Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

92 Az országgyűlés képviselőházánál valósággal medencejellegü és ezért bókkal nehezebb a prognózis elkészítése nálunk, ahol különböző hatóerőkkel kell számolnunk, mint olyan országokban, amelyekben — mint például Ausztriában ;— kizárólag egy-két hatóerő változtatja az időjárás jellegét. Meizler károly képviselőtársam a gazdasági akadémiákról beszélt. Nem szándékozom egy gazdasági akadémiát sem megszüntetni. A gazdasági akadémiák népszerűsítése tényleg bizonyos fontossággal bír, azonban a gazdasági akadémiákat a legjobban a tanulmányi rendjük és tanulmányi eredményük népszerűsíti. Kernelem, hogy ezen a téren nem is lehet kifogásolni valója. A középfokú iskolákra vonatkozólag csak annyiban nem tudok osztozni képviselőtársam felszólalásában, mert itt nemcsak arról van szó, hogy alkalmazottakat neveljenek, hanem arról is, hogy éppen olyanokat is neveljenek, akik a saját gazdaságukban kívánnak gazdálkodni, tehát azok is elsajátítsák az ahhoz szükséges gazdasági szaktudást, (ErődiHarraeh Tihamér: Ügy van! Ez a fontos!) Kérem a t. Házat* méltóztassék a címet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 6. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 6. címet elfogadja. Következik a 7. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 7. címet felolvasni. ^ Szeder János jegyző (felolvassa a 7. címet): Mándy Sándor! ! Elnök: Mándy Sándor képviselő urat illeti a szó. Mándy Sándor: T. Ház! A miniszterelnök úr vezetése alatt álló földmívelésügyi minisztérium egész geszti ójában kiválóan működik, amint az a miniszterelnök úr tegnapi beszédéből is köztudomású, de különösen mi, gyakorlati gazdák, tudjuk, hogy különösen az állattenyésztés terén a földmívelésügyi minisztérium elsőrendű eredményeket ért el. A költségvetés vonatkozó 3. címének indokolásában a földmívelésügyi miniszter úr rá is mutat arra, hogy egyrészt milyen különös fontosságú az állattenyésztés fokozása, fejlesztése, helyesebben mondva, hogy a mezőgazdaság fejlődésének útja mindenkor a belterjesség felé halad, másrészt rámutat arra, hogy külkereskedelmi kivitelünk egyik legszámbavehetőbb és legfontosabb tétele az állattenyésztésből kivitelre kerülő rész. Kétségtelen tehát, hogy az" állattenyésztésnek igen nagy a jelentősége. A mai nap folyamán is hallottunk az állattenyésztés nem egy ágáról megnyilatkozásokat, már a központi igazgatásról szóló 1. címnél Dulin képviselőtársam a selyemhernyótenyésztésről tett említést és azóta is, nagyon helyesen, számos alkalommal szó esett a legfontosabb állattenyésztési kérdésekről. Van azonban az állattenyésztésnek egy terepe, a mezőgazdaságnak egy új állattenyésztési területe, amelyről sem a költségvetésben nines említés, sem a mai nap folyamán egyáltalában nem esett szó, ez pedig az édesvízi halászatnak az a része, amelyet a tógazdaságban kultiválnak, amely tehát kétségtelenül állattenyésztésnek minősíthető. •• • Felszólalásomnak az a célja, hogy a földmívelésügyi kormányzat szíves figyelmét felhívjam arra, hogy az állattenyésztésnek ez az ága majdnem érthetetlen módon rettenetes 'visszafejlődést mutat az utóbbi 5—3 esztendőben. Ha 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. íaz időim engedi, talán majd később leszek báitor rátérni arra, hogy ennek mi az oka. Most elsősorban rá akarok mutatni azokra a tényekre, amelyekkel igazolni kívánom, hogy a tógazdasági halászat termékei évről-évre milyen nagy mértékiben esnek el egyre jobban a kiviteli lehetőségtől. Legyen szabad felhoznom, hogy amíg aiz 1926, 1927 és 1928-as években, ebiben a három évben a magyar tógazdasági halitenyésztés 13.000 métermázsa halat exportált és az azután következő három éviben ez a kivitel már 20.000 métermázsára, vagyis 50%-kal emelkedett, addig az elmúlt évben tógazdasági halexportunk — az említett 50%-os emelkedés után -—felére esett, tehát nem érte el a 10.000 métermázsát sem. Értékben ez azt jelenti, hogy amíg 1929^ben 3'5 millió pengő értékű édesvízi és halastavi halat exportáltunk, addig a legutóbbi évben ennek az exportnak értéke 900.000 pengőre 'süllyedt. Hogy csak néhány speciális példát említsek, Lengyelországba azelőtt évi 8—10.000 métermázsa, pontyot szállítottak a halastavi gazdaságok, de néhány év óta egy kiló hal sem 'megy Lengyelországiba. Ugyanez az eset Romániával szemben is» ahova azonban azelőtt sem sok halat exportáltunk. Ausztriával szemben pe'dig az a helyzet, hogy míg Ausztriába a legutóbbi négy évhen évi 7500 mázsa halat exportáltunk, addig ez az export az elmúlt évben harmadára, 2500 métermázsára esett. Nem kívánok a kérdésnek azzal a részével foglalkozni, hogy a tógazdasági termékek exportja miért süllyedt ennyire. Erre nincs időm, de^ különben is azt hiszem, hogy az egyes országokkal való külön viszonylatokban más és más okában ennek. Annyi azonban kétségtelen, hogy ez a mezőgazdasági ág az illetékes tényezők részéről több szeretetet, támogatást érdemelne. Kétségtelen, hogy mezőgazdasági exportunk szaldójában ez az ág azelőtt olyan tényező volt, amely a maga 3*5 millió pengőit kitevő exportjával feltétlenül figyelemjbe kellett, hogy jöjjön. V'gy gondolom, nem lehet a földmívelésügyi kormányzatnak az az intenciója, hogy amikor eg y éhként ki nem használható területek, rossz rétek, gyenge legelők, vagy más, művelésre nem alkalmas területek kihasználása történik meg a tógazdaságok révén, el engedje sorvadni ezt az állatenyésztési ágazatot. Igaz, hogy ez az ágazat szerény, — hiszen ezért nem 'kap helyet a költségvetés 3. címe alatt, hanem csak a 7. címnél van róla szó — mégis külön anyagi támogatás nélkül is eredményeket tudna elérni. Anyagi támogatást nem kérek, mivel ez par excellence a közép- és nagybirtokot érdeklő dolog és' remélem, hogy ezért, mert egy ilyen kérdést hozok fel, nem fogok, mondjuk, Knob Sándor sorsára kerülni, mert hiszen végeredményben mégis csak közérdekű dologról van szó. (Meizler Károly: Mi történt Knobbal? Semmi! — Dinnyés Lajos: Nem zárták ki! Ki sem lépett!) Az urak részéről is nagy támadások érték azért, mert a nagyipar támogatása mellett emelt szót, én pedig a nagybirtokos, kötelességemnek tartom, hogy szót emeljek közérdekű esetekben, ha az a nagybirtokot érdekli is. (Dinnyés Lajos: Helyes álláspont! — Farkasfalvi Farkas Géza: A nagybirtok és a kisbirtok érdeke egy

t a nagyipar és a kisipar érdeke nem egy! Ez a különbség!) Általában tényleg így van. a jelen esetben azonban a halastavi gazdálkodás a kisbirtokot nem érdekli A felhozott statisztikai adatok azt mutat-