósság csökkentése a pénzügyi hitelműveletek akadályának kiküszöbölése céljából nem volna-e indokolt és mily mértékben volna gyakorlativá tehető. Az állami hitelnek és a ibelső bitéinek a {helyreállítása az egyik legfontosabb feladat. Ha ennek akadályát az előző állami kibocsátásokban bekövetkezett csalódásból eredő bizalmatlanság, akkor ennék a bizalmatlanságnak, a világháború és a gazdasági válság romjainak eltakarítása is fontos feladat, amelyért áldozatot hozni és amelyért áldozatok meghozatalától sem szabad visszariadni. Gondolok itt például a thadikölcsönkéirdésnek és azoknak az állami tartozásoknak végleges megoldására, amelyek nem teljesítése idézte 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán.' elő azt a bizalmatlanságot, aimtelynek következtében ugyanakkor, amikor Németországban és a szomszédos Ausztriában sorozatosan fektetnek fel belső kölcsönöket, nálunk egyetlen szabad piacon jegyzendő belső kölcsön kibocsátására sem kerülhetett sor. Ami már most az adórendszer megreformálását,, egyes adónemek csökkentéisét, más adónemek megszüntetését illeti, • ie tekintetben smáriis dicséret kell, hogy illesse a kormányt, különösen az egyiszoba-konyhás' házak házadójának eltörléséért, amely rendszabály adórend. szerűnknek szociális irányiban való fejlesztését jelenti. Ebben a vonatkozásiban nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a világgazdasági válság az agrárválságból és a mezőgazdasági termékek árának óriási eséséből keletkezett és ebihez képest a kormány annakidején kénytelen volt a katasztrofális önértékben bekövetkezett r jövedelemeltolódást adórendszerünk átalakításával és az adóterhek áttolásával kiegyenlíteni, így kénytelen volt ama rétegeket különösen naegterbelnd, amelyeknek reáljövedelme az árak zuhanása következtében relatíve emelkedett, illetve a többiével aranyosiam nem, ősökként. Ez vezetett a közadkalmiazottak illetményeinek lényeges csökkentésére, 'amely töibb fázison keresztül végül is elérte átlagosan a 30%-ot, de lehet, hogy meg is baladta. (Fabinyi Tihamér) pénzügyminiszter: A kisembereknél 3%, a fegyveres erőnél is, a polgári 'alacsony kategóriákban a maximum 10%, a magasrangá tisztviselőknél legfeljebb 32%! Ez nem, átlag, ez a maximum!) Némely vonatkozásib a ii a 30%-ot elérte, némely vonatkozásiban esetleg meg is baladta és ez vezetett ja magánalkalmazottak úgynevezett különadójának bevezetésére is. Azóta azonban az árak lényegesen "emelkedtek és ezeknek a fix jövedelműeknek onost már terheire bekövetkezett eltolódásnak szerintem adótechnikai és pénzügytechnikai eszközökkel való csökkentése volna aktuális. A közalkalmazottak helyzetének romlása, a közszükségleti cikkek árának emelkedése következedében reáljövedelmük csökkenése az állami bevételek emelkedése mellett óvatosságra int a kiadások rögzítése terén és indokolttá teszi, hogy e rétegek belyzetének roszszabbodása az illetmények emelésiével egyenlíttessék ki. A mtaigámalkalmazottak kereseti adóiának leszállítása, illetve az úgynevezett különadó lefaragása is indokolt, mert itt is olyan teherről van szó, amelyet az egyik irányban kilengett inga tett szükségessé annakidején, azóta azonban a viszonyok az ellenkező irányba tolódtak el. Végül legyen szabad néhány szóval rátérnem ama legfontosabb problémánk egyikére, amelyet ma már bővebben is fejtegettek: a külföldi hitelek rendezésének kérdésére. Felvetem a kérdést: Nem lehetne-e a külföldi kölcsönök terhének mérséklését konverzió útján elérni és hogy a külföldi vonatkozású állami és magántartozásaink konszolidálása és a kontraktuális terhek leszállítása céljából nem lehetne-e bankári úton keresztülviendő kötvénykicserélés terére lépni és különösen külföldi átmeneti adósságaink konszolidálása kérdésében az idő nem tekinthető-e elérkezettnek. Nagyon jól tudom, hogy e hiteltranzakciók keresztülvitelének előfeltétele a szabad devizaforgalom visszaállítása, a szabad transzfer helyreállítása, és tudom azt is, hogy a középeurópai devizagazdálkodás kötöttsége és a leg-