Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának , hogy pincéjük, tele van a múlt évi terméssel, miután azt nem tudják értékesíteni, másrészt a magasabb napszámbérek miatt panaszkodnak. Tudvalevő ugyanis, hogy a szőlőtermő vidékeken a napszám ma 2 pengőre is felemelkedik, amit nem tudnak megfizetni azért, mert a bort nem tudják megfelelőképpen értékesíteni. Panaszkodnak arról is,, hogy amikor a borkészletek még mindig megvannak pincéikben, nem tudják beszerezni a permetezéshez szükséges rézgálicot. Ügy a t. Háznak, mint a kormánynak is gondolkoznia kell tehát arról, hogy milyen intézkedéseket kell megtennni a jövő szürettel kapcsolatban. Mindenesetre előre kell gondoskodnunk olyan intézkedésekről, amelyek megakadályozzák azt, hogy megint bekövetkezzék az a katasztrofális árzuhanás, amelynek a múlt szüret alkalmával tanúi voltunk. A múlt esztendőben a hordók behozatalára és a' hordódongák vámmentességére vonatkozó intézkedések későn történtek már meg. A szüret már folyamatban volt, amikor a földmívelésügyi minisztérium a pénzügyminiszterrel együtt intézkedett abban a tekintetben, hogy a bormennyiséghez szükséges hordók és hordódongák vámmentesen legyenek behozhatok az országba. Amikor a kormánynak az az intenciója, hogy a bortermelő vidékeket minél nagyobb űrmértékű edényekhez juttassa, akkor azt tapasztaljuk, hogy vannak egyes bortermelő vidékek, ahol az épületekbe beépített cementhordókat házadó alá vonják. Amikor tehát a kormány propagandát csinál az országban aziránt, hogy tárházakat és borközraktárakat építsenek a különböző borvidékeken a bormennyiségek tárolására, ugyanakkor elveszi azoknak a polgároknak a kedvét, akik abban az anyagi helyzetben vannak, hogy cementhordókat építhetnék. Sürgősen intézkedni kellene tehát, hogy a cementhordók házadó alá vonását revízió alá vegyék és ezt az adót a szüretig okvetlenül megszüntessék. T. Ház! Amikor valamelyik polgár cementhordót épít, tulajdonképpen szociális munkát is végez, mert egyrészt munkásokat foglalkoztat, másrészt pedig tőkét fektet be, ezért őt feltétlenül bizonyos előnyben kell részesíteni, nem pedig abba a hátrányos helyzetbe juttatni, hogy még különadóval, a házadó terhével is sújtják. (Ügy van! a baloldalon.) A bor értékesítését tehát az országban feltétlenül intézményesen kell biztosítani. Legelsősorban intézkedni kellene abban a tekintetben, hogy a bortermés megszűnjék a búzatermő földeken. A búzatermő földeken lévő szőlőket termelési boradóval kellene

( sújtani, éppen úgy a direkt termő szőlők tulajdonosait is, hogy az így keletkező alapból tárházakat és horközraktárakat lehessen az országban létesíteni. Azonkívül feltétlenül meg kell állapítani a bor minimális árát. is éppen úgy, mint ahogy a búza ára is minimáltatott a múlt esztendőben. Azt tapasztaltuk ugyanis a tavalyi szüret alkalmából, hogy voltak egyes borvidékek, ahol edényhiány miatt a bortermelő gazdák feles szüretelésre akarták kiadni a szőlőterületüket, de voltak olyan gazdák, akik megelégedtek volna a bormennyiség egyharmadával is abban az esetben, ha leszüretelik a szőlőket és bizony előfordultak olyan esetek is, hogy a szőlőket egyáltalában nem szüretelték le, hanem a szőlő a tőkén maradt és ott értéktelenedett el. Ezeket az eseteket okvetlenül ki kell küszöbölni a gazdasági életből, mert ezeknek igen súlyos hátrányaik vannak. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. \2. ülése 1937 június 1-én, kedden. ill Lehetetlenség az, hogy a bor után ma is, amikor olyan alacsony a ;bor ára, magas borfogyasztási adót fizessenek. (Ügy van! balfelől) Nem fordul elő a gazdasági életben egyetlen más mezőgazdasági terménynél sem az, hogy az értéknek kétszeresét, háromszorosát fizessék fogyasztási adó fejében. Mit szólnának például a gazdák ahhoz, hogy ha tetenyészállatvásáron, eladják, az eladott állat után fogyasztási adó fejében az állat árának hétszeresét vagy háromszorosát kellene megfizetniük. Teljes lehetetlenség az is, hogy a búza után fizessenek ilyen adót. Meg kell tehát szüntetni a borfogyasztási adót azért is, mert megnehezíti a bornak értékesítését és fogyasztását. A kistermelő gazdáknak is van ezzel kapcsolatban külön sérelmük. Nevezetesen a pénzügyminiszter úr a múltban megengedte a bortermelő gazdáknak azt, hogy vásárok alkalmával saját borukból 25 literes mennyiséget eladhassanak. Tekintettel arra, hogy a bort kisebb mennyiségben szokták fogyasztani és földmunkások és egyéb munkások nem tudnak 25 literes mennyiségben bort vásárolni, (Rakó vszky Tibor: De meginni sem!) és meginni sem tudják az így szabaddá tett mennyiséget, az volna a kérelme a bortermelőknek, hogy ez a 25 literes mennyiség leszállíttassék 5 literre. Ez olyan mennyiség, amelyet a munkásság is meg tud vásárolni és egy hét alatt el tud fogyasztani. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, interveniáljon a pénzügyminiszter úrnál, hogy egyrészről függessze fel ezt a tilalmat, másrészről adja meg azt a kedvezményt a kistermelő gazdáknak. (Helyeslés balfelöl.) A szesztermelés és az ipari szeszgyárak kérdését okvetlenül radikálisan kellene megoldani. Evek óta állandóan beszélünk a szeszkérdés megoldásáról. Tekintettel arra, hogy a múlt esztendőben termett (ber ma is nagy mennyiségben van a pincékben tárolva és szüret alkalmával igen nagymennyiségű borra van kilátásunk, már most radikálisan és azonnal meg kellene tiltani az ipari szeszgyáraknak azt, hogy szeszt termelhessenek. Az ipari kontingenst teljesen ki kellene venni kezükből és a mezőgazdasági szeszgyáraknak s a központi avagy kis szeszgyáraknak kellene kiadni. Az ipari szeszgyárak ezzel szemben (Dinnyés Lajos: Eleget kerestek!) megelégedhetnek azzal, amit eddig kerestek, de ha továbbra is a szesz feldolgozásával akarnak foglalkozni, elégedjenek meg a szesznek finomításával. Igen nehéz az ipari szeszgyárak és a mezőgazdasági szeszgyárak pénzügyi kezelése is. Míg a tőke nélkül dolgozó mezőgazdasági szeszgyárak, a központi szeszfőzők és egyéb kisüstök kénytelenek előzetesen megfizetni a szesztermelési adót, a kifőzött és termelt szeszmennyiség után, addig az ipari szeszgyárak abban a kedvező helyzetben vannak, hogy nagy tőkével dolgoznak, milliókat és milliókat kerestek az utóbbi évek alatt és utólag, csak akkor tartoznak megfizetni a szeszforgalmi adót, amikor a szeszt értékesítették. Súlyos sérelme a falusi kisüstöknek az is, — kisüst alatt értem ebben az esetben a központi szeszfőzdéket és egyéb kisebb szeszgyárakat — hogy ők csak 55 fokú szeszt főzhetnek ki és abban az esetben, ha talán mégis magasfokú, 95 fokos szeszt főznek, jövedéki kihágási eljárást indítanak, ellenük. A törvény értelmében jövedéki kihágást csak az követ el, aki a kincstárt szándékosan megkárosítja. Er16