Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

126 Az országgyűlés hépviselöházwnak hez, amelyeket feltétlenül meg: kell valósítanunk, 200 millió igen kevés és azt hiszem, kétszer nem fordulhat a pénzügyminiszter úr a belföldi piachoz, mert azzal az egészséges gazdasági élet menetét megzavarná, ha nagyobb összegeket pumpolna ki a gazdasági életből. Ügy belföldön, mint külföldön hosszabb idő óta újból és újból megismétlődik az a szemrehányás, hogy Magyarország, bár erre módja és lehetősége volt. még mindig nem rendezte véglegesen külföldi adósságait. Ez a szemrehányás. — úgy vélem — mindenkép jogosulatlan és alaptalan. Magyarország külföldi tartozásai az 1925—31. években igen nagy összegre nőttek. Az 1931. év végén,, amikor tehát az angol font devalvációja már megvolt, Magyarország külföldi adóssága 4300 millió pengő volt. Nézzük csak meg, hogyan oszlott el az a 4300 millió? Ebből 2500 millió hoszszúlejáratú, 1100 millió rövidlejáratú és 700 millió áruhitel volt. A 2500 millió hosszúlejáratú hitelből kerek összegben több mint öínegyedmilllárd. azaz 1'25 milliárd esett az államra, 0*5 milliárd az önkormányzatokra,, a többi fennmaradó összeg pedig esett a Nemzeti Bankra, a pénzintézetekre és a gazdasági élet egyes ágazataira,. Külföldi adósságaink;, az 1931-ben teljesített visszafizetések és a hitelező országik valutáinak devalvációja következtében az 1936. év végére — árutartozásaink nélkül, mert ezeket figyelmen kívül, hagyom, miután ezek állandóan vannak» hol kevesebb, hol több, az árn tartozás okát tehát levonva — 2100 millióra csökkentek,, amiből 1300 millió a hosszúlejáratú és 800 millió a rövidlejáratú hitel. Az állam adósságai az 1931. év végén fennállott 1*25 milliárdról 800 millióra csökkentek, az Önkormányzatok, a magánosok adósságai az időiközi repatriálásokkal és a szintén teljesített visszafizetésekkel, valamint a delvalvációkkal 1200 millióról 500 millióra csökkentek. Érdekes, hogy itt a magánosoknál például ebből a 700 milliós csökkenésből 500 millió esik a repatriálásokra és 200 millió a devalvációkra. Ez hatalmas összeg. A rövidlejáratú hiteleknél az állam adósságai — a devalvációk ellenére — 245 millióról 300 millióra emelkedtek az időközi kamatokkal és bonokkal,, az egyéb nyilvános adósságok 125 millióról 80 millióra csökkentek, a Nemzeti Bank tartozása 145 millióról 90 millióra apadt, a magángazdaság tartozása pedig 670 millióról 330 millióra csökkent. Ezekben voltam bátor ezt az^ egész komplexust számokban is az igen t. Ház előtt ismertetni, hogy ennek a, problémának súlyosságát, nagyságát meg inkább kidomborítsam. A világgazdasági válság kitörése után főleg a mezőgazdasági termények áresése és a nemzetközi áruforgalom megnehezülése és katasztrofális zsugorodása következtében Magyarország nem volt abban a helyzetben, hogy csökkentett fizetési kötelezettségének is eleget tegyen, éppen olyan kevéssé, mint más államok, amelyeknek talán nagyobb mértékben állott egyéb erőforrás rendelkezésükre. így van például Németország, amelynek jóval nagyobb számú erőforrások állanak rendelkezésére, sokkal nagyobb adósságai vannak és nem rendezte adósságait. De ne menjünk messzire: itt van Románia, itt van Jugoszlávia, az antantnak kedvenc, dédelgetett gyermekei, egyik sem rendezte külföldi adósságait, pedig nem vol223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. tak megterhelve a békeszerződések terheivel. Különösen Románia tele van nyersanyagokkal, módjában állott volna adósságait rendezni és mégsem rendezte. Hát akkor miért követelik vagy tesznek szemrehányást, hogy miért nem fizetünk? A másik igen fontos szempont, amelyet a kérdés megítélésénél állandóan figyelembe kell vennünk, az a rendkívüli nyomás, amely a mezőgazdasági termények áresése következtében az agrár lakosságra nehezedett. Mindez kötelességévé tette a magyar kormánynak, hogy válságos körülmények között is minden rendelkezésre álló eszközzel a belső egyensúlyt tartsa fenn. A szociális béke és nyugalom felbomlása sokszorosan nagyobb terheket rótt volna a magyar társadalomra, mint azok a segítések, amelyeket a kormány tett ebben a tekintetben a gazdaadósságok rendezésével, különböző akciókkal^ a mezőgazdasági kivitel megsegítésével, a különböző árkiegyenlítő alapokkal, közmunkákkal és egyebekkel. De semmi hasznuk nem lett volna a külföldi hitelezőknek sem abból, hogy a magyar kormány esetleg a gazdasági élet erőin túl teljesítve fizetéseket a külföldre, megrendítette volna a termelés alapjait és ezzel olyan belső válságot idézett volna fel. amely beláthatatlan időre reménytelenné tette volna a hitelezők számára követeléseik kiegyenlítését. Ez a szociális szemnont néldául ellenállhatatlan erővel érvényesült a német kormány pénzügyi politikájában, amely a szociális szempontok primátusát az egész vonalon kihangsúlyozta és a munkanélküliséget, a termelés folyamatosságát és kibővítését nagy közmunkák létesítésével a külföldi hitelezők kielégítése fölé helyezte. Igen t. Ház! Engedjék meg, hogy végül, mint legfontosabb szempontra, rámutassák arra a körülményre, hogy a bankzárlat óta eltelt évek — kereken hat esztendő telt el — első felében külkereskedelmi mérlegünk és fizetési mérlegünk úgy alakult, hogy alig volt benne valami aktív rész, tehát ez sem engedte volna meg, ez sem tette volna lehetővé azt, hogy fizetéseket eszközöljünk a külföldre. Hiszen még két évvel azelőtt alig volt devizafedezetünk a nyersanyagok vásárlására. A kereskedelmi mérleg aktív egyenlege az első években aránylag igen alacsony volt és csak a római jegyzőkönyvek után, az azokból folyó szállítások után lett mindig aktívabb és aktívabb. Nem mi okoztuk, hanem a világgazdasági helyzet okozta azt, hogy exportáruink vásárlói és hitelezőink nem ugyanazok. Mert a hosszúié járató és rövidlejáratú kölcsönök egész összegéből töibb mint 50% esik például Franciaországra. Angliára és Amerikára, 12% esik Ausztriára, Németországra és Olaszországra, viszont fordítva 53% az, amit Ausztriába, Németországba és Olaszországba exportálunk és 13'7% az, amit Franciaországba, Angliába és Amerikába exportálunk. A helyzet viszont tőlünk függetlenül úgy alakult, hogy legfőbb vevőinkkel szemben fennálló követeléseink és azoknak az országoknak szigorú devízarendje nem engedték meg azt, hogy azokat a devizákat ott legalább szabadon konvertálhassuk, esetleg a nyugati országokban lévő adósságaink fizetésére fordíthassuk. Ezen a helyzeten mi változtatni nem tudunk és logikusan feltehető, hogy ebben az arányban egyelőre, amíg előreláthatatlan időpontban a nemzetközi áruforgalom korlátait csökkenteni fogják, abban az arányban fogjuk fizetéseinket jobban és jobban teljesíteni.