Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

02 Àz országgyűlés képviselőházának ; Pest vármegye törvényhatósági bizottságának mai közgyűlésén a vármegye alispánja megdöbbentő jelentést terjesztett be a gyermekszületésekről. Az 1925. évben 34.000 volt a születések száma Pest vármegyében, 1936-ban pedig 24.696, vagyis majdnem 10.000 születéssé! kevesebb. Franciaország lakossága az 1867. évben ugyanannyi volt, mint Németországé. Tudjuk jól, hogy később milyen eltolódás mutatkozott és az erőteljes franciaországi szláv telepítések ellenére is állandó ütemű csökkenést mutat Németország javára. Ha náunk is ugyanezekkel a jelenségekkel fogunk találkozni és ; ezek a jelenségek, amelyeikről hallottunk, állandósulni fognak, akkor ez a nemzeti élet lélekharangját fogja jelenteni. Kétségtelen az, hogy a társadalmi., vagyoni és jövedelmi eltolódások kiváló regulatora az állami költségvetés. Ezt a célt ezen a szabályozó eszközön kívül más eszközökkel is módjában van a kormányzatnak előmozdítani, megközelíteni, így például a képviselőtársaim által is említett örökösödési illeték kellő mérvű alkalmazása, azután a családvédelem és a kisexisztenciák céltudatos támogatása, a helyes, igazságos és arányos adózási rendszer és a megfelelő beruházási politika mind olyan eszközök, amelyekkel a fenti cél megvalósítható. A pénzügyminiszter úr közlése szerint 1937 márciusában az állami közigazgatás kiadása 59 9 millió pengő, bevétele pedig 627 millió [ pengő, vagyis a bevétel 2'8 millióval több mint a kiadás. Ez igen biztató jelentés akkor, ha tudjuk, hogy a kormányzat a nélkülözhető pénzkészleteket olyan helyre igyekszik eljuttatni, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Mégis annak, hogy én a beruházási tevékenység erőteljesebb kiépítését kérem, az az oka, mert szilárd meggyőződésem az, hogy a széles néprétegek gazdasági helyzete még a kormányzatnak ilyen feltétlenül elismerésreméltó és tiszteletreméltó szociális működése mellett is a rendes kormányzati tevékenységet meghaladó, rendkívüli eszközökkel történő alimentálást igényli. Különösen akkor, amikor a Pénzintézeti Központ elnöke is megállapította azt az egyébként is köztudomású tényt, hogy a konjunktúra javulási tünetei még csak a pénz-, világgal kapcsolatos helyekre és intézményekhez jutottak el. A képviselőtársaim által már jelzett beruházási lehetőségek mellett ezeket a feladatokat főkép a falusi egészségügy minél gondosabb ápolásában, azután egészséges falusi házaknak és pedig sok-sok falusi háznak építésében (Helyeslés.) és legfőként bekötő utaknak minél szélesebb mértékben való kiépítésében vagyok bátor megjelölni. (Élénk helyeslés.) Nem akarom kifejteni, — számtalan felszólalás kifejtette már — hogy miért éppen a bekötő utakra mutatok rá legfőként. Ismételten, ceterum censeo-ként is ezeket vagyok bátor hangoztatni és ezzel a gondolattal kapcsolatban legyen szabad egy nem kormánypárti lapnak márciusi számából a következődet idéznem (olvassa); »Nagyszabású közmunkával munkát kell adni a népnek, amelyre a fedezetet belső kölcsön révén kell megszerezni. A magyar gyáripar hivatalos lapja formálisan felkínálta ezt a kölcsönt a kormánynak.« Bár ezt az utóbbi kijelentést a legilletékesebb helyen nem erősítették meg, mégis bátor vagyok annak a véleményemnek kifejezést adni, hogy egy nagyszabású és hosszúlejáratú belföldi kölcsönnel való beruházási politika feltétlenül indokolt és célszerű, mert ezzel van 10. ûlêsë 1Ù37 május ll-én, kedden, mód áthárítani a jövő generációra az elviselhetetlen terhek nagy részét, a jövő generációra, amelynek már nem lesznek trianoni nyugdíjterhei (Rupert Rezső: Nagyon helyes!) és amely már rendezettebb viszonyokat vesz át tőlünk és amelynek az idejében már szívünk legfőbb óhajtása és meggyőződése szerint egy nagyobb Magyarország erőteljes gazdasági üteme fogja a nemzet nagy problémáit könynyedén megoldani. Méltóztassék megengedni, hogy befejezésül sine ira rámutassak arra, hogy az előző kormány < által kezdeményezett politikával szemben finom, de egyben nagyon éles gúnnyal egyesek az előző évszázad első évtizedeinek politikáját igazi reformkornak szokták nevezni, nyilván azzal a jelentőséggel, hogy ennek a négyéves kormányzatnak a politikája nem igazi reformpolitika. (Rupert Rezső: Azzal nem lehet összehasonlítani!) Ezzel kapcsolatban két megjegyzésem van. Az első az, hogy az előző évszázad politikájának megindítóját, a tragikus sorsú Széchenyi Istvánt sokan fantasztának és az ő politikáját az országra, a nemzetre károsnak ítélték meg az ő idejében. Tudjuk nagyon jól, hogy könyveit elégették. Másik megjegyzésem pedig az, hogy nincs még meg az időnek, a történelemnek a távlata, már pedig e nélkül senki sem tud kellő súllyal kritikát gyakorolni. Készséggel koncedálom, hogy mi magunk sem tudunk kategorikus kijelentéseket tenni, de meggyőződésünknek kifejezést adhatunk. Meggyőződésünk pedig az, hogy a négy év lelkiismeretes munkáját majd a történelem igazán a nemzet érdekében állónak fogja elismerni. Végezetül csak annyit, hogy ha a kormányzatot támadások érik népi és szociális politikájának megvalósítása és a keresztény és nemzeti gondolatnak gyakorlati kiművelése terén, ugyancsak figyelmeztetésül és intésül szolgáljon Széchenyi István grófnak nyilatkozata, aki nem győzte magyarázni két évtizeden keresztül a hozzá közelállóknak, hogy a jobbágyság felszabadítása az egész országnak, de nekik is érdekük és mennyivel üdvösebb, ha ezt nem az amúgyis elkerülhetetlen kényszerűség hatása alatt, hanem ,a szükségszerűség felismerésének és a szociális érzület felülkerekedésének hatása alatt fogják megtenni. Mivel meggyőződésem .az, hogy a kormánynak kellő eréllyel párosult alkotmányos felelősségérzete és tevékenysége a jövőre nézve mindenkinek megnyugvásul szolgálhat, bizalommal lévén iránta, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Gróf Széchenyi György! Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! Mélyen t. előttem szólott képviselőtársammal egyetértek abban, hogy súlyos időkben nagy fontossággal bír a költségvetés beállítása. Minél súlyosabbak ezek az idők, annál fontosabb az a kérdés, hová fordíttaük a nemzetnek ez az életereje, véredényeinek ez a tartalma. Egyik mélyen t. képviselőtársam a baloldalon, a szocialista képviselők vezérszónoka, hangsúlyozta azt, hogy ez a költségvetés osztályharcos költségvetés. (Farkas István: Ügy is van!) Én keresztény beállítottságomnál fogva kénytelen vagyok elismerni, amint azt a pápai enciklikák is elismerik, hogy ma az osztályharc korát éljük s ezt az osztályharcot éppenséggel nem