Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

90 Az országgyűlés képviselőházának agrárállamok, sokkal részletesebben adják, de erről nem is beszélek, csak méltóztassék egyszer összehasonlítást tenni, hogyan adja le az osztrák és hogyan a magyar meteorológiai intézet a jelentéseket, A magyar ad 12 óra 5 perckor egy rövid jelentést, amelyből rendszerint senki sem okosodik ki. Például azt mondja, hogy északon eső lesz. Tessék kitalálni, hogy mi az az észak? Ezt a publikumra bízza, hogy az süsse ki, hogy mi az az észak, Sátoraljaújhely, Nógrád, vagy Oroszvár. Ez elég hosszú front. Ugyanez áll Keletre, az is rendkívül hosszú front. Ha fagyot mondanak be, ez nem mindegy. Az osztrák 11 óra 55 perckor adja első jelentését részletesen, szépen vázolja, ímilyen a helyzet, mi volt tegnap, milyen változás van ma, pontosan megmondja annak a helyét. A miénk 12 óra 20 perckor ad egy rövid kurtaszavú jelentést, azt később megismétli, amikor falun az év fele részében egy lélek sincsen odahaza. 5 óra körül megismétli a déli jelentést, melyet úgy mint az osztrákok, a reggeli 7 órai anyagból készítettek és Ibár ugyanakkor kapja az anyagot rádión, mint az osztrák, 10 óraikor adja le az esti jelentést, azt sem olyan részletesen, mint amaz. A gyakorlati embier szetaiszögéből nem éirtem meg, hogy amikor például az osztrák este 7 óra 5 perckor adja esti jelentését részletesen, akkor a miénk 10 órakor ad, de ha véletlenül cigánymuzsika van a rádióban, azt nem szakítják félbe és akkor az idő jár ás jelentés kitolódik %li—11 órára. Hát hol van Magyarországon egy becsületes agrárius, aki 11 óra után lesi az időjárásjelentést? (Derültség és felkiáltások: Igaz!) Pedig a fagy veszélynél nem mindegy az;, hogy 7 órakor vagy 11 órakor tudom meg, hogy lesz-e vagy nem lesz, mert védekeznem kell ellene. Ezt a hozzám

1 érkezett panaszt tehát 100%-ig indokoltnak tartom. Tisztelem az urak tudományát, tudományvágyát (Dinnyés Lajos: Ott ül hátul a rádió egyik vezére!) és kutatásaikat, de mégis csak azt tartom, hogy az ország agrár jellegéhez kell alkalmazkodniuk, (Helyeslés.) és munkájukat agrárnépességünk szolgálatába kell állítaniuk. Miután a miniszter úr figyelmét ezekre a szempontokra felhívtam és szíves intézkedését kérem, bizalommal lévén személye és politikája iránt, a címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Meizler Károly képviselő úr következik szólásra. Meizler Károly: T. Ház! A felsőoktatással szeretnék röviden foglalkozni. A legutóbbi időben ugyanis már arról beszéltek, hogy a gazdaság akadémiák közül az egyiket meg kell szüntetni, mert túltermelés van az okleveles gazdák terén, (vitéz Somogyváry Gyula: Régen volt erről szó!) Nem olyan régen volt, igen t. képviselőtársam, mert éppen a tegnapi napon volt alkalmam az egyik miniszter úrral magánbeszélgetést folytatni s még ő is ezt tanácsolta. Ez természetesen csak tájékozatlanságból eredhet. Hiszen ma éppen az a helyzet a múlttal ellentétben, hogy valósággal hiányában vagyunk a fiatal okleveles gazdatiszteknek és az Országos Gazdatiszti Egyesület legutóbb csak hirdetés útján tudott fiatal gazdatiszteket közvetíteni. Az kétségtelen, hogy az idősebb gazdák nem tudnak elhelyezkedni, ennek azonban az az oka. hogy az uradalmak természetesen az olcsóbb munkaerőhöz akarnak elsősorban hozzájutni és mivel a fiatalokról azt is tudják, hogy ezek moder222. ülése 1937 június 1-én, kedden. nebb kiképzésben részesültek, inkább őket akarják alkalmazni. T. Ház! A jelen helyzetben kétségtelenül a gazdasági akadémiáknak minél nagyohb propagandájára volna szükség. Át kellene szervezni különben egész felsőoktatásunkat. Folyton azon törjük a fejünket, hogy mit csináljunk a fiatalsággal. Az igazság ezen a téren az, hogy éppen a produktív pályák felé nem akarjuk terelni a fiatalságot. (Egy hang balfelöl: Ez igazi) Folyton újra és újra íróasztalokat alkarunk beállítani az adminisztrációba és elfedkezünk arról, hogy minden feleslegesen beállított íróasztal az adminisztrációban, magát a termelést akadályozza. Igenis tessék a fiatalságot beállítani a termelésbe, különösen a mezőgazdasági termelésbe. Mezőgazdasági állam vagyunk elsősorban, tehát igenis mód van arra, hogy a gazdasági akadémiák nagyobb felvevőképességét kihasználjuk, hogy minél ^ több embert juttassunk szakismerethez s ezáltal a legfontosabb termelési ágat elősegítsük. T. Ház! Sokszor hallottunk arról, hogy tanfolyamokon már át lehet képezni a fiatalokat. Ez ellen már előre tiltakoznom kell, mert az ilyen schnellsierler tanfolyam, amelyen két-három hónap alatt akarnak gazdákat nevelni, a célnak egyáltalában nem felelhet meg, hiszen ma még több tudás kell, mint azelőtt. Látjuk ma már, hogy összes főiskoláink nem három, hanem 4 évfolyamosak. A gazdasági akadémiákat is négy évfolyamossá kell kifejleszteni. A fejlő-" dés ugyanis nem állt meg a mezőgazdasági szakoktatás terén sem, ellenkezőleg itt is nagy fejlődós van. Hogyan lehet tehát akkor az új tananyagnak és az új ismereteknek tanítását ma éppen úgy 3 év alatt elvégezni, mint 20 vagy 30 év előtt, amikor a gazdasági főiskolák 3 év alatt végezték el a tananyagot. Miután mindezeket előadtam, meg kelj még említenem azt is, hogy a gazdasági akadémiák népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult az, hogy megvan a gazdatiszti nyugdíj, Idáig ugyanis azért nem mertek erre a pályára lépni, mert a gazdaltisztek jogviszonya 'rendezetlen volt. Eddig 30—40 évi szolgálat után elbocsáthatták a gazdatisztet minden igazolás nélkül, vagy — ami még rosszabb — egyenesen szemébe mondták annak a 30 évig szolgáló gazdatisztnek, hogy éppen azért (bocsátják el, mert megöregedett a szolgálatban és fiaJtalabbra van szükség. Ezért tehát, ha most már a gazdatiszti kívánságok elseje bekövetkezett, akkor tegyük hozzá a minősítésre, a képesítésre vonatkozó reformot, revíziót is, és itt is vezessük he, hogy legalább is minden ezerlholdas 'birtokra okleveles gazdatiszt állíttassék be. (Helyeslés.) Erre kétségtelenül szükség volna. Ma ugyanis akárhányszor megtörténik, hogy 3000 holdas birtokot hozzá nem értők vezetnek, például olyan, aki régebben kereskedő segéd volt és ismerek egy zsidó kocsmárost is, aki 3000 holdon gazdálíkodik. Lehetséges-e az, hogy a magyar földhöz mindenki hozzányúlhat, hogy nem gazdálkodnak, hanem valósággal garázdálkodnak a földön? Tessék hozni .tehet igenis a képesítési reformot, a legnagyobb örömmel szavazzuk meg és akkor egyszerre lesz alkalom hova elhelyezni a fiatalságot. Határozottan álltjuk, hogy ezzel azonnal legalább ezer embert lehetne beállítani a gazdatiszti pályákon és a gazdasági akadémiák jelenlegi termelőképessége^ is kevésnek bizonyulna, ha ezt keresztül tudnánk vinni. Eltekintve azoktól a dolgoktól, amelyeket