Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
Az országgyűlés képviselőházénak 2 l f Igen t. Ház! Legyen «zabád még egy dolgot figyelembe ajánlanom azzal, hogy ezt állandóan szem előtt tartsuk: és ez az, hogy a magyar agrárkivitel lényegében nem igen fokozható két feltétel teljesülése nélkül. Az egyikfeltétel az, hogy a magyar falusi tömegek és az agrárproletáriátus életszínvonalát a legközelebbi években fokozatosan fel kell javítanunk, mert különben igen súlyos népesedéspolitikai és közegészségügyi veszélyeket idézünk fel, amelyeknek árnyéka ma már elsötétíti számos Ínséges vidéknek az arculatát. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez vonatkozik főleg a^ cukorra és a vajra!) A tömegek táplálkozásának feljavítása viszont logikus kapcsolatban áll a fogyasztás emelkedésével és az exportfeleslegek csökkenésével. Az agrárexportfeleslegek: szaporítása a magas specifikus értékű termények produkciójának növelését tételezi fel. Ugyancsak új és igen jelentős tőkeberuházásokat követel még a magyar ipari termelés további emelése, ami már eddig is megtörtént, éppen a legválságosabb időkben, amint bevezetőmben mondottam, hiszen az emelkedő exportfeleslegek nagyrésze az által állt elo, hogy az ipari export is tovább fejlődött ebben a válságos időben. Mindezekből azt a következtetést kell levonnom, hogy a külföldi adósságok rendezésének egyik legfontosabb részproblémája szerény ^ véleményem szerint az, hogy ezzel a rendezéssel kapcsolatban új hitellehetőségeik bocsáttassanak az_ ország rendelkezésére, amint erre már elöljáróban rámutattam. Természetesen^nem akarunk abba a hibába esni, mint 1931 előtt. Ezeket a hiteleket igen szigorú ellenőrzés alatt, tisztán gyümölcsöző és közvetlen eredményeket rövid időn belül igérő termelési inveszticióra fordítsuk. Ezeknek az új hiteleknek megadása éppen a bitelezőknek is érdekében áll, mert hiszen a termelés új ágai és a meglévő termelési ágak produktivitásának növekedése mes: fogja gyorsítani a kamatszolgálat kibővítését és a rövides középlejáratú hitelek visszafizetését. A magam szerény fejtegetéseit erről a döntő jelentőségű problémáról még két pénzügyi szempont kiemelésével óhajtom befejezni. A magyar pénzügyi politika elsősorban Fabinyi Tihamér- pénzügyminiszter úrnak és Tmrédy Bélának, a Nemzeti Bank elnökének köszönheti azt a rendkívüli eredményt, hogy a legválságosabb években, a legzordabb gazdasági viszonyok között is sikerült a pengő vásárló erejét megtartani» (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A jó Isten is segített!) a magyar pénzrendszert a fenyegető katasztrófától megóvni és minden zökkenő nélkül elvezetni az országot addig, ahol a függő szociális problémák megoldása fokozatosan ' lehetővé vált. Ezt az eredményt, ezt az óriási és az ország további sorsára döntő sikert semmi körülmények között sem szabad azonban kockára tenni és fel sem tételezhető, hogy (külföldi hitelezőink egyéb olyan transzferálási kérésekkel, amelyek gazdasági helyzetünk következtében nem lehetségesek, ezt a fejlődést akadályoznák. Természetes,, hogy a rendezés csak szakaszonként lépésről-lépésre történhetik, a fizetési skálának időről-időre alkalmazkodnia kell az ország gazdasági helyzetéhez, . a kiviteli és átutalási lehetőségekhez, a termelési eredményekhez, — mert ez igen fontos — valamint azokhoz a szükségletekhez, amelyeknek pénzügyi fedezetét a magyar korRÉPVTSELÖHAZI NAPLÓ XIV. . ülése 1937 június 2-án, szerdán. 127 mánynak előreláthatólag belső szociális okokból elő kell teremtenie. Szerves és szoros kapcsolatban áll ez a kérdés és ennek a rendezésnek megoldása bizonyos belső financiális problémák megoldásával is, amelyek között első helyen említem én is a magyar adórendszernek bizonyos irányban való és már halaszthatatlan reformját. Az adóteher igazságosabb elosztásának, a nyomasztó nyugdíjteher egy új, rugalmasabb rendszerének segítségével kell az adófizetők terheit csökkenteni; régi jogokat nem akarok sérteni és leszek bátor az igen t. pénzügyminiszter úrnak erre vonatkozó szerény megoldási módozataimat majd előadni. Ugyanúgy fontos, hogy az állam üzemei is rentabilisabbá tétessenek, — gondolok itt a dohányjövedékre és annak kommerciálizálására is. Én ezeket a kérdéseket az idő rövidségére való tekintettel nem akarom külön még részleteiben is tárgyalni, mert hiszen mindegyikről egy-egy félórát lehetne beszélni. Csak röviden említettem azokat a kérdéseket, amelyek szerény nézetem szerint a külföldi adósságrendezéssel párhuzamosan és szoros, szerves összefüggésben rendezendők. Miután tudom, hogy a pénzügyminiszter úr ezeket a kérdéseket rendezni is fogja és miután iránta a legteljesebb bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ernszt Sándor képviselő urat illeti a szó. Ernszt Sándor: T. Ház! Teljesen osztozom az előttem felszólalt t. képviselő úr felfogásában, különösen beszédének arra a részére nézve, amelyben kiemelte volt a pénzügyminiszter úrnak és a Nemzeti Bank elnökének érdemeit a tekintetben, hogy a pengő értéke, a pengő vásárló ereje nem szállt le azokban a súlyos és nehéz időkben, melyeket átéltünk. Nagyon természetes, hogy ezek az idők hihetetlen" követelményekkel léptek fel a pénzügyi kormányzattal szemben. A pénzügyek legjobb ismerői Magyarországon, a krízis kitörése idején azt hitték, hogy alig lesz lehetséges boldogulni azok között a roppant nagy nehézségek között, amelyek különösen az 1931. év végefelé mutatkoztak. Mégis átéltük ezt az időt, főképpen azért, mert a Nemzeti Bank vezetői rendkívül meggondolt emberek voltak és azok az összeköttetéseik, amelyekkel egész Európában és különösen Angliában rendelkeztek, lehetővé tették, hogy Magyarország ezeken az időkön átmenjen azok nélkül a súlyos következmények nélkül, amelyeket várni lehetett. Ugyanígy vagyunk^ a pénzügyminiszter úrral is. Az ő nyíltságát és képességeit valamennyien ismerjük és elismerjük. Tudjuk, hogy valóban mindent megtett a tekintetben. hogy az ország pénzügyi helyzetét a roppant súlyos körülmények- között mégis megtartsa azon a színvonalon, amelyen sikerült is megtartani. Ezt a nagy munkát a Nemzeti Bank elnökével együtt végezte. Igaz ugyan, hogy súlyos áldozatokat követeltek tőlünk az események, súlyos áldozatokat követeltek az intézkedések a közgazdasági élettől különösen azért, mert nagyrészt izolálva voltunk és Európának csak bizonyos terrénumára szorítkoztunk, éppen arra a^ terrénumra, amely Európában nem a legszilárdabb terrénum volt. Átmentünk azonban a legsúlyosabb időkön és 18
