Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 21Ô. ütése 1937 május 11-én, kedden. 33 alulról kezdik, mert felülről indul ki. (Farkas István: Ugy is van!) Ennek folytán ebből a költségvetésre nézve kétségtelenül súlyos és jogos következtetéseket lehet levonni. En azonban nem ebből a szempontból akarom kritika tárgyává tenni a költségvetést, hanem egy másik szempontot állítok a Ház elé és ez a másik szempont az, hogy ez a költségvetés megfelel-e annak a megélhetési és létezési szükségletnek, amelyben a mai súlyos időkben a magyar nemzet van, szóval a let es a létfenntartás szempontjából akarom ezt a költségvetést kritika tárgyává tenni. Sajnálattal tapasztaltam, — s ezt most már retrospektive három esztendőre visszamenőleg állapíthatom meg — hogy az ígéret és a teljesítés között differenciák vannak és, sajnos, nagyok a differenciáik az ígéretek s a teljesítendők vagy teljesíthetők között. Azt tapasztaltam, hogy ennek a spáciumnak fenntartása, ennek az űrnek ki nem töltése a szélsőségeknek ikedvezett ebben az országban az elmúlt három esztendő alatt s mondhatjuk, éppen ez az oka annak, hogy itt erőteljes szélsőséges mozgalmak tudtak gyökeret verni s talán száz százalékig, legalább is igen erőteljesen meg tudták szilárdítani a maguk pozícióját ebben az országban. A kormánypártnak egyik általam igen tisztelt képviselője azt mondotta, hogy a költségvetés annyit ér, amennyi a szociális tartalom benne. Ezt a felfogást teljesen magamévá teszem és magam is vallom, csak azt mondom, hogy egyúttal a szociális és nemzeti céloknak is sokkal fokozottabb mértékben kell szolgálatába állítani ezt a költségvetést azért, mert ez a nemzet a mai súlyos időkben nem tud várni, mert élni akar. Vitéz Kenyeres János t. képviselőtársam a túloldalon statisztikai adatokat hozott a Ház elé, amelyekben a magyarság és románság szaporaságát állította szembe egymással. Ő kimutatta, hogy míg a magyarság szaporasága 5'9, addig a románság szaporasága 9'6 ezrelék. Egy másik képviselőtársunk a túloldalon a magyarság pusztulásának és a németség térhódításának képét állította a Ház elé és szintén igen szomorú eredményekre jutott. Hallottunk a polgári középosztály pusztulásáról, a középbirtokoknak további pusztulásáról, hallottunk a jól fizetett magántisztviselőrétegek folytonos apadásáról. Lányi Márton képviselőtársunk tájékoztatta a Házat a napszámbérek alakulásáról az utóbbi esztendők alatt és a jelen időkben. Mindezek az adatok azt értetik meg velünk, hogy itt szervesebb megoldásra van szükség a költségvetésben. A tisztviselőkérdés is akuttá válik éppen úgy, mint az infláció idején. Főként tűrhetetlen a nagycsaládú tisztviselőknek helyzete. A piacon heverő birtokokat nem tudja felvenni a kormány s jellegzetes tünet, hogy egy »nyilas« birtok zsidókézre került, egy mágnásbirtok pedig kincstári kézre. Ügy tudom, hogy van a kormány előtt egy olyan pénzügyi megöldástervezet, amely a piacra kerülő birtokoknak feldolgozását lehetővé tenné. Szükségesnek tartom, hogy a telepítés kérdésével intenzívebben foglalkozzanak s hogy ezt a törvényt ne abban a lassú ütemben hajtsák végre, ahogy tervezték, hanem igenis történjék meg egy megfelelőbb nagyobb kölcsönnel az összes piacra kerülő birtokolt minél gyorsabb felvásárlása és a nép kezére juttatása. Szükségesnek tartom ezt nemzeti szempontból, mert a német, román és szerb törekvések itt telepítéseket óhajtanak végezni a Dunavölgyében és mivel ennek az országnak népe a megszállás kérdésében nincs száz százalékig biztosítva, igenis szükséges, hogy e téren ne lassú ütemben, hanem megfelelő energiával és gyorsabb tempóban haladjunk előre. Ne csak akkor ébredjünk majd a tényállásoknak rosszabbodására, ha majd újra elhangzik a földreform iránti követelés, még a mainál is sokkal fokozottabb mértékben, mert ez a követelés, ha nem rendszeresen vezettetik le, kétségtelenül megrázkódtatja a gazdasági életet, mert a számításnak és a befektetésnek lehetőségét teszi vitássá és kétségessé. Sajnos, a helyzetet sok szempontból súlyosbítja az is, hogy az a tőkeképződés, amely az országban megvan, szintén nem a kis kezekhez jut el, hanem az Oti. és a Mabi., a két nagy biztosító intézmény is bankoknál, nagyvállalatoknál helyezi ki pénzfeleslegeit. Ez kétségtelenül igen kényelmes rendszer, ellenben így ismét csak a falutól vonnak el pénzeket a nélkül, hogy ezeket a pénzeket a falunak visszajuttatnák. Pedig a falu helyzete éppen elég súlyos, és megkívánja, hogy ezen a téren változás történjék. Tessék felhasználni az Okh. szervezeteit arra, hogy ezeket az összegeket ismét kis kezekbe juttassák és meg fogják látni, hogy különösen egy újabb krízis esetén, amelylyel, sajnos, számolni kell, ezek a nagyvállalatok, amelyek a köesönöket megkapták, aligha lesznek abba a helyzetben, hogy azokat ismét az Oti. és a Mabi. részére folyósítsák, míg annak a kismebernek kezében az a kölcsön sokkal biztosabban lesz elhelyezve. T. Ház! Az adók közül sajnos nálunk is, mint másutt, a fogyasztási és a forgalmi adók azok, amelyek igen nagyok, igen erősen predominálnak a költségvetésben. Sajnos, igen nagy különbség, vájjon gazdag nemzetet sujt^e a fogyasztási és forgalmi adó. vagy pedig szegény nemzetet. Ennek folytán ezeknek az adóknak a súlya nálunk sokkal fokozottabb teherrel nyomja a szegény néposztályok vállait, mint bárhol másutt a nyugati államokban, ahol az átlagos vagyonosodás a mi viszonyainkhoz képest mégis sokkal kedvezőbb. Különösen az őrlési adó az, amelyet soron kívül eltörlendőnek tartok, (Helyeslés hali'elöl.) r de hasonlóan antiszociálisnak, hasonlóan súlyos következményűnek tartom azt a fogyasztási adót is, amely a bort sújtja, annál az egyszerű oknál fogva, mert a konjunkturális adót csak addig lehet fenntartani, míg a konjunktúra tart. A szőlőgazdaságot akkor terhelték meg ezzel az adónemmel, amikor konjunkturális időben volt, most ellenben a konjunktúra dekonjunktúrává vált, a szőlőgazdaság élet-halál harcot folytat» ennek folytán nem indokolt, de nemcsak nem indokolt, hanem határozottan a szőlőgazdaság létét veszélyezteti ennek az adónak fenntartása. A pénzügyi mobilitás megkívánja, hogy amikor egy termelési ág.a konjunktúra állapotából dekonjunktúrába jut

5i akkorára már más konjunkturális cikkekre nehezedjék az az adónem, amely ezt sújtotta. Ennek folytán, mint egy történelmi szőlővidék képviselője, — kerületem nevében is kérem —- amelyben a legnagyobb nyomor van talán az országban, mert alig ismerek más vidéket, ahol olyan nagy nyomor volna — a pénzügyminiszter urat, hogy már ebben a költségvetésben is tegyen változtatást, mert meg vagyok győződve róla, hogy ennek a fogyasztási adónak a megszüntetésével a borárak kétségtelenül emelkedni fognak. :_.'...-, i J 13*