Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának % felemlítettem, az ember azt mondhatja, hogy felsőbb oktatásunk annyira, amennyire rend­ben volna, viszont a középfokú gazdasági ok­tatás hiányos és silány. Ez kétségtelen. Ha nézzük ,a kultusztárcához tartozó középfokú gazdasági iskolákat, ott is csak öt középfokú gazdasági iskola van. (Schandi Károly: Nem váltak be!) Azért nem váltak be, mert itt sincs rendezve a hatáskör. Természetes, hogy a kö­zépfokú gazdasági iskoláknak nem az a célja, hogy ezerholdas birtokra állítson be gazdatisz­teket, természetesen nem az, mert ezt kontin­gentálni kellene úgy, hogy ezek a középfokú iskolákból kikerült szakemberek 500 holdig ter­jedő birtokokon tudnának gazdálkodni. Ha így állítjuk be a kérdést és a régi botos ispánok helyébe ezekben a középfokú iskolákban nevel­nénk munkaerőket, akkor ez az iskola is be­válnék és helyes lenne, (vitéz Várady László: Csak az alsófokú és az akadémia!) Nem, a kö­zépfokú oktatásra is szükség van. , Már most ezek a középfokú iskolák leg­nagyobbrészt nem a Dunántúlon vannak^ ha­nem Békéscsabán, Orosházán, Kecskeméten. Tisztelettel fel kell ezt említenem, bár a mi­niszter úr errevonatkozólag már tett kijelen­tést, de ezt nem tartjuk elegendőnek. Tudni­illik kifogásolom, hogy a középfokú gazdasági iskolák túlnyomó résszé nem a Dunántúlon van, sőt az a helyzet, hogy a középfokú gaz­dasági iskolák köziül, azt hiszem, talán csak egy van a Dunántúlon, a többi pedig nem a Dunántúl van. Ugyanilyen mostoha elbánást látunk a tan­folyamoknál is. Újsághíreket olvasok arról, hogy bizonyos vidékeken — nem is akarom a vidékeket megnevezni — ott, ahol 600 gazda van egy faluban, a tanfolyamra 9-en jelentkez­tek és ugyanakkor ugyanazon a vidéken a vincellériskolának, amely 25 éve fennáll, csak 4 tanulója van. Énnek le kell vonni a kon­zekvenciáit. Vagy túl vannak már terhelve ezek a vidékek iskolákkal és tanfolyamokkal és azért nem jelentkeznek, vagy — megengedem ezt is — olyan okok is közrejátszanak, amilye­neket Pintér t. képviselőtársam mondott á rádióval kapcsolatban, hogy tudniillik az élő­adás olyan magas nívójú, hogy azt az egyszerű ember nem érti meg. Legyünk tisztában azzal, hogy egészen más­kép kell előadni egy gazdasági akadémiai hall­gatónak, mint egy egyszerű falusi embernek, aki talán négy-öt elemi iskolát végzett mind­össze. Az eredményes oktatásnak a jó előadás természetesen szükséges kelléke, különösen akkor, ha kisemberek előtt tart valaki előadást, mert az előadó a saját egyéniségén keresztül tudja csak érzékeltetni az anyagot és még in­kább fontos az, hogy ha jó előadó valaki, azon­kívül demonstráljon is, ne pedig elméleti dol­gokkal tömjék a kisgazdák fejét. Elméletekkel nem lehet semmit sem tanítani. Népünk és álta­lában minden nép olyan, mint a gyermek. A gyermeket is játszva lehet tanítani és a népnél is úgy van. Ha neki bebizonyítják a dolgot, akkor elhiszi, de ha elméleti dolgot magyaráz­nak neki, abba ugyan bele nem megy. Az volna tehát a helyes, ha minden tanfolyam mellett, amely az országban van, — ha téli tanfolyam is — egy 2—3 holdas kis telep is létesíttetnék. (Helyeslés.) Hiszen ez tulaj donképpen^ nem is kerülne pénzbe, mert hiszen a terményekből származó bevételek a bérleti < összeget bőven tudnák fedezni. Demonstrálni kellene tehát minden vonalon. Meg kell itt még említenem, hogy a közép­'2. ülése 1937 június 1 -én, kedden. 91 fokú szakiskolákat különösen jó volna a gazda­sági akadémiák mellé felállítani, hiszen ott teljesen megvan a kísérleti telep, ott megvan minden szükséges gazdaság, ott megvan a ma­jor, ez tehát ott úgyszólván sepmmifélè költ­ségbe sem kerülne. Kérjük tehát, hogy Magyár­óvárt és Keszthelyt középfokú gazdasági iskolá­val szíveskedjék megajándékozni a miniszter úr. Ezeket ' kívántam megemlíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán, a földmívelésügyi mi­nisztérium vezetésével megbízott miniszterel­nök: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden megköszönjem azokat az elis­merő szavakat, amelyeket képviselőtársaim a gazdasági szakoktatással kapcsolatban általá­ban hangoztattak. A gyakorlati kiképzés fontosságára muta tott rá Cseh-Szombathy László és Meizler Ká­roly képviselőtársam, különösen a gazdasági tanfolyamokkal kapcsolatban. Én magam is már kijelentettem egyíziben, hogy tényleg szük­ség van arra, hogy bizonyos vonatkozásokban még gyakorlatiasabb á tegyük ezeket a külön­ben igen jól bevált tanfolyamokat. Cseh-Szombathy képviselőtársam a háziipar fejlesztését tette szóvá. Ez rendkívül fontos kérdés, de nem a földmívelésügyi, hanem az iparügyi tárca körébe tartozik és így nem is áll módomban erre részletes választ adni. Pintér László képviselőtársam igen helye­sen mutatott rá a rádióelőadásokkal kapcsolat­ban észlelt körülményekre. Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy népies nyelven kell ezeknek a rádióelőadásoknak elhangza­niok. A legnehezebb rendesen a szakembereket reávenni arra, hogy az ő tudományos, vagy részben tudományos munkájukat teljesen nép­szerű nyelven adják elő, de erre mindenesetre törekednünk kell. Igen helyes megállapítások azok, amelyeket Hermann Ottó és Molnár Ist­ván könyveivel kapcsolatban méltóztatott mon­dani. Köszönöm, hogy a képviselő úr felhívta a figyelmet arra, hogy esetleg olyan régi mun­kák kiadásával, amelyek még ma is idősze­rűek, vagy ezek modernebbé tételével (Dinnyés Lajos: Át javításával!) segítsünk azokon a hiányokon, amelyek kétségkívül jelentkeznek. Ugyancsak igen helyesen mutatott rá kép­viselőtársam a kertészeti szakmunkásképző is­kolák fontosságára. Éppen erre a fontosságra való tekintettel vétettem fel a költségvetésbe is erre a célra megfelelő összeget és azt remé­lem, hogy a jövő évben ismét egy vagy két ilyen iskolát sikerül felállítanunk. Tény az, hogy az ezeket az iskolákat elvégzett szakmun­kások rögtön kapnak alkalmazást (Ügy van! Ügy van!) és az ilyen szakmunkásokat kereső közönség már elő is jegyzi ezeket a szakiskolát végzőket. Rendkívül megszívlelendő dolgok azok, ame­lyeket Pintér László képviselőtársam mondott a meteorológiai intézettel kapcsolatban, (Ügy van! Úgy van!) amelynek működéséről egyéb­ként elismeréssel szólt. (Pintér László: Ügy van!) A jelentések leadásáról nagyon sok olyan dolgot mondott képviselőtársunk, amelyeket, azt! hiszem, figyelembe lehet venni. Nálunk magának a prognózisnak elkészítése sokkal ne­hezebb, mint olyan országokban, ahol nem kü­lönböző hatások érvényesülnek az időjárás ki­alakításában, hanem csak egyféle hatás. A mi Alföldünk és hegyekkel körülvett országunk

Next

/
Thumbnails
Contents