Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

128 Az országgyűlés képviselöhazwiak 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. most egy vagy feét esztendeig valószínűleg enyhébb idő következik. Az államánál szemben a külföldi hitelezők nem léptek fel nagy nigorozitással, mert belátással voltak a mi viszonyainkra, amely viszonyok éppen olyanok voltak, mint Európa más szegény országainak viszonyai. Ezek között a viszonyok között tehát nem léptek fel túlságos szigorúsággal a hitelezők Magyarországgal szemben. Nagyon helyeslem,, ha a miniszter úr a jelen körűimé' nyék között azon lesz, hogy valamiképpen egyezkedjék és jóakaratot, hajlandóságot mutasson a hitelezőkkel iszemben. A pénzügyminiszter úrnak nagy érdeme, hogy a pengő így áll és hogy a külföld a pengőt sok tekintetben hajlandó elfogadni. Ez nagy előnyt ad neki abban a tekintetben, hogy megtehesse azt, amit tenni akar. Azt gondolom,, hogy ha a magyar pénzügyi kormányzat azon lesz, hogy készséget és hajlandóságot mutasson a mai körülmények között abban, hogy kielégítse hitelezőit, ezt a hitelezők soha* nem fogják elfelejteni Egyébként is Magyarország lojalitása, hűsége és egyenes eljárása ismeretes Európában és azt gondolom,, hogy ez nagyon jó hatást fog tenni nemcsak

1 a hitelező országokra, hanem a többi európia nemzetre is. Teljes mértékben helyeslem tehát, hogy a pénzügyminiszter iir most felveszi a tárgyalások fonalát. Azokat a szempontokat, melyeket előttem szólott képviselőtársam a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlott, természetesen én is nagyon fontosaknak tartom, így elsősorban azt. hogy a nemzet teherviselő képességével arányban legyen ez az egyezkedés. T. KépviselőházJ Áttérek egy másik kérdésre, az adóhátralékok kérdésére. Az igen t. miniszter úr a pénzügyi bizottságban említette, hogy az adóhátralékok nagyon felszaporodtak. "Ügy gondolom, több mint 10 esztendeje szaporodnak állandóan az adóhátralékok. Nézetem szerint az adóhátralékok, amelyek igen hatalmas összegeket tesznek ki, a produeens osztályok nagy veszedelmét jelentik, mert ez egy Damokles-kardja a produeens osztályok felett. Nem ismerem teljesen az eljárási módot, vájjon méltóztatik-e szorgalmasan azon lenni, hogy azokat a tételeket, amelyek nem inkasszálhatok és amelyek rosszak, lehetőleg töröljük. Nézetem szerint szükség van az adóbehajtásoknál bizonyos szigorra és ezt elkerülni nem lehet, mert ha ez a szigor elmúlik, akkor azt látjuk, hogy abnormis viszonyok keletkeznek az országban, senki sem hajlandó fizetni és egymást folyton kitanítják az emberek, hogy felesleges a fizetés. Bizonyos szigorúság tehát mellőzhetetlen és okvetlenül szükség van rea. De ha látjuk, hogy nagyobb szigorúság mellett sem lehet behaitani, különösen egyes osztályoknál, egyes legszegényebb oroducens és önálló exisztenciáknál nem lehet behajtani azokat a, hátralékokat, akkor mégis annak kellene lennie az uzusnak, hogy ezeket törölje az állam, ezekre ne számítson és ezeket sehol se vezesse tovább. Ami az egész költségvetést illeti, Eckhardt t. képviselőtársam is erősen mutatott reá költségvetési beszédében arra, hogy a fix tételek állandóan nőnek és hogy a budget rugékonysága megy veszendőbe. Természetesen ez egyike a legfigyelemreméltóbb jelenségeknek s a pénzügyminiszter úrnak legjobban arra kell vigyáznia, hogy ezen a téren magát túlságosan le ne kösse és azon legyen, hogy a budget a maga rugékonysagát, amennyire csak lehet, ' tartsa meg. Nagyon súlyos viszonyok és nagyon nehéz pénzügyi körülmények között ezt természetesen nem lehet megtenni, de amint egy kissé enyhül az állapot, erre okvetlenül törekednünk kell. Nagy jelenségeket látunk például a francia költségvetésben a legutóbbi esztendőben, az úgynevezett Blum-kísérlet alatt. A francia költségvetés bizony nehezebb és súlyosabb helyzetbe jutott, mégpedig sokkal későbben, mint Európa más államai !ielyzet még folytonosan, napról-napra romlik, mind súlyosabbá és súlyosabbá lesz. Maga a francia nemzet nincs egészen tisztában azzal, hogy mit cselekedjék ilyen körülmények között. A francia szenátusnak: könnyű lenne megtennie azt, hogy végetvessen az egész Blum-féle pénzügyi kísérletnek, az is nagyon meggondolja azonban az állapotokat, minthogy ennek olyan roppant nagy poli; tikai következményei lehetnek. Mindebből látni lehet azonban, hogy bizonyos körülmények kö^zött feltétlenül alkalmazkodni kell a politikai helyzethez a költségvetés szerkesztésében is. • Egy újabb gondolat az autonómiák

r kérdése és pénzügyi helyzete. Az autonómiák,' az én felfogásom szerint, a nemzet életében roppant nagy hivatást töltenek be. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Az autonómiákra igen nagy szükség van (Igaz! Ügy van! a jobb- és a báloldalon.) és a nemzet elhibázta az^ utat akkor, amikor a túlságos centralizáció útjára lépett és könnyebbé akarta tenni a saját exisztencláját. Könnyebbé akarta tenni az exisztencTáját nemcsak pénzügyi szempontból, mert ez akkor kevésbbé mutatkozott fontosnak, hanem különösen nemzetiségi szempontból, mert akkor ennek a kérdésnek volt jelentősége. Régen egyesek az autonómiák ellen voltak — ilyenek, voltak 1848 előtt a régi konzervatívok. — azért, mert az autonómiák Metternich hercegnek rengeteg nehézséget okoztak. Ezt Metternich persze egész élete végéig el nem felejtette és .mindent meg iparkodott tenni az autonómiák ellen, amit csak tehetett. A későbbi időben a nemzetiségi kérdés következtében megint egészen másképpen fogták fel az autonómiák kérdését. Nézetem szerint az autonómia fellegvár és az autonómiáknak '• egy-egy fellegvárnak kell lenniök a nemzet életében. Nem szabad a fellegvárralkíat ok nélkül lerombolni. Azon kell lenni, hogy ezek fellegvárak maradjanak is. Ha a nemzetnek a jövőben nagyobb hivatása lenne és többet tudna tenni, ha nagyobb igazságérzetet mutatnának a magyar nemzettel szemben, akkor természetesen az autonómiai életet sokkal nagyobb, fontosabb szerephez kell juttatni, mint amilyen szerepe most van. En egy autonómiát ismerek teljesen és tökéletesen és ez a főváros autonómiája. Mondhatom, hogy a főváros autonómiája a nemzeti életet, a. kultúrát és a politikai nevelést illetően a legtökéletesebb módon teljesíti feladatát a saját körében. {Ügy van! balfelöl. — Tauffer Gábor: Mintául lehet venni!) így állván a dolog, cs'ak arra kell törekedni, hogy a többi autonómiák is ugyanebbe a helyzetbe kerüljenek ebben az országban. Mélyen t. uraim! Eltekintve azoktól a hibáktól, amelyeket politikai téren követnek el, oénzügyi téren ás látok hibákat. Pénzügyi téren méltóztatik saját szuverenitásában elintézni és akárhányszor méltóztatik a gyeplőt lazábbá tenni és elengedni, máskor pedig meg-