Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
12Ô Az országgyűlés képviselőházának . Buszovszky Lajos képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentésit tenni* Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentéseit ifj. Balogh István, Baross Endre, br. Berg Miksa, Drozdy Győző, Eckhardt Tibor, Fábián Béla, gr. Festetics Sándor, Gaal Olivér, Jenes András, Kühne Lóránt, Nánássy Imre, Németh Imre, gr. Pálífy-Daun József, Peyer Károly, Reibel Mihály, Rupert Rezső, gr. Széchenyi György és Takács Ferenc képviselő urak egy-egy rendbeli, Györki Imre képviselő úr négyrendbeli és végül Esztergályos János képviselő úr hétrendbeli mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem, hogy a jelentések kinyomatása, szétosztása és annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, s tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzésük iránt annak idején fogok a t. Háznak javaslatot tenni. T. Ház! Ma a pénzügyi tárca költségvetését és az azzal kapcsolatos IV., V., VI. XXVI. és XXVII. költségvetési fejezeteket tárgyaljuk., Zsindely Ferenc képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Zsindely Ferenc előadó: T. Képviselőház! A pénzügyi tárca költségvetési előirányzatának bevételi végössze7397millió pengő, kiadási végösszege 97 millió pengő. Érdeklődésre elsősorban a bevételek tarthatnak számot, még pedig nemcsak a javukra összegszerűen mutatkozó természetes aránytalanságnál fogva, hanem főként annak az összefüggésnek következtében, amely az államháztartás és a gazdasági élet között szoros kapcsolatban fennáll. Ez a kapcsolat ugyanis éppen a pénzügyi tárca bevételeinek alakulásában mutatkozik meg a legközvetlenebbül, mert a termelésnek és a fogyasztásnak, valamint az ezeket összekötő kereskedelmi forgalomnak minden megváltozása kérlelhetetlen törvényszerűséggel mutatkozik meg a közszolgáltatási bevételek számadataiban. Az 1931. év nyarán ránk szakadt gazdasági válság az 1932—33. költségvetési éviben 669 millió pengőre szorította le a pénzügyi tárca bevételeit. Erről a mélypontról fokozatos javulás után három év alatt, az 1935—36. költségvetési évig 7241 millió pengőre emelkedtek a pénzügyi tárca bevételei, vagyis 551 millió pengővel emelkedtek. Százalékban kifejezve az emelkedés három esztendő alatt 8'2%, vagyis éves átlagban az évi 3%-ot sem éri el. Ezzel szemben az 1936—37. költségvetési év első kilenc hónapjában elért tényleges bevételek az előző 1935—36. költségvetési év első kilenc hónapjának tényleges bevételeihez képest 7'6%-os emelkedést mutatnak. Ez körülbelül meg is felel a gazdasági javulás fokozódó ütemének, amely az utolsó esztendő folyamán semmi esetre sem csökkent. A pénzügyminiszter úr a multévi 707'7 millió pengős előirányzatot mégis csak 32 millió pengővel, 739'7 millió pengőre emelte fel, ami százalékban kifejezve 4'6%-os emelkedést jelent. Azt hiszem, ez a néhány számadat is elegendő a hozáértő és jóakaratú bírálók számára annak megállapítására, hogy semmikép sem tekinthető túlzottnak az a mérsékelt optimizmus, amely a pénzügyminiszter úr költségvetésében kifejezésre jut. 123. ülése 1937 június 2-án, szerdán. A 32 milliós bevételi többletből csupán 01 millió pengő esik a tárcabevételekre, vagyis 31'9 millió pengő a közszolgáltatási bevételek növekedése. Ez az összeg az egyes adónemek között akként oszlik meg, hogy egyenesadókra 4'7 millió pengő, forgalmi adókra U'8 millió pengő, illetékekre 4 millió pengő, fogyasztási adókra 6'7 millió pengő és a vámbevételekre ismét kereken 4 millió pengő jut. Más szóval ez azt jelenti, hogy a közszolgáltatási bevételek a fogyasztási jellegű adóbevételekre — hozzászámítva a dohány jövedék, a sójövedék, valamint a mesterséges édesítőszerek adójának jelentéktelen többletét, de figyelmen kívül hagyva a 4 milliós illetéktöbbletet — összesen 225 millió pengő esik. Szerény véleményem szerint ennek a ténynek puszta konstatálásával megelégedni nem lehet, hanem le kell vonni a konzekvenciáját egy átfogó adóreform irányában. Az adóreform időszerűségének kérdésére bátor leszek még visszatérni, előbb azonban ismertetni akarom a pénzügyi tárca számadatait. A pénzügyi tárca bevételei a múlt esztendőben 7-7 százalékát tették az államháztartás összes kiadásainak és 11-8 százalékát az állami adminisztráció kiadásainak. Ez a százalékos arányszám az idén sem változott, összegszerüleg azonban mutatkozik 3,700.000 pengős növekedés, amiből 3 millió pengő dologi kiadásokra, 350.000 pengő személyi kiadásokra, 400.000 pengő pedig beruházásokra esik. Az állami adósságok összege 1657 millió pengő, amelyből a külföldi adósságok 1073 millió, a belföldi adósság 584 millió pengő. A költségvetés Állami adósságok című fejezetében azonban csak 1370 millió pengőnek a kölcsön• szolgálata van előirányozva, még pedig azért. mert a többi 287 milliót az üzemek használták fel, így azok szolgálata az üzemek terhét képezi. Az állami adósságok Összes szolgálatával járó terhek 92-4 millió pengőre rúgnak, vagyis 300.000 pengővel csökkentek a múlt évi állapothoz képest. A békeszerződési terhek összege az idén is változatlanul 1,098.000 pengő, ennek az összegnek azonban a Hoover-moratórium analógiájára ezidén is csak 7-27 százalékát irányozta elő a pénzügyminiszter úr. A nyugdíjterhek ismét emelkedtek, még pedig az állami közigazgatás nyugellátási terhei 3'3 millió pengővel, az üzemek nyugdíjtei'he pedig 3 millió pengővel. (Farkasfalvi Farkas Géza: Olyannak is adnak nyugdíjat, akinek nincs jogosultsága, semmi jogcíme nem lehet hozzá!) Kétségtelen, hogy a nyugdíjterhek c\ jövő költségvetési évben ismét emelkedni fognak, és kétségtelen az is (Dinnyés Lajos: Nem köszönnek a főispánnak és nyugdíjazzák! Ez tesz tönkre bennünket!), hogyha előfordult olyan liberális kezelés a nyugdíjmegállapítás terén, amelyre Farkas Géza igen t. képviselőtársam hivatkozik, ez semmiesetre sem indokolhatja összegszerűleg azt az emelkedést, amelv előállott. (Dinnyés Lajos: Sok kicsi sok ra megy, előadó úr!) Kétségtelen az is, hogy a nyugdíjasok szerzett jogának feltétlen tiszteletben tartása (Farkasfalvi Farkas Géza: De ne adjanak új jogokat!), másrészt pedig az ÍJ szociális követelmény, amely az állástalan diplomások elhelyezését kívánja meg, nem teszik lehetővé a nyugdíjkérdésnek egyik évről a másik évre való gyökeres rendezését. (Dinnyéi* Lajos: Nagymagyarországon nem volt akkora nyugdíjteher, mint most, előadó úr!) Nagyon
