Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

106 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. egy bizonyos részét, körülbelül — gondolom — 5u%-át (Meizler Károly: Na! — Derültség és mozgás a baloldalon.) rendelkezésre fogja bo­csátani erre a célra, akkor a borkérdés meg lesz oldva. Én bízom a miniszterelnök úrban és kérem Is, hogy minél hamarább hozza össze a bor­érdekeltséget és a mezőgazdasági szeszérde­keltséget, hogy ebben a régen vajúdó szesz­kérdésben egységes álláspontot foglalhassunk el, mert gróf Károlyi Viktor képviselőtársam­nak igaza lesz abban, hogy a bor- és a mező­gazdasági szeszérdekeltség között semmi néven nevezendő véleménykülönbség nem lesz. Mai rövid felszólalásomat azonban nem ennek az ügynek akarom szentelni. A minisz­terelnök úr azt is mondta, hogy a borfogyasz­tást emelni kell. A borfogyasztás emelésének néhány akadályát akarom tehát itt ismertetni. (Felkiáltások half elől: Új választás kell! — Derültség. — Rakovszky Tibor: Lehetőleg tit­kosan, titkos borméréssel! — Meizler Károly: Akkor az ipari szeszgyárak majd felvásárol­ják a bort! — Derültség. — Mózes Sándor: E] kell törölni ä borfogyasztási adót!) A párizsi világkiállításon a magyar állam csarnokot rendeztetett be, amelybe beépítettek egy magyar vendéglőt. A szerződésben az fog­laltatik, hogy a vendéglős csak magyar boro­kat mérhet ki, azt pedig, hogy milyen boro­kat lehet kiszállítani a párizsi világkiállítás magyar vendéglőjébe, egy zsűri határozza meg. A vendéglős, mielőtt a kiállítás és a ven­déglő megnyílt volna, nagyon kiváló borokat szedett össze és elkezdte keresni a zsűrit, de a zsűri sehol sem volt található. (Derültség.) Hiába akart az a vendéglős magyar bort vinni a párizsi kiállítási magyar vendéglőbe, kény­telen volt a kiállítás vendéglőjét magyar bor nélkül,. francia borral megnyitni. {Mozgás és zaj. — Felkiáltások: Hallatlan!) De okos em­ber volt a vendéglős. Hogy mégis megoldja n magyar borkérdést, mielőtt a zsűrit meg­találta volna, elment Balatonfüredre, vásárolt bárom hordó bort és azt mondta, szeretné q látni azt a zsűrit, amely a balatonfüredi bori nem találja alkalmasnak a párizsi vendéglőbe. (Tetszés. — Meizler Károly: Szellemes ember volt! — Derültség.) Egy másik kérdés. Hogy a Balatonnál maradjunk, olvasom a Balatoni Kurirt, amely­ben az áll: »Súlyos zavarok a zárórát szabá­lyozó belügyminiszteri rendelet körül.« Ez a rendelet engem, mint borkedvelőt, aki nagyon szeretem az egri bor emellett különösen a ba­latonmelletti borokat: a füredit, a osopakit, a badacsonyi kéknyelűt... (Dulin Jenő: Hát a szekszárdit?) A szekszárdit kevésbbé. (Derült­ség.) ... és aki szeretek Balatonfüreden nya­ralni, ez a rendelet megakadályoz abban, hogy 10 óra után a Kupa-vendéglőben borkóstolót tartsak. A borfogyasztás szempontjából lehe­tetlen olyan belügyminiszteri rendeletet hozni, amely Siófokot kivéve a többi balatoni fürdő­helyeken este — és nem reggel — 10 órában állapítja meg a zárórát. (Felkiáltások a bal­oldalon: Abszurdum!) 10 órakor tehát ki kell, üríteni valamennyi balatoni vendéglőt. Mégis fognak majd jelenni a csendőrök és akár kép­viselő valaki, akár nem képviselő, (Egy hang a balközépen: Akár választó!) abba fogják vele hagyatni a badacsonyi kéknyelűnek, a balatonfüredinek vagy a csopakinak az ivá­sát, (Derültség.} Kérem a miniszter urat úgy is mint föld­mívelésügyi minisztert, méltóztassék kieszkö­zölni, hogy a Balaton mellett ez a belügyminisz­teri rendelet érvényre ne jusson, és különösen, hogy ne csatlakozzék ehhez egy olyan rendeleti amit például Veszprém vármegye alispánja adott ki 7892/1937. száan alatt. • Eibben -ugyanis utasította a csendőröket, hogy mindenkit, aki 10 órán túl bort iszik valamely vendéglőben. utasítsanak ki. (Nagy zaj. — Egy hang a bal­oldalon: Kivéve Siófokot!) Inkább Balatonfüre­det vette volna ki a rendelet hatálya aló. (Egy hang a baloldalon: Miért Siófokot? — Rakov­szky Tibor: Siófok Festetics területéhez tarto­zik: nyilasok ülnek ott! — Derültség és zaj.) Igen t. Házi A borfogyasztás akadályainak ez eddig még a komikus része. A szomorú része a következő. (Hulljuk! Halljuk!) Egerben a szőlősgazdák, akik zöldségtertmesztéssel is fog­lalkoznak, a lüékevilágban felraktak két-három gönci hordó bort, m&g egy kis zöldséget az egy­lovas szekerükre, azt felfuvarozták Eperjesre és a felvdéki városokba. Aki ott lakott, az nagyon jól tudja, hogy a szélessszoknyájú egri kofaasszonnyal minden hetipiacon talál­kozott a felvidéki városokban. Ehhez a képhez hozzá volt szokva. Most az történik, hogy a gazda nem .mehet a határon túl, de az egri embert nem lehet otthon tartanS a borával, meg otthon nem is tudja azt értékesíteni,, el­indul tehát a maga szekerével, felrak most is két-három gönci hordó bort a szekerére és el­megy :a felvidékre. Mitőlünk északra Borsod vármegye van. Eljut a gazda, mint ahogy itt a pénzügy­igazgatóságnak egy határozata mondja, elju­tott Tóth Kálmán egri lakos Borsodváros köz­ség területére és felvitt magával 217 liter bort, anélkül, hogy a raktározást, tehát azt, hogy a szekerére Egerben felraktározta a bort a neve­zett bejelentette volna és az esedékes borfo­gyasztási adót megfizette volna, amiért meg­büntették ezt a szerencsétlen embert 11565 pengőre, a bora pedig, amelyet magával vitt, 40 pengőt sem ért. Az történik ugyanis Borsod vármegyében, — a pénzügyigazgatóság ál ta] nagyszerűen be van szervezve — hogy ciyilru­hás pénzügyőrök vannak a község előtt és el­fogják az egri magyart, aki beviszi a községbe a maga borát, hogy ott eladja. Ez a gazda is vitt egy 50 literes hordót, azután egy 35 literes hordót, egy 59 literes és egy 34 literes hordót, vagyis 25 literen felüli hordókat vitt, tehát jo­gosítva volt azokat vinni. A község előtt fog­ták el, tehát nem mondhatja azt, hogy nem volt helye beraktározni, mert ezeket a borokat olyan helyre vitte, ahol már meg voltak ren­delve. Most mi történt? Beviszik a községi elöljáróságra, a bort lefoglalják, ott tartják, bezárják a bort egy Jramrába és azt mondja nagyon szellemesen ez a határozat, hogy (ol­vassa): »Amennyiben a feltöltést elmulasztaná s ezzel a bort a megromlás veszélyének tenné ki, úgy azt a királyi pénzügyigazgatóság el­árverezteti.« Amikor én ezt a végzést, illetve ezt a panaszt megkaptam, azonnal írtam Bor­bély-Maczky főispán úrnak. Amikor a főispán úr megkapta a levelemet, azonnal intézkedett. ; beszélt a pénzügyigazgatóval és igyekezett volna ezt az ügyet simán elintézni. A pénz­ügyigazgató azonban hajthatatlan maradt, (Derültség és zaj a baloldalon.) a pénzügyigaz; gató egy megrögzött borfogyasztási adóbehajtó (Derültség.) és nem elég neki a borfogyasztási adó, hanem még az illetékekkel is megtetézi azt, azért, mert ez a szegény magyar el merte

Next

/
Thumbnails
Contents