Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

106 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. egy bizonyos részét, körülbelül — gondolom — 5u%-át (Meizler Károly: Na! — Derültség és mozgás a baloldalon.) rendelkezésre fogja bocsátani erre a célra, akkor a borkérdés meg lesz oldva. Én bízom a miniszterelnök úrban és kérem Is, hogy minél hamarább hozza össze a borérdekeltséget és a mezőgazdasági szeszérdekeltséget, hogy ebben a régen vajúdó szeszkérdésben egységes álláspontot foglalhassunk el, mert gróf Károlyi Viktor képviselőtársamnak igaza lesz abban, hogy a bor- és a mezőgazdasági szeszérdekeltség között semmi néven nevezendő véleménykülönbség nem lesz. Mai rövid felszólalásomat azonban nem ennek az ügynek akarom szentelni. A miniszterelnök úr azt is mondta, hogy a borfogyasztást emelni kell. A borfogyasztás emelésének néhány akadályát akarom tehát itt ismertetni. (Felkiáltások half elől: Új választás kell! — Derültség. — Rakovszky Tibor: Lehetőleg titkosan, titkos borméréssel! — Meizler Károly: Akkor az ipari szeszgyárak majd felvásárolják a bort! — Derültség. — Mózes Sándor: E] kell törölni ä borfogyasztási adót!) A párizsi világkiállításon a magyar állam csarnokot rendeztetett be, amelybe beépítettek egy magyar vendéglőt. A szerződésben az foglaltatik, hogy a vendéglős csak magyar borokat mérhet ki, azt pedig, hogy milyen borokat lehet kiszállítani a párizsi világkiállítás magyar vendéglőjébe, egy zsűri határozza meg. A vendéglős, mielőtt a kiállítás és a vendéglő megnyílt volna, nagyon kiváló borokat szedett össze és elkezdte keresni a zsűrit, de a zsűri sehol sem volt található. (Derültség.) Hiába akart az a vendéglős magyar bort vinni a párizsi kiállítási magyar vendéglőbe, kénytelen volt a kiállítás vendéglőjét magyar bor nélkül,. francia borral megnyitni. {Mozgás és zaj. — Felkiáltások: Hallatlan!) De okos ember volt a vendéglős. Hogy mégis megoldja n magyar borkérdést, mielőtt a zsűrit megtalálta volna, elment Balatonfüredre, vásárolt bárom hordó bort és azt mondta, szeretné q látni azt a zsűrit, amely a balatonfüredi bori nem találja alkalmasnak a párizsi vendéglőbe. (Tetszés. — Meizler Károly: Szellemes ember volt! — Derültség.) Egy másik kérdés. Hogy a Balatonnál maradjunk, olvasom a Balatoni Kurirt, amelyben az áll: »Súlyos zavarok a zárórát szabályozó belügyminiszteri rendelet körül.« Ez a rendelet engem, mint borkedvelőt, aki nagyon szeretem az egri bor emellett különösen a balatonmelletti borokat: a füredit, a osopakit, a badacsonyi kéknyelűt... (Dulin Jenő: Hát a szekszárdit?) A szekszárdit kevésbbé. (Derültség.) ... és aki szeretek Balatonfüreden nyaralni, ez a rendelet megakadályoz abban, hogy 10 óra után a Kupa-vendéglőben borkóstolót tartsak. A borfogyasztás szempontjából lehetetlen olyan belügyminiszteri rendeletet hozni, amely Siófokot kivéve a többi balatoni fürdőhelyeken este — és nem reggel — 10 órában állapítja meg a zárórát. (Felkiáltások a baloldalon: Abszurdum!) 10 órakor tehát ki kell, üríteni valamennyi balatoni vendéglőt. Mégis fognak majd jelenni a csendőrök és akár képviselő valaki, akár nem képviselő, (Egy hang a balközépen: Akár választó!) abba fogják vele hagyatni a badacsonyi kéknyelűnek, a balatonfüredinek vagy a csopakinak az ivását, (Derültség.} Kérem a miniszter urat úgy is mint földmívelésügyi minisztert, méltóztassék kieszközölni, hogy a Balaton mellett ez a belügyminiszteri rendelet érvényre ne jusson, és különösen, hogy ne csatlakozzék ehhez egy olyan rendeleti amit például Veszprém vármegye alispánja adott ki 7892/1937. száan alatt. • Eibben -ugyanis utasította a csendőröket, hogy mindenkit, aki 10 órán túl bort iszik valamely vendéglőben. utasítsanak ki. (Nagy zaj. — Egy hang a baloldalon: Kivéve Siófokot!) Inkább Balatonfüredet vette volna ki a rendelet hatálya aló. (Egy hang a baloldalon: Miért Siófokot? — Rakovszky Tibor: Siófok Festetics területéhez tartozik: nyilasok ülnek ott! — Derültség és zaj.) Igen t. Házi A borfogyasztás akadályainak ez eddig még a komikus része. A szomorú része a következő. (Hulljuk! Halljuk!) Egerben a szőlősgazdák, akik zöldségtertmesztéssel is foglalkoznak, a lüékevilágban felraktak két-három gönci hordó bort, m&g egy kis zöldséget az egylovas szekerükre, azt felfuvarozták Eperjesre és a felvdéki városokba. Aki ott lakott, az nagyon jól tudja, hogy a szélessszoknyájú egri kofaasszonnyal minden hetipiacon találkozott a felvidéki városokban. Ehhez a képhez hozzá volt szokva. Most az történik, hogy a gazda nem .mehet a határon túl, de az egri embert nem lehet otthon tartanS a borával, meg otthon nem is tudja azt értékesíteni,, elindul tehát a maga szekerével, felrak most is két-három gönci hordó bort a szekerére és elmegy :a felvidékre. Mitőlünk északra Borsod vármegye van. Eljut a gazda, mint ahogy itt a pénzügyigazgatóságnak egy határozata mondja, eljutott Tóth Kálmán egri lakos Borsodváros község területére és felvitt magával 217 liter bort, anélkül, hogy a raktározást, tehát azt, hogy a szekerére Egerben felraktározta a bort a nevezett bejelentette volna és az esedékes borfogyasztási adót megfizette volna, amiért megbüntették ezt a szerencsétlen embert 11565 pengőre, a bora pedig, amelyet magával vitt, 40 pengőt sem ért. Az történik ugyanis Borsod vármegyében, — a pénzügyigazgatóság ál ta] nagyszerűen be van szervezve — hogy ciyilruhás pénzügyőrök vannak a község előtt és elfogják az egri magyart, aki beviszi a községbe a maga borát, hogy ott eladja. Ez a gazda is vitt egy 50 literes hordót, azután egy 35 literes hordót, egy 59 literes és egy 34 literes hordót, vagyis 25 literen felüli hordókat vitt, tehát jogosítva volt azokat vinni. A község előtt fogták el, tehát nem mondhatja azt, hogy nem volt helye beraktározni, mert ezeket a borokat olyan helyre vitte, ahol már meg voltak rendelve. Most mi történt? Beviszik a községi elöljáróságra, a bort lefoglalják, ott tartják, bezárják a bort egy Jramrába és azt mondja nagyon szellemesen ez a határozat, hogy (olvassa): »Amennyiben a feltöltést elmulasztaná s ezzel a bort a megromlás veszélyének tenné ki, úgy azt a királyi pénzügyigazgatóság elárverezteti.« Amikor én ezt a végzést, illetve ezt a panaszt megkaptam, azonnal írtam Borbély-Maczky főispán úrnak. Amikor a főispán úr megkapta a levelemet, azonnal intézkedett. ; beszélt a pénzügyigazgatóval és igyekezett volna ezt az ügyet simán elintézni. A pénzügyigazgató azonban hajthatatlan maradt, (Derültség és zaj a baloldalon.) a pénzügyigaz; gató egy megrögzött borfogyasztási adóbehajtó (Derültség.) és nem elég neki a borfogyasztási adó, hanem még az illetékekkel is megtetézi azt, azért, mert ez a szegény magyar el merte