Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 105 a törvényhozásnak az a célzata, hogy -a szesztermelés decentraüzáltassék olyan módon, hogy az a mezőgazdasággal egyre szorosabb kapcsolatba kerüljön. Az 1921 : VIII. te. pedig kifejezetten azt mondja, hogy a cél általában az hogy a szesztermelésnek a belfogyasztáson alapuló része teljes egészében a mezőgazdasági szeszfőzdék részére biztosíttassók. Végül Ü háború kitörése miatt törvényerőre nem emelkedett Teleszky-féle törvényjavaslat szerint a törvényhozásnak az az intenciója, hogy a szesztermelés mindinkább mezőgazdasági üzemmé alakuljon át. Ezzel szemben azt látjuk, hogy régebbi idevonatkozó törvényeink intencióival és rendelkezéseivel homlokegyenest ellentétben az 1921. évi LXI. te. a mezőgazdasági szeszfőzdék kontingensét 30.000 hektoliterrel csökkentette minden kártalanítás nélkül és ugyancsak minden ellenérték nélkül hozzájuttatta ehhez -a menynyiséghez az ipari szeszgyárakat. Már pedig egy ilyen ellenértéknélküli juttatás teljes egészében az ajándék fogalmát meríti ki. Véleményem szerint tehát a helyes megoldás előfeltétel a mezőgazdasági szeszipar részére a restitutio in integrum, amelyet követnie kell annak, hogy ezután még az ipari szeszgyárak birtokában maradt keret régi tőrvényeink intencióinak megfelelően fokozatosan átmenjen az őstermelő érdekeltségek birtokába. ' Az ipari szeszgyárakat e 30.000 hektoliternyi keretcsökkentésért kártalanítás felfogásom szerint semmi körülmények között nem illetheti meg. (Andaházi-Kasnya Béla: Már egyszer megkapták! Húsz aranykoronával

1 váltották meg!) Ez egy okkal több. Annál kevésbbé illetheti^ meg őket kártalanítás, mert először 3 s egyrészt már kaptak kártalanítást, másrészt az előbb említett hírhedt Hegedüsféle törvény alapján ehhez a keretmennyiséghez ők is ellenérték nélkül jutottak hozzá. Ismétlem tehát, hogy az ipari szeszgyáriaknak , 30.000 hektoliternyi Méretcsökkentését ellenérték nélkül kell keresztülvinni. Ez szerintem conditio sine qua nonja minden morális szemponton ós közmegnyugváson alapuló megoldásnak. (Rakovszky Tibor: Tessék határozati javaslatot benyújtani!) Egyszer már megtettem, t. képviselő úr, nem szándékozom ugyanabban a tárgyban kétszer • határozati javaslatot benyújtani. Ennek keresztülvitele után az ipari szeszgyárak birtokában lévő ke-ret pedig nemcsak az őstermelés érdekeire való hivatkozással, hanem régebbi idevonatkozó törvényeink intencióra való utalással is fokozatosan megszüntetendő. (Ügy van! balfelől.) Az iüari szeszgyárak kerete « részének megszüntetéséért egy méltányos kártalanítás szerintem az ipari szeszgyárakat talán megilletheti, tekintve azonban, hogy a méltányosság, ebben a tekintetben különösen, tág fogalom, mert nyilvánvaló, hogy az ipari szeszgyárak tulajdonosai a méltányosságot másképpen fogják értelmezni, mint mi, felvetem a kérdést: nem lehetne-e talán ezt a problémát úgy áthidalni, hogy a méltányosság alapjául vétetnék az ipari szeszgyárak utolsó tíz évi nyilvános mérlege és abból állapíttatnék meg hektoliterenként, hogy menynyi kártalanítás jár nekik. (Derültség és mozgás a baloldalon. — Mózes Sándor: Nem mennek bele a kartelek! — Meizler Károly: Nézzük a másik könyvelésüket! — Mózes Sándor: Azt. mondják, nem valódi a mérleg!) Tekintetbe kellene még ezenkívül venni a mezőgazdasági szeszfőzdék üzemét előnytelenül, kedvezőtlenül befolyásoló faktorokat is, mert nyilvánvaló, hogy sok olyan .rezsitétel van, amelv kedvezőtlenebb a mezőgazdasági szeszfőzdéknél, mint az ipari szeszgyárinál. De akármilyen megoldási módot fog is választani a kormány, elengedhetetlenül szükséges az, hogy a meghozandó új szesztörvény ne egypár ipari szeszgyáir tulajdonosának az érdekeit képviselje, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) hanem csak és kizárólag közérdeket. Én bizonyosan nem pályázom a múltban többször emlegetett, különben igen tiszteletreméltó Habakuk babérjaira, de bátor vagyok mégis megjósolni, hogy az ipari szeszgyárak tulajdonosai ebbeu a kérdésben minden követ meg fognak mozgatni s évtizedeken keresztül gondosan és, sajnos, imondhatjuk, hogy nem eredménytelenül kiépített összeköttetéseik igénybevételével mindent el fognak követni, hogy a meghozandó új szesztörvény az ő érdekeiket ne, vagy legalább csak lényegtelenül érintse. Ennek teljes tudatában nem is ringatom magam semmiféle illúzióban, mégis mély tisztelettel kérem azonban a kormányt, hogy ebben a kérdésben semmi körülmények között se legyen hajlandó kompromisszumos megoldásra, (Helyeslés balfelől.) annál kevésbbé, mert itt nemcsak a mező- és szőlőgazdaság jogos érdekeiről van szó, hanem a meghozandó új szesztörvény fogja megmutatni azt is, hogy ebben az országban a közérdek tényleg mindennél előbbrevaló. De ezen túlmenőleg egyszersmind erőpróbája lesz ez az új szesztörvény annak, hogy Magyarországon a kormány, az államhatalom-e erősebb vagy egy pár nagyipari vállalat. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Tekintve, hogy a kérdés helyes és méltányos megoldása tekintetében, úgy gondolom, hogy a Ház túlnyomó többsége egy véleményen van, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nagyon kérem a kormányt és különösen a, sajnos, jelen nem lévő pénzügyminiszter urat, hogy az új szesztörvény révén ezt a régóta húzódó kérdést ilyen értelemben oldja meg. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Felkiáltások balfelől; A túlsó oldalon nem tapsolnak!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Petto Kálmán! Elnök: Petro Kálmán képviselő urat illeti a szó! Petro Kálmán: Igen t. Ház! Nagyon örülök, hogy Károlyi Viktor képviselőtársam után szólalhatok fel és különösen nagyon örülök, hogy végre-valahára kaptunk a túlsó oldalról egy ilyen felszólalást, amelyben azt hallottuk, amiért én itt már nagyon sok éven keresztül küzdöttem. Ügylátszik, egy nevezőre tudtunk jutni. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj ) A miniszterelnök úr mint földmívelésügyi miniszter tegnap beszédet mondott, amely engem — bár a szőlőérdekeltség egyrésze csodálkozni fog rajta — teljesen kielégített. (Taps jobb felől.) Kielégített azért, mert a miniszterelnök úr — hogy úgy mondjam — hitet tett a termelés egységes programmja, a borárak egyensúlyának tartása, a borközraktárak létesítése és a felvásárlások és tárolások céljára egy szerv életrehívása mellett. Ha ez be fog következni, ha a miniszterelnök úr — amiben nem kételkedem — ezt komolyan mondotta és a borérdekeltséget minél hamarabb össze fogja hívni ezeknek a kérdéseknek megtárgyalására, há a miniszterelnök úr a borfogyasztási adó 15*