Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 115 kérdéssel akarok foglalkozni, csak a konzekvenciáit akarom ennek levonni. A kataszteri tiszta jövedelem tulajdonképpen a föld értékét van hivatva meghatározni. Ezzel kapcsolatban fel akarom hívni a >t. Ház figyelmét egy csendes és szerény magyar kutatóra, akinek zsenialitása oly mértékű, hogy német, angol és amerikai egyetemekre hívták meg, tanszéket ajánlottak fel neki. Ez az ember, aki a magyar ember szerénységével, a tudósok szerénységével (Mózes Sándor: Ez a baj, hogy nagyon szerények vagyunk mindig!) céltudatosan dolgozik, ,de akinek kutató munkája gyakorlati eredményéről a »senki sem próféta saját hazájában« magyar jelszó alapján a közvélemény és a gazdatársadalom imég nem szerzett tudomást, abból az elgondolásból indult ki, hogy a talajérték megállapítása szorosan öszszefügg a talaj termőképességével. Évtizedes munkájának eredménye gyanánt szűrte le azt a megállapítást, hogy a talaj termőképessége szorosan összefügg a talaj vízfelvevő képességével. A vízfelvevőképességet úgy állapítja meg, hogy a termőképesség alapjául azt a vízf el vevőképességet veszi, amely vízmennyiséget a talaj a növényeknek tényleg le is. tud adni. Ezeknek alapján (megállapította a különböző termények fejlődési (időszakában szükséges vízmennyiséget. Először elméletileg állapította meg, hogy mekkora az a vízmennyiség, amelyre egy növénynek a vetéstől a beérésig szüksége van és csodálatos, hogy ezek a kutatások a gyakorlatban 1Ö0 százalékig .beigazolódtak, (Andaházi-Kasnya Béla: A kutatások nagyon jók! Kitűnőek!) a gyakorlati eredmények teljesen igazolták az elméleti megállapításokat. Az eljárás roppant precíz és mindenféle más vonatkozásban is rámutat a talaj termőértékére. Egyes uradalmaikban — e tekintetben hivatkozom talán Lossonczy István és Bánó Iván képviselőtársaimra — ezeket a kísérleteket gyakorlatban is bemutatta és rámutatott arra, hogy például ezen vagy azon a talajon miért nem megy a lucernatermelés; vagy rámutatott arra,, hogy a gazdaságban^ ezen vagy azon a táblán ne vessenek r cukorrépát, mert csak 100 mázsás átlagtermés remélhető rajta, viszont egy másik táblán 180—200 mázsáig terjedő cukorrépatermés várható. Megállapították tíz évre visszamenőleg a statisztikai adatokat és ezek teljesen egybevágtak az elméleti megállapítással. De tovább megyek. Az öntözéssel kapcsolatban is — mint tudjuk, a kormány szociális érzékéhői kifolyólag a Tiszántúlon nagy mértékben gyakorlatilag (akarja az öntözést keresztülvinni — roppant nagy jelentősége van az ő kutatásainak. Az öntözés t. i. nemcsak hasznos, de káros is lehet. Azok a gyakorlati gazdák, akik mezőgazdasági öntözéssel valamennyire is foglalkoztak és ezen a téren tapasztalatokat szereztek, igazolhatják az én megállapításomat, amely szerint az öntözés káros is lehet, sőt nagyon sok esetben káros is, mert ha :a talajnak túl sok nedvességet adunk, ez a növény fejlődését károsan befolyásolja. Az öntözésnek^ egy másik nagyon fontos előfeltétele a talajerő fenntartása a Kreibigféle eljárással; tudniillik Kreibig Lajosnak hívják ezt az igazán zseniális magvar embert, akit külföldi szakmunkák már többször elismertek (Egy hang jobb felől' Agrokémikus!) s akit egyetemekre való meghívással és egyetemi tanszék felajánlásával olyan kitüntetésbein részesítettek, amely nemcsak őt, hanem rajta keresztül az egész magyar nemzetet is érinti. (Farkasfalvi Farkas Géza: A volt tábornoki — Egy hang a középen: Annak az öccse!) Ez agrogeológus. r Neim akarom a t. Ház türelmét túl sokáig igény bevenni, csupán fel akartam hívni több gazdatársam, képviselőtársam figyelmét ezekre az eljárásokra, ezeknek roppant nagy gyakorlati értékére; másrészt pedig fel akartam hívni a magyar gazdaközvélemény figyelmét arra a munkásságra, amelynek gyakorlati eredményeit és valóban zsebbevágó eredményeit tudjak kimutatni azok, akik az ő tudományos megállapításait és tanácsait megfogadják. A trágyázásnál,, a műtrágyázásnál, a meszezésnél, a vetésforgóbeállításnál és egyéb termelési kérdéseknél különösen nagyjelentőségűek az ő megállapításai. Arra kérném a földmívelésügyi kormányt, hogy ezt az igazán országos jelentőségű problémát tegye megfontolás tárgyává. (Helyeslés.) A mezőgazdasági intenzivitásnak fokozása olyan nagy és fontos probléma nálunk, hogy azt hiszem, halálos bűn lenne, ha ezeket a gyakorlati dolgokat — annál is inkább, mert ezeket hazánk fia találta fel — nem vinnők át a gyakorlati életbe. Néhány percet kérnék még arra, hogy ezzel kapcsolatban még egy megállapítást tegyek. Az előadó úr a földmívelésügyi tárca költségvetését ismertető beszédében arra mutatott rá, hogy a magyar ipar 1913-tól kezdve a mai napig az iparpártolásra fordított rengeteg pénzáldozat mellett is alig 20.000 munkással tud többet foglalkoztatni ma, mint amennyit 1913-ban foglalkoztatott. Tehát valóban helytelen az a megállapítás, hogy az ipar nálunk, ahol nyersanyaghiány van, ahol a nyersanyagokat külföldről kell behozni, a mezőgazdasági népfeleslegek elhelyezésére alkalmas lenne. Egyedül a magyar föld az, ahol a termelés intenzitásának fokozásával a magyar nép feleslegeket úgy lehetne elhelyezni, hogy emberi sorshoz méltó megélhetést találjanak ebben az országban. Hosszabb statisztikai és kutatómunkát végeztem, amelynek eredményeképpen egypár számot szeretnék felolvasni. Megállapítottam ugyanis, hogy a különhöző termelési ágak szerint művelt átlagos minőségű egy katasztrális hold mennyi lelket tud foglalkoztatni, illetőleg eltartani. (Mózes Sándor: Halljuk! Nagyon érdekes!) Ez talán olyan új megállapítás, amely egészen új alapokra fektetheti agrár szociálpolitikánkat. Átlagosan kezelt erdőterületből 10 katasztrális hold szükséges egy lélek eltartásához. Gyenge minőségű legelőterületből, amilyen a Tiszántúlon és az Alföldön gyakran található, két katasztrális hold szükséges egy lélek eltartásához. Az átlagosan kezelt rétből — nem értem, alatta a zöldmezős réteket, hanem az olyan átlagos kaszálókat, amilyenek Magyarországon találhatók — öt katasztrális hold tart el egy lelket: az extenzív mezőgazdaság három holdjából tud egy lélek megélni, az intenzív rnezőgazdasásrnál pedig ez az arányszám egy-két katasztrális hold között van. Az intenzív mezőgazdaságot folytató kisgazdatársadalomnál a községek területének a lakosság számához való arányából vontam le bizonyos konzekvenciákat és azt találtam, hogy ahol a község határa katasztrális holdakban