Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
Az országgyűlés képviselőházának % felemlítettem, az ember azt mondhatja, hogy felsőbb oktatásunk annyira, amennyire rendben volna, viszont a középfokú gazdasági oktatás hiányos és silány. Ez kétségtelen. Ha nézzük ,a kultusztárcához tartozó középfokú gazdasági iskolákat, ott is csak öt középfokú gazdasági iskola van. (Schandi Károly: Nem váltak be!) Azért nem váltak be, mert itt sincs rendezve a hatáskör. Természetes, hogy a középfokú gazdasági iskoláknak nem az a célja, hogy ezerholdas birtokra állítson be gazdatiszteket, természetesen nem az, mert ezt kontingentálni kellene úgy, hogy ezek a középfokú iskolákból kikerült szakemberek 500 holdig terjedő birtokokon tudnának gazdálkodni. Ha így állítjuk be a kérdést és a régi botos ispánok helyébe ezekben a középfokú iskolákban nevelnénk munkaerőket, akkor ez az iskola is beválnék és helyes lenne, (vitéz Várady László: Csak az alsófokú és az akadémia!) Nem, a középfokú oktatásra is szükség van. , Már most ezek a középfokú iskolák legnagyobbrészt nem a Dunántúlon vannak^ hanem Békéscsabán, Orosházán, Kecskeméten. Tisztelettel fel kell ezt említenem, bár a miniszter úr errevonatkozólag már tett kijelentést, de ezt nem tartjuk elegendőnek. Tudniillik kifogásolom, hogy a középfokú gazdasági iskolák túlnyomó résszé nem a Dunántúlon van, sőt az a helyzet, hogy a középfokú gazdasági iskolák köziül, azt hiszem, talán csak egy van a Dunántúlon, a többi pedig nem a Dunántúl van. Ugyanilyen mostoha elbánást látunk a tanfolyamoknál is. Újsághíreket olvasok arról, hogy bizonyos vidékeken — nem is akarom a vidékeket megnevezni — ott, ahol 600 gazda van egy faluban, a tanfolyamra 9-en jelentkeztek és ugyanakkor ugyanazon a vidéken a vincellériskolának, amely 25 éve fennáll, csak 4 tanulója van. Énnek le kell vonni a konzekvenciáit. Vagy túl vannak már terhelve ezek a vidékek iskolákkal és tanfolyamokkal és azért nem jelentkeznek, vagy — megengedem ezt is — olyan okok is közrejátszanak, amilyeneket Pintér t. képviselőtársam mondott á rádióval kapcsolatban, hogy tudniillik az élőadás olyan magas nívójú, hogy azt az egyszerű ember nem érti meg. Legyünk tisztában azzal, hogy egészen máskép kell előadni egy gazdasági akadémiai hallgatónak, mint egy egyszerű falusi embernek, aki talán négy-öt elemi iskolát végzett mindössze. Az eredményes oktatásnak a jó előadás természetesen szükséges kelléke, különösen akkor, ha kisemberek előtt tart valaki előadást, mert az előadó a saját egyéniségén keresztül tudja csak érzékeltetni az anyagot és még inkább fontos az, hogy ha jó előadó valaki, azonkívül demonstráljon is, ne pedig elméleti dolgokkal tömjék a kisgazdák fejét. Elméletekkel nem lehet semmit sem tanítani. Népünk és általában minden nép olyan, mint a gyermek. A gyermeket is játszva lehet tanítani és a népnél is úgy van. Ha neki bebizonyítják a dolgot, akkor elhiszi, de ha elméleti dolgot magyaráznak neki, abba ugyan bele nem megy. Az volna tehát a helyes, ha minden tanfolyam mellett, amely az országban van, — ha téli tanfolyam is — egy 2—3 holdas kis telep is létesíttetnék. (Helyeslés.) Hiszen ez tulaj donképpen^ nem is kerülne pénzbe, mert hiszen a terményekből származó bevételek a bérleti < összeget bőven tudnák fedezni. Demonstrálni kellene tehát minden vonalon. Meg kell itt még említenem, hogy a közép'2. ülése 1937 június 1 -én, kedden. 91 fokú szakiskolákat különösen jó volna a gazdasági akadémiák mellé felállítani, hiszen ott teljesen megvan a kísérleti telep, ott megvan minden szükséges gazdaság, ott megvan a major, ez tehát ott úgyszólván sepmmifélè költségbe sem kerülne. Kérjük tehát, hogy Magyáróvárt és Keszthelyt középfokú gazdasági iskolával szíveskedjék megajándékozni a miniszter úr. Ezeket ' kívántam megemlíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden megköszönjem azokat az elismerő szavakat, amelyeket képviselőtársaim a gazdasági szakoktatással kapcsolatban általában hangoztattak. A gyakorlati kiképzés fontosságára muta tott rá Cseh-Szombathy László és Meizler Károly képviselőtársam, különösen a gazdasági tanfolyamokkal kapcsolatban. Én magam is már kijelentettem egyíziben, hogy tényleg szükség van arra, hogy bizonyos vonatkozásokban még gyakorlatiasabb á tegyük ezeket a különben igen jól bevált tanfolyamokat. Cseh-Szombathy képviselőtársam a háziipar fejlesztését tette szóvá. Ez rendkívül fontos kérdés, de nem a földmívelésügyi, hanem az iparügyi tárca körébe tartozik és így nem is áll módomban erre részletes választ adni. Pintér László képviselőtársam igen helyesen mutatott rá a rádióelőadásokkal kapcsolatban észlelt körülményekre. Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy népies nyelven kell ezeknek a rádióelőadásoknak elhangzaniok. A legnehezebb rendesen a szakembereket reávenni arra, hogy az ő tudományos, vagy részben tudományos munkájukat teljesen népszerű nyelven adják elő, de erre mindenesetre törekednünk kell. Igen helyes megállapítások azok, amelyeket Hermann Ottó és Molnár István könyveivel kapcsolatban méltóztatott mondani. Köszönöm, hogy a képviselő úr felhívta a figyelmet arra, hogy esetleg olyan régi munkák kiadásával, amelyek még ma is időszerűek, vagy ezek modernebbé tételével (Dinnyés Lajos: Át javításával!) segítsünk azokon a hiányokon, amelyek kétségkívül jelentkeznek. Ugyancsak igen helyesen mutatott rá képviselőtársam a kertészeti szakmunkásképző iskolák fontosságára. Éppen erre a fontosságra való tekintettel vétettem fel a költségvetésbe is erre a célra megfelelő összeget és azt remélem, hogy a jövő évben ismét egy vagy két ilyen iskolát sikerül felállítanunk. Tény az, hogy az ezeket az iskolákat elvégzett szakmunkások rögtön kapnak alkalmazást (Ügy van! Ügy van!) és az ilyen szakmunkásokat kereső közönség már elő is jegyzi ezeket a szakiskolát végzőket. Rendkívül megszívlelendő dolgok azok, amelyeket Pintér László képviselőtársam mondott a meteorológiai intézettel kapcsolatban, (Ügy van! Úgy van!) amelynek működéséről egyébként elismeréssel szólt. (Pintér László: Ügy van!) A jelentések leadásáról nagyon sok olyan dolgot mondott képviselőtársunk, amelyeket, azt! hiszem, figyelembe lehet venni. Nálunk magának a prognózisnak elkészítése sokkal nehezebb, mint olyan országokban, ahol nem különböző hatások érvényesülnek az időjárás kialakításában, hanem csak egyféle hatás. A mi Alföldünk és hegyekkel körülvett országunk