Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 21 kőzni a dolgot, úgyhogy az adózók 79 pengő kataszteri tiszta jövedelemből kénytelenek fizetni 93 pengő fogyasztási adót. Ezek természetesen nem minden szempoat­ból helytálló, konkrét adatok, de mégis mutat­ják azt az irányt, hogy a fogyasztási adók megterhelésével a kisadózók túl nagy mérték­ben vannak terhelve. Éppen azért ezt a költ­ségvetést, amelyet a pénzügyminiszter úr elő­terjesztett, szociális költségvetésnek nevezni a legtávolabbról sem lehet, mert nemhogy ezeket az antiszociális fogyasztási adókat csökken­tette volna, hanem még ezeknél mutatkozik jelentékeny emelés. Tehát méltatlan öndícsé­retnek kell minősíteni azt, hogy ez a költség­vetés s.zociális költségvetés, éppen a fogyasz­tási adó szempontjából. . A pénzügyminiszter úr' kitért beszédében a valutapolitikára is, ami szintén kapcsolatos a költségvetéssel, mert végeredményben köny­nyen fizetünk adót, há van miből. Az állam lakosságának szempontjából tehát talán nem is annyira az a fontos, hogy valaki mennyi adóterhet visel, hanem az a fontos, hogy mi­ből és hogyan tudja ezt fizetni. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) A pénzügyminiszter úr pénzpolitikájáról és valutapolitikájáról nyilatkozva azt mon­dotta, hogy a szabad devizaforgalom felszaba­dítása felé kell haladnunk. Másodsorban azt mondotta, hogy előttünk áll egy nagy akadály: külföldi adósságaink problémája. Harmadszor pedig azt mondotta, hogy a pénz stabilitását biztosítani tudta. Ha összevetem a költségvetés tételeit ezzel a valutapolitikai fejtegetéssel, akkor még job­ban kitűnik a kormány pénzügyi politikájának antiszociális mivolta. Azt mondja a pénzügy­miniszter úr, hogy szabad devizaforgalmat akar. Elfelejtettük már azt, hogy a szabad devizaforgalom útján szöktették ki a vagyo­nokat Magyarországról azok, akik ezt az or­szágot folyton csak gazdasági vadászterület­nek és kihasználási területnek tekintették 1 ? Amikor halljuk itt mindenegyes felszólaló be­szédéből, hogy mérhetetlen nyomorúság van odakint, hogy milyen csekély a cukorfogyasz­tás kvótája, hogy milyen csekély a ruhafo­gyasztás és hogy minden harmadik lábra esik egy fél cipő, akkor állhat-e egy kormány azon az állásponton, hogy szabad devizaforgalom legyen, hogy még tovább szöktessék ki egye­sek a vagyonokat az országból? Mert ha ez megtörténhetik és ha még tovább is szöktetik ki a vagyonokat, ez csak ennek az itt maradó szegény milliónyi tömegnek terhére megy, mert még kevesebb cipő, még kevesebb cukor és még kevesebb életlehetőség jut nekik. (Ru­pert Rezső: Ez hozzá nem értő beszéd! — Meiz­ler Károly: Na, na!) Lehet, t. Ház és Eupert t. képviselőtársam, hogy én nem értek ahhoz, hogyan kell kiszöktetni a vagyont, azt látom azonban, hogy igen «ok milliót szöktettek ki értékpapírokban és pénzekben, aminek a levét most Magyarország issza meg azáltal, hogy külföldre különböző szolgáltatásokat kell fizetnie. (Rupert Rezső: 67 óta mindig külföldi kölcsönből éltünk, mert a költségvetést nem lehetett másként egyensúlyban tartani.) Elég szomorú, hogy külföldi kölcsönökből éltünk, (Rupert Rezső: A Rotsehildoktól hoztunk két­szer 600 millió aranykoronát, — Elnök csenget.) mert egy országnak, amelynek elegendő nyers­K ülése 1937 május lí-én, kedden» 89 anyaga, elegendő munkaereje és elegendő ér­telmi képessége van, a legkevésbbé kell külföldi kölcsönre szorulnia, mert ' annak a külföldi kölcsönnek kamatszolgálata nem jelent mást, mint azt, hogy a külföldi és nemzetközi nagy­kapitalista a magyar dolgozó ember munka­értékéből és koplalásából élvezi munkanélküli jövedelmét. Elismerem, hogy vannak esetek, amikor külföldi kölcsönökre szükségünk van, de az egész múlt politikának éppen az volt a legnagyobb bűne, hogy oiy nagy mértékben adósította el az országot, hogy az ezzel a teher­rel megbirkózni a múltban sem tudott, ez óriási válságot idézett elő és a nemzet most is énnek a terhét viseli. A pénzügyminiszter úr másik megjegyzése erre a pénzügyi politikára vonatkozólag ép­pen a külföldi kölcsönökkel kapcsolatban az, hogy azok megfizetése előttünk áll. Amikor Anglia nem fizet Amerikának, mi vagyunk olyan jó adósok, hogy jelentkezzünk, hogy mi fizetni akarunk? (Rupert Rezső: Ez is téve­dés, mert Anglia fizet!) Már hogy fizetne? A bennünket környező államok, amelyek nagy értékeket nyertek területben, nyersanyagban, sokkal rosszabb magatartást tanúsítanak a hitelezők irányában, amint ezt éppen Bethlen István mélyen t. képviselőtársam meg tudta állapítani. Ha a mélyen t. kormány a kül­földi kölcsönök niegfizetését tartja helyes ál­láspontnak, ez is antiszociális álláspont, mert ezeknek a külföldi kölesönöknek megfizetése csak a magyar dolgozó nép munkájának rová­sára ^mehet. Azok a külföldi hitelezők, aki­ket Rupert t. képviselőtársam esetleg védel­mezni akar... (Rupert Rezső: Nem akarom védelmezni. Csak Franciaországról van szó! Franciaország nem fizet!) Elnök: Kérem Rupert képviselő urat, ne zavarja folyton a szónokot. Csoór Lajos: ...olyan árfolyamdifferen­ciákat számítottak fel, hogy ők az összes koc­kázatokat beleszámították már abba és már teljesen megkeresték rajtunk azt, amit mi meg akarnánk nekik fizetni, egy ilyen állás­pont tehát csakis antiszociális álláspont lehet. Mélyen t. Képviselőház! Minthogy a kor­mányzat adópolitikájában, pénzpolitikájában, külpolitikájában és szabadságpolitikájában antiszociális álláspontot látok, amely éles el­lentétben áll a kormányzatnak azzal a kije­lentésével, hogy szociális politikát akar meg­valósítani, a költségvetést sajnálatomra nincs módomban elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Huszovszky Lajos« Huszovszky Lajos: Mólyen t. Képviselőház! Csoór Lajos előttem szólott igen t. képviselő­társam sok megszívlelendő témát hozott a kép­viselőház elé, ki kell azonban jelentenem azt, — és ne vegye tőlem rossznéven — hogy egyes kijelentéseivel nem azonosíthatom magam, kü­lönösen nem azzal a kijelentésével, amellyel azt akarta kifejezésre juttatni, hogy húsz éy óta nem történt semmi a dolgozó nép érdeké­ben. Ellenkezőleg, aekem az az álláspontom, hogy maga a nép, maguk a széles néprétegek is érzik, hogy az ő érdekükben nagyon sok min­den történik és éppen ezért nem állíthatjuk azt, hogy bármilyen irányzatnak, a kommuniz­musnak is gondolkozás nélkül odavetik ma­gukat. Az állam költségvetése egy esztendőre har tározza meg az állami közigazgatás és az állami háztartás hiteléhez szükséges esz-

Next

/
Thumbnails
Contents