Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

At országgyűlés képvisetőházű-nak 2% fontosabb piacainkon fennálló kötött gazdasági rendszerek mellett devizaforgalmunknak minden irányban való felszabadítása teljesen lehetetlen és hogy különösen Olaszország és Németország kötött gazdasági rendszerével mindig számot kell vetnünk, azonban igen jelentékeny gazdasági, sőt esetleg politikai előnyt is várnék attól, ha valami úton-módon, valamiféleképpen hitelpolitikánkat ismét a sterling-blokkhoz lehetne kötni és ha devizaforgalmunkat legalább f őhitelezőink, főleg Amerika és Anglia felé valamiképpen ismét helyre lehetne állítani. T. Ház! Beszédidőm lejár, a még rendelkezésre álló 3—á perc nem elegendő arra, hogy ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozhassam. Ezért be is fejezem beszédemet. Miután a kormánnyal és a pénzügyminiszter úrral szemben a legteljesebb bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Adózási rendszerünk szociális volta tekintetében az előttem beszélt t. képviselőtársammal éppen ellentétes véleményen vagyok. En ugyanis azt vallom, hogy a mi egész adózási rendszerünk antiszociális és azokat a szociális vonatkozásokat, azokat a szociális nyomokat, amelyeket t. képviselőtársam megemlített, én a költségvetésben nem tudom felfedezni. Nem volt szerencsés a képviselő úr összehasonlítása Franciaországgal, nem pedig azért, mert .Franciaországban egeszén mások a viszonyok és különösen a dolgozó és alkalmazotti viszonyban állók számára a franciaországi viszonyok sokkal kedvezőbbek, mint a magyarországi viszonyok. Egyfelől Franciaországban a jövedelemeloszlás sokkal arányosabb és sokkal egészségesebb, mint nálunk Magyarországon, másfelöl az alkalmazottak fizetése is lényegesen magasabb, mint nálunk, és különösen a magánalkalmazottak nem cipelik Franciaországban azt a szörnyű terhet, amit Magyarországon a magánalkalmazottak külön adója jelent. Az egyenesadók kivetése Franciaországban sokkal igazságosabb, mint nálunk. Ott sokkal kevesebb az adóvezető ügyvéd, mint itt és ott nem is tud az az adóvezető ügyvéd olyan befolyást gyakorolni az adókivető hatóságra, mint nálunk, ahol tudvalevőleg kaszinói, ibaráti és egyéb összeköttetések révén rejtett csatornákon keresztül lehet az adókat lefaragni. A legfontosabb azonban az, hogy Franciaország demokratikus ország, kispolgári és kisparaszti ország, amelyben, ha még élnek is a régi nagy francia forradalom emlékei, de mindenesetre minden tényező megegyezik abban ; hogy az állam zacskóját keményen kell kézben tartani. Ott keményen adóztatják meg az embereket, de igazságosan, míg nálunk az adómorál is és az adókivetés is meglehetősen laza, nem azok fizetik a nagy adókat, akik azokat fizetni tudnák, hanem azok, akiket a pénzügyminiszter úr könnyen elér, (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) amire különben még rátérek. A pénzügyminiszter úr, mikor a költségvetést benyújtotta, nagy beszéde 'mondott. Beszédén végigvonult egy olyan [hangrezgés, hogy a költségvetést a miniszter úr a szociális szempontok figyelembe vételével állította össze. En, aki szorgalmas embernek ismerem magamat és a koponyám is jó, ezt a költségvetési füze'3. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 133 tet az összes mellékfüzetekkel együtt alaposan áttanulmányoztam, de arra a megállapításra kellett jutnom, hogy a költségvetés számadatai rácáfolnak a miniszter úr kijelentésére, mert ezek a számok azt bizonyítják, hogy az adók többségét a fogyasztást és az áruforgalmat terhelő adók teszik iki, ami bizony nem mutat arra, hogy a miniszter úrj a költségvetés össze állításánál a szociális szempontokat valami nagyon figyelembe vette volna. Még valami szociális vénát vélnék felfedezni ebben a költségvetésben, ha azt látnám, hogy az egyenesadók és a közvetett adók viszonya megváltozott volna a múlttal szemben. De nem változott meg, ugyanaz az aránytalanság, amely azelőtt megvolt, továbbra is fennmaradt. 226*5 millió egyenes adó-bevétellel szemben az életet és a forgalmat drágító adók és illetékek 358'2 millió pengőt tesznek ki, amihez még mint sallang hozzájárul a lisztforgalmi adóyáttság, a szénadó, a itextil-fázisadó és egyéb apró sallangok, amelyek ezt a tételt körülbelül 500 millióra növelik. (Propper Sándor: Nem is olyan aprók, ezek a sallangok!) úgyhogy szemben a 226*5 millió egyenesadóval a magyar adózók, főképpen a kisembereik viselik az adók túlnyomó többségét, — és minél több gyermeke van valakinek, annál többet fizet — körülbelül 500 millió pengő terhet egy esztendőben. Évről-évre visszatérő hangulati kijelentés a miniszter úr részéről, — és ezt tremolóban mondja — hogy: ismét emeltem az egyenesadót! Az idén az egyenesadót a miniszter úr 4*7%-kai emelte, míg az elmúlt esztendőben, vagyis a folyó költségvetésben ez az emelkedés 4"6 százalékot tesz ki. Ezzel szemben a miniszter úr hangja rögtön meghalkul, amikor arról beszél, hogy a közvetett adókat, tehát az életet és a forgalmat drágító adókat szívfájdalommal ugyan, de kénytelen volt 26'5%-kal emelni. Az elmúlt esztendőben, vagyis a folyó költ ségvetésben ugyanez a helyzet. Akkor 22%-kal emelte ezeket az adókat és az emelésben benne van a legszegényebb emberek által használt zsiradéknak, a margarinnak meglehetősen nagy megdrágítása is. Hol van itt az a bizonyos szociális szellem, amelyet a miniszter úr hangoztat? (Buchinger Menó: Szavakban!) Úgy van, köszönöm a szíves közbeszólást, a szociális érzés szavakban jelentkezik. A miniszter úr azt mondja, — ós ezt Szegelen egy nagyszerű bankett hatása alatt mondotta — hogy: nem frázis az, ha azt mondom, hogy a terheket a gyengébb vállakról fokozatosan és céltudatos munkával át kell vinni az erősebbek vállaira. (Propper Sándor: Fizikailag értette! A vasmunkás az erősebb, a kapitalista meg a gyengébb fizikailag!) Sem a pénzügyi költségvetésben, sem az általános költségvetésben én nem találok még kísérletet sem arra, hogy az adókat átvigyék az erősebb és teherbíróbb vállalatra. Ebből a buzgalomból — mondom — semmi sem látszik ebben a költségvetésben sem, mert hiszen ma is ugyanaz a helyzet, ami az eddigi pénzügyminiszterek alatt volt: az adót ott vették, ahol a légkönnyebb volt elvenni. Egy előkelő pénzügyi és adózási szaklapban olvasom, hogy nemzeti jövedelmünknek mintegy egyharmada nincsen megadóztatva, helyesebben ezek a jövedelmek ügyes trükkök és adóvezető ügyvédek segítségével az adók alól kibújnak, ugyanakkor, amikor azok, akik nem ismerik az adóktól való szabadulás útját, roskadoznak az adók súlya alatt.