Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának jellemzőbb, mint az, hogy leomlottak a pártok közötti válaszfalak, utasítsuk a pénzügyminiszter urat, hogy a szesztörvényt hozza a Ház elé, olyan értelemben, amilyen értelemben Károlyi Viktor igen t. képviselőtársam is felszólalt és határozati javaslatát benyújtotta. (Horváth Zoltán: Elvetik!) T. Ház! A múlt napokban a szeszkartel egyik igen t. vezetőjétől cikk jelent meg, (Br. Berg Miksa: Ki az?) gyáriparunk egyik exponens tagja pedig szerelmes leveleket váltott a Nep. igen t. vezetőségével. (Rakovszky Tibor: Most volt itt, de kiszaladt! Látta az egységet!) En tisztelettel kérdem, hogy amikor állandóan szidjuk itt a s'zeszkartelt és állandóan emlegetünk itt némely családot, mint a szeszkartel letéteményesét, — én nem akarok itt pártválságot előidézni és nem. akarom (bomlasztani a pártot (Derültség a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Vigyázzanak, mert Jerikó falai leomlanak!) — de mondom, tisztelettel kérdem: igen t. képviselőtársam, ennek a sokat emlegetett szeszkartelnek egyik exponense hol ül? (Rakovszky Tibor: Na, hol? — Felkiáltások bálfelöl: Na hol? — Felkiáltások a jobboldalon: Na, hol ül? — Zaj. — Elnök csenget.) Folyton egységet hirdetnek, azt olvassuk és azt halljuk, hogy egységben az erő és most önök között ül a szeszkartel egyik exponens vezére, (Gr. Festetics Domonkos: Hol?) azzal a jelvénnyel, amelyet önök is a szívük felett hordanak. Es az önök minisztere volt az, aki megengedte és lehetővé tette, hogy a szeszkartel ilyen nemzeti ajándékot vágjon zsebre. (Mózes Sándor: Vájjon miért?!) Nem fogok ismétlésekbe bocsátkozni, ha megtetézem ezt a nemzeti ajándékot a következőkkel. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy erről az oldalról szóvátétetett most ezen az ülésen, hogy a sokat csépelt és szidott szeszkartel e nemzeti ajándékon felül még 300 vágón cukrot is kapott azért, hogy abból szeszt és spirituszt készítsen, (Rakovszky Tibor: Kedvezményes tarifával!) és méltóztatnak emlékezni rá, hogy az önök által végletekig bizalomban és mindenféle támogatásban részesített pénzügyminiszter úr stentori hangon fogadta meg itt a Ház színe előtt, hogy többet pedig nem fog 300 vágón cukrot adni a szeszkartelnek, hogy abból pálinkát főzzenek. (Horváth Zoltán: Csak 250-et! — Br. Berg Miksa: Es adott? — Zaj a baloldalon.) T., Képviselőház! Ha ezeket a jelenségeket látjuk, akkor meg kell kérdeznem: nemcsak a szavakkal játszunk mi itt? Bármennyire tiszteletreméltóak is azok a hangok, amelyek most már hosszú évek után nyiltan szólalnak meg a túlsó oldalról, mégis csak hangok maradnak. Itt nem szabad megállnunk, íhanem igenis, kényszeríteni kell elsősorban a pénzügyi kormányzatot arra, — mert ez a kérdés elsősorban pénzügyi kérdés — hogy a szesztörvényt hozza ide a képviselőház elé és mi majd tetemre hívluk a túloldalon ülő képviselőtársainkat, hogy ha majd oda fog kerülni a sor, hogy a pénzügyminiszterrel szemben más véleményen lesznek, ne méltóztassanak kimenni a folyosókra a szavazás idejére és nem szavazni. (Rakovszky Tibor: Cigarettázni! — Gr. Károlyi Viktor: Meg fogjuk szavazni! — Felkiáltások a baloldalon: Nem hisszük! — Zaj.) Örömmel fogjuk Fogadni ezt a cáfolatot és örömmel leszünk egyek ebben a kérdésben. Mert amikor az egyik oldalon látjuk a magyar szőlősgazdák százezreit napi gondokkal küzködni és látjuk, hogy 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 113 [ sokszor fillérekért kénytelenek odadobni a spekulációnak termeivényeiket, amelyeket véres verejtékkel termelnek; amikor látjuk, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak és a központi szeszfőzdék, amelyek végeredményben a kisemberek cefréjét és törkölyét vannak hivatva feldolgozni, leállanak és nem tudnak dolgozni, s ezért a gazda kidobja a törkölyét, borát pedig gödrökbe ereszti nemsokára; és amikor azt látjuk, t. Képviselőház, hogy a szeszkartel milyen nagy úr a kormány jóvoltából, — ismételten hangsúlyozom, hogy a kormány jóvoltából, mert ha a kormány nem akarta volna ezt engedni és lett volna bátorsága és ereje, hogy ne engedje, akkor a szeszkartel nem tudott volna ilyen nagy úr lenni az államban — akkor tényleg be kell látnunk, hogy ezt a kérdést meg: kell oldani a törvényhozáson keresztül. (Bárczay Jámos: Meg kell oldani!) Ne csak szavakkal oldjuk meg ezt a kérdést, hanem álljanak ide a túloldalon ülő t. kormánypárti képviselő urak is. Amint már volt rá eset, hogy tiszteletreméltó agilitással és gerincességgel a gazdaadósságok rendezését úgyahogy kiforszírozták, méltóztassék most ebben a kérdésben is nyiltan ideállani, (Bárczay János: Igyekszünk!) méltóztassék ;a határozati javaslatot megszavazni és utasítani a pénzügymi• nisztert, hogy a szesztörvényt tessék idehozni a képviselőház elé. (Horváth Zoltán: Elfogadjuk!) Ebben örömmel egyek leszünk és együtt fogunk szavazni önökkel. (Horváth Zoltán: Csak ne menjenek ki telefonálni!) Sok osalatkozásban volt már részem a túloldal felől, legyen szabad mégis remélnem, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaim,, ha egyszer arról lesz szó, hogy állást kell foglalni a pénzügyminiszter úrral szemben, benn is fognak maradni és nem fognak távollétükkel tüntetni. (Horváth Zoltán: Telefonálni fognak!) A másik kérdés, amelyről szólni akarok, a borfogyasztási adó kérdése. Előttem szólott t. képviselőtársaim részletesen kifejtették ezeket a kérdéseket és bárhogyan iparkodnak is menteni a túlsó oldalon a helyzetet, meg kell mondani, hog«- tényleg sok mulasztás történt a külföldi piacok szerzése tekintetében. Itt az egy-kéznek káros hatását kell megállapítanom bizonyos vonatkozásban, mert ezekről a külföldi piacokról lekéstünk és ma, négy hónappal a szüret előtt, meglévő készleteink nagyrésze még itt van. Egy jó termés áldásait remélhetjük (Dulin Jenő: Veszély lesz belőle!) és mi lesz ennek a következménye? Megint az lesz, hogy a spekuláció fogja learatni a maga hasznát, mert az emberek — már most előre látjuk — nem rendelkeznek kellő edénnyel és így kénytelenek lesznek a szőlőt vagy gödrökbe leszüretelni vagy le nem szüretelni, vagy a mustot fillérekért odadobni a spekulációnak. T. Képviselőház! Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket meg akartam itt említeni és amelyekre most, a 48-ik órában, az utolsó órában felhívom a kormányzat figyelmét. (Boczonádi Szabó Imre: 24 óra van, nem 48!) De még a 48 óra is korai, t. képviselőtársam. (Dulin Jenő: Régi 48-as! — Mózes Sándor: A 24-ik óra régen elmúlt!) Ebben a kérdésben tessék olyan intézkedéseket hozni, hogy az őszi termést, a mustot, ha máskép nem megy a kérdés megoldása, megfelelő legális szervek útján vásároltassák össze, nehogy megint olyan szomorú helyzetbe jussanak a bortermelők, hogy fillérekért legyenek kénytelenek elvesztegetni must-' jukat.