Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
Âz országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 97 zett kérelmeinket, ezúttal is megtalálja a segítés módját s remélem, hogy azt a súlyos terhet,, amelyet a Rábaköz népe ma visel, jelentősen megkönnyíti. Miután a miniszter úr,, valamint munkatársai iránt teljes bizalmat érzek, a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Malasits Géza szólásra jelentkezik.) Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Csak néhány szóban kívánom a földmívelésügyi kormány figyelmét felhívni arra, hogy az árvízszabályozó társulatokat a jövőben szigorúbban ellenőrizzék. Ügy látom, hogy az ellenőrzés lazasága teszi lehetővé azt, hogy a társulatok nem teljesítik a közönséggel szemben azokat a kötelességeiket, amelyeket, amikor megalakultak, vállaltak. Egy egészen rövid példát akarok felhozni arra nézve, hogy egyes vízitársulatok mennyire nem teljesítik a közzel szemben kötelességeiket. A Rábaszabályozó Társulat néhány év előtt Győr város törvényhatóságának engedélyével Győr egyetlen legelőjén, az úgynevezett Rábaréten keresztül árkot húzatott. Amikor az árkot meghúzták, a társulat kötelezettséget vállalt az iránt, hogy az árkot állandóan tisztán tartatja, zsilipet épít és a felesleges vizet ezen az árkon keresztül a zsilipen át leereszti a Rábába. Az idei hosszantartó esőzések következtében a Rába vízszintje állandóan magasabb volt, mint az az árok, ennek következtében a vizet nem lehetett levezetni a Rábába, hanem az ottmaradt azon a réten s ott megpo<snadt, a rétet teljesen tönkretette, így azután amikor a víz részben elpárolgás, résziben a Győr felé való levezetés következtében kicsit apadt, s a gazdák kiterelték jószágaikat, ott számos elhullás történt — állatorvosi megállapítás szerint — azért, mert a rét már teljesen fertőzött volt. E miatt a gazdák eljártak a városnál, minthogy ők nehéz pénzekért bérelték a várostól a rétet, a váró« pedig az utolsó fillérig behajtotta rajtuk a bérleti összeget. Kérték a várost, tegyen valamit, tisztítsák meg a rétet a víztől, mert hiszen a Rábaszabályozó vállalta, hogy a rétet állandóan tisztán fogja tartani, A Rábaszabályozó most fel akar állítani egy szivattyút, hogy a felesleges vizet beszivattyúzzia a Rábába, de azt követeli az érdekelt gazdaközönségtől, hogy az fizesse meg a szivattyú fenntartási költségeit. Bocsánatot kérek, az a gazdaközönség súlyos adók terhe alatt nyög, fizeti a bérleti öszszeget, a rétjét teljesen tönkretették, úgy hogy ha a víz eltakarodik, azt a rétet fel kell szántani, azt újra maggal be kell vettetni, mert a mag kifulladt, kipusztult; — hogyan jön ahhoz, hogy most ő adjon fűtőanyagot a szivattyúhoz, gépészt vagy elektromotort és fizesse az áramdíjakat'?! A Rábasziabályozónak kötelessége a vizet levezetni, ezt a kötelezettséget vállalta. A város azonban hiába ír rá, a társulat arra hivatkozik, hogy néhány évvel ezelőtt ©gy takarékpénztárnál elvesztett pár százezer pengőt, (vitéz Somogyváry Gyula: 600.000 pengőt!) nincs pénze. A gazdaközönség, amely bérli ezt az egyetlen legelőt Győrben és rátereli a jószágait, nem tehet arról, hogy a Rábaszabályozó olyan gondatlan volt és olyan pénzintézetbe helyezte a pénzét, amelynél előrelátható volt, hogy elvész. Nagyon kérem a földmívelésügyi kormányt arra, hogy nézzen körmére a vízitársuiatnak (Egy hang a baloldalon: Necsak ennek, hanem valamennyinek!) és szorítsa arra, hogy a gazdaközönséggel szemben teljesítse a kötelezettségeit. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr óhajt válaszolni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Tessék megengedni, hogy a 7. címmel kapcsolatos felszólalásokra röviden válaszoljak. Mándy Sándor igen t. képviselőtársam a mesterséges tógazdaságok ügyeire hívta fel figyelmünket és különösen kiemelte a maga részéről ennek az ágazatnak export jelentőségét. Abban tényleg igaza van a képviselő úrnak, hogy halexportunk az utóbbi években visszaeső tendenciát mutat, amennyiben az 1933. évi í'2 millió pengőről 959.000 pengőre esett vissza. Ennek azonban nem az az oka, mintha a földmívelésügyi kormány nem viseltetnék változatlan érdeklődéssel e rendkívül fontos gazdasági ág iránt. Ezzel kapcsolatban talán nem helyes a képviselő úrnak az a beállítása, amikor azt imondja, hogy félénken hozza ide ezt a kérdést, mert közép- vagy nagygazdaság dolgáról van szó. A földmívelésügyi kormányzat ebben a vonatkozásban nem ismer és nem tesz különbséget az egyes gazdasági kategóriák között, mert a földmívelésügyi kormányzat a magyar földet és annak érdekeit a maga egyetemes jelentőségében szolgálja s ha egy fontos mezőgazdasági vagy közgazdasági problémáról van szó, akkor teljesen mindegy előtte, hogy azt kis- vagy közép-, vagy nagygazda hozza fel vele szemben. A földmívelésügyi kormányzatnak ezekben a kérdésekben — ismételten hangsúlyozom — az egyetemes mezőgazdasági érdeket kell szem előtt tartania. (Helyeslés.) Egyébiránt a képviselő urat megnyugtatom, hogy ennek a kérdésnek főleg külkereskedelmi vonatkozásait a leggondosabban meg fogjuk vizsgálni s a legközelebbi időben ideérkező osztrák és német vegyesbizottsági ülésen ezt a kérdést jelentőségéhez képest megfelelő támogatásban fogjuk részesíteni. (Helyeslés.) Dinnyés igen ,t. képviselőtársam azt kívánja tőlem, hogy az egyes sajtóorgánumokban az öntözési hivatal felállítására vonatkozólag megjelent híreket cáfoljam meg. Ennek a. kérésnek vagy felszólításnak nem tehetek eleget, mert hiszen a földmívelésügyi ^ miniszter úr tegnap .elmondott büdzsé-heszédében bejelentette és részletesen ^ismertette az öntözési hivatal felállításiát. Tehát nem mende-monda az, amit meg kell cáfolni, mert a legilletékesebb helyről, a földmívelésügyi miniszter úr részéről hangzott el, hogy az öntözési hivatalt felállítja. Mégis indokolta, hogy ennek a hivatalnak felállítására miért van szükség, hogy micsoda fontos gazdasági és szociális szempontok teszik szükségessé ennek az egész problémának napirendre tűzését. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy mi mem azért tűzünk magunk elé bizonyos . öntözési problémákat, hagy felállíthassuk az öntözési hivatalt, ha-, nem azért állítjuk fel az öntözési hivatalt, mert a magyar nemzetgazdaság érdekében egy fontos problémát 'akarunk előbbre vinni, mégpedig olyképpen, hogy a rendes szabványos] bürokrácia menetéből ezt a.kérdést kiemelve. e^y olyan szervre bízzuk ennek a kérdésnek előbbrevitelét, amely ennek a kérdésnek gyors és pillanatnyi elintézését lehetővé teszi-. Arra nézve, amit a .Dunavölgyi Lecsapoló Társulatra nézve a képviselő úr előadott, ismét azt kell válaszolnom, amit a földmívelésügyi 14»