Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

130 Az országgyűlés képviselőházának Látom ugyan a gyakorlatból, hogy a nehéz helyzetben levő állam egyet-egyet ránt a szekerén, de ez roppant nagy áldozatokkal jár. így például úgy látom, hogy az utóbbi időkben agrárszempontból hozott sokmilliós áldozatokkal nemcsak az agrárszempontokkal, hanem egészen más szempontokkal (Meizler Károly: A bankokkal!) is Összefüggésben voltak. Ami a különböző kedvezményeket illeti, ezen a téren is a régi vágányon baladunk. Nem tartom nagyon igazságosnak, hogy egyes emberek nagy tarifa- és egyéb kedvezményeket élveznek akkor» amikor ezeket a kedvezményeket a köz kénytelen megfizetni az illetőik számára. TTgy gondolom, hogy ezen kedvezmények tekintetében ^ a pénzügyminisztériumnak nem kellene teljesen a régi rendszert követnie és jobban meg kellene gondolnia, hogy a kedvezmények adásában az állam mai nehéz viszonyai között meddig lehet menni. Valamit még kell mondanom az üzemekre vonatkozólag is. Nagyon jól tudom ugyan, hogy Európa legtöbb államában például a vasúti üzem mennyire küzködiik, de nem minden esetben eredménytelenül. Például Németországban a vasúti üzeni annak ellenére, hogy roppant súlyos helyzetben volt,, ebből a súlyos helyzetből mégis kiemelkedett. Svájcban is óriási, rettentő nagy küzdelmek vannak a vasúti üzem körül, de állandóan arra törekszenek:, hogy ezeket a nehéz kérdéseket rendezzek. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Eddig eredmény nélkül 0 Magyarországon szintén roppant súlyos a helyzet ebben a tekintetben, de nálunk nem törekszenek komoly rendezésre. (Félkiáltás

olç a jobboldalon és a középen: Sőt! — Andaházi-Kasnya Béla: A vasút nemcsak üzleti vállalkozás, nem öncél, hanem a gazdasági vérkeringés fenntartásához szükséges! Máshol Visszafizeti százszorosan!) T. képviselőtársam közbeszólása helyes. de ha ez így van, akkor a vasút másik részét kell előtérbe tolni, azt, hogy a vasút a nemzetnek óriási szolgálatokat tesz. {Igaz! Ügy van! balfelol.) Méltóztassék csak megnézni, hogy a vasi'iti tarifák (Andaházi-Kasnya Béla: Az hibás! Ebben igaza van!) milyen arányban vannak a mezőgazdasági állapotokkal és akkor meg méltóztatnaikj látni,, hogy ez megcáfolja azt az állítást, mintha nálunk komolyan törekednének ennek a kérdésnek rendezésére, mert ebből a szempontból sem történik meg az, amire szükség volna, hogy a vasút a nemzetet szolgálja. De ha másrészről a drágaság okait keressük, azt tapasztaljuk,, hogy a drágaságot ezek az üzemek sok tekintetben maguk okozzák. Igaz ugyan, hogy sokszor nemzetközi összeköttetéseik miatt nem is csinálhatnak mást — nem tudnak önállóan intézkedni — se miatt úgy járhatunk, mint ahogyan az előttem szólott t. képviselőtársam által említett nyugdíjterhekkel. Azzal méltóztatnak bennünket kecsegtetni, hogy még nincs vége a nyugdíjterhek emelkedésének, hogy azok még toválbb emelkedhetnek. (Andaházi-Kasnya Béla: A mai nyugdíjazási konstrukció mellett csak emelkedhetnek!) Akkor a mai konstrukciót nem lehet fenntartani, mert ha rosszabb helyzetbe kerül az állam, akkor a nyugdíjakat nem leszünk képesek fizetni. A nyugdíjkérdést tehát valamiképpen rendezni kell, amint már évekkel ezelőtt mondottuk, hogy valami tervet szeretnénk látná enneik a kérdésnek a megoldására. 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. Mi természetesen elsősorban olyan költségvetést kívánunk, amely tekintettel van a nemzet gazdasági életére, különösen pedig a kisexisztenciák életére. Ne méltóztassanak sértésnek venni, de kimondom, hogy ezt a jelenlegi költségvetésben nem látom. (Meizler Károly: Ez egy liberális-kapitalista költségvetés! — Derültség jobbfelol.) Különösen nem látjuk ezt azokkal szemben, akik a legnagyobb szükségben szenvednek, mert a költségvetés akárhányszor nagyon generozus egyes tételekben, de nagyon takarékos és túlságosan messzemenő takarékosságot mutat más tételeknél, ahol pedig mi ezt megfordítva kívánnók. Mi azt kívánjuk, méltóztassék folyton azon lenni, hogy az állami kiadások minden egyes ponton arányban legyenek a 'Szükségletekkel és méltóztassék azon lenni, hogy ezeket a fix kiadásokat lehetőleg redukáljuk, mert ez felel meg a magyar gazdasági élet követelményeinek. (Helyeslés és taps a baloldalon. —- A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vojnits Miklós báró! i! Br. Vojnits Miklós: T. Ház! Legyen szabad elöljáróban és a nélkül, hogy ismétlésekbe óhajtanék hocsátkozni. nekem is megállapítanom azt, amit a költségvetés általános tárgyalása folyamán már a legtöbb szónok megállapított: hogy a költségvetés józan és reális. Az állami bevételek alakulása függvénye a pénzértékben kifejezett nemzeti jövedelem alakulásának. Helyesen mondja a pénzügyi tárca költségvetésének általános indokolása, hogy az árszínvonalak, különösen nedig a mezőgazdasági árak emelkedése szükségszerűen maga után vonja az állami bevételek emelkedését is. A mi költségvetési évrendszerünk mellett azonban van egy igen fontos bizonytalansági faktor, amellyel Magyarország mindenkori pénzügyminisztere számolni kénytelen, és ez az, hogy milyen lesz a termés. A mi viszonyaink közt a termés még mads elöntő fontosságú a gazdasági év jó, kedvező vagy rossz kialakulására. Ennek a bizonytalansági faktornak a költségvetés szempontjából való kiküszöbölésére megvolna a módunk. Agrárország vagyunk és mezőgazdasági termékeink ára sokkal fokozottabb mértékben függ ma a világpiaci vonatkozásoktól, mint a régi monarchia idején, amikor nagy, zárt fogyasztóterület fennállása jnellett az esetleges rossz termés szükségszerűen magasabb árak kialakulásában is kifejezésre jutott és kevésbbé "bef olyásolta^ a nemzeti jövedelem pénzértékének alakulását. Én tehát nagyon is megfontolandónak tartom azt, hogy nem lenne-e célszerű visszatérni ahhoz a régi költségvetési évrendszerhez, amely a költségvetési évet a naptári évvel azonosította és ezáltal lehetővé tette, hogy az elmúlt gazdasági év tényleges és már nem bizonytalan terméseredményével számolhattunk a költségvetés egybeállításakor. Miután azonban a jelenlegi rendszer mellett a pénzügyminiszter ox mindig kénytelen számolni a termés kialakulásával, nyilvánvaló, hogy a bevételi preliminalé meghatározásánál fokozott körültekintésre és mérsékletre van szükség. Ez a mérséklet, körültekintés és óvatosság meg is nyilvánul a költségvetésben. Másamig azt hiszem, hogy hacsak az Üristen kifürkészhetetlen akarata az országot egészen különleges rossz terméssel nem fogja sújtani, akkor a pénzügyminiszter úr előirányzása nemcsak reálisnak fog bizonyulni, hanem a tényleges állami bevéte-