Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

90 Az ' országgyűlés képviselőházának közöket és ezzel kapcsolatban a felszólalásoknak is lényegileg egy év kereteire kellene szorítkozniuk, mégis engedtessék meg nekem, hogy ettől az elvtől eltérőleg visszapillantást vessek arra az időre, amikor 1932. év őszén Gömbös Gyula átvette a kormányt és rövid vázlatban rámutassak úgy az előző kormánynak, mint ennek a kormánynak működésére. Annak jellemzésére, hogy 1932-ben milyen állapotban volt az ország, legyen szabad az 1931:XXVI. tc.-ből a gazdasági és hitelélet rendjének biztosításáról szóló törvény miniszteri indokolásából az alábbi idézetet felolvasnom (olvassa): »A külföldi kölcsönök felvételének nehézségéhez járult a mezőgazdasági termékek, majd később az ipari cikkek árának világszerte jelentkező hanyatlása, amelynek folytán az általános jövedelmek csökkenése, valamint a munkanélküliek számának növekedése és a fogyasztóképesség hanyatlása következett be«. Tudjuk, hogy ebben az 1931. évben történt az, hogy a kormány kénytelen volt a pénzintézetek pénztárainak zárvatartását bizonyos időre elrendelni, a külföldi fizetési eszközökkel való teljesítést pedig a Magyar Nemzeti Banknak az ellenőrzése alá helyezte. Láttuk, hogy fokozatosan és állandóan csökkenést mutatott a közigazgatás bevétele és egész Európában — és így nálunk is — a bizalmi válság jelei kezdtek mutatkozni. Az általam fentebb említett törvény felhatalmazta a kormányzatot arra, hogy a tisztviselők létszámát csökkentse, fizetésüket leszállítsa, általában az állam kiadásait hatalmas mértékben csökkentse, az özvegyek és árvák nyugdíját redukálja, úgyhogy nem lehet csodálkozni, hogy a mellett, hogy a gazdasági élet maga is súlyos volt az állami költségvetés indokolt pesszimizmusának hatása alatt valósággal kétségbeesett hangulat uralkodott az egész országban (Ügy van! jobb felől.)' és ennek a kétségbeesett hangulatnak megváltoztatására egyáltalában nem volt alkalmas az 1932 : VII. te, amely lényegileg szintén a gazdasági és hitelélet rendezéséről szólván, ugyanilyen keretek között tartotta az állami költségvetést. Ilyen volt a helyzet, amikor Gömbös Gyula 1932-ben átvette a kormányt. Erősen bizakodó kormányzati programmjával felrázta a nemzetet reménytelenségéből, visszaadta a nemzetnek elet- és munkakedvét. (Czermann Antal: önbizalmát!) Ö életének céljául azt tűzte ki, hogy a keresztény és nemzeti politikának alapján állva összefogja az egész hazafiasán gondolkozó magyarságot, területileg nagyobbá, gazdaságilag erősebbé tegye a nemzetet és ennek a célnak érdekében életrehívta a nemzeti egység pártját, amelynek zászlaja alá hívta fanatikusan az egész gazdatársadalmat, mégpedig mind a kisgazdákat, a törpebirtokosokat, mind az ősi kúriák lakóit az intelligenciával együtt, az önálló iparos és kereskedői réteget, a hazafias munkásságot, vagyis hogy az ő szavaival éljek, az egész dolgozó magyar társadalmat. Gömbös Gyula terveit sok kritika, sok gáncsoskodás érte, azt azonban senki sem mondhatja el róla, hogy nem maradt meg a realitás határain belül és megállapíthatjuk, hogy idealizmusa mellett is megmaradt a komoly államférfinak valóságérzéke által diktált határok közt. Mivel ennek a kormánynak működése szerves összefüggésben áll az előző kormányzat tevékenységével, legyen szabad a kettőt együtt&ÏÙ. ülése 1ÙB7 május il-én, kedden. véve és rövidesen vázolnom, mégpedig először külpolitikai téren. Magyarország külpolitikáját az 1920-as évektől kezdve két elv determinálta. Az első volt a béke gondolatának őszinte ápolása, a második pedig igazságos nemzeti igényeink érvényesítése. (Úgy van! jobbfelől.) Az 1932 óta jött két kormány megmaradt ezek mellett az elvek mellett, talán kibővítette ezeket azzal, hogy nemzeti igényeink érvényesítését erőteljes, nyilt és határozott kormányprogrammá tette. Azt is méltán megállapíthatjuk, hogy a mellett, hogy ezek a kormányok a kollektív biztonság és a kölcsönös segélynyújtás elvét nem tették magukévá, mégis külpolitikai szempontból határozottan erősítették a nemzet presztízsét, hiszen például Gömbös Gyula temetésének valóságos nemzetközi sollemnitása, a Kormányzó Ür Öfőméltóságának és nejének olaszországi és ausztriai látogatása, e látogatásoknak az olasz és az osztrák nép szeretetét és tiszteletét olyan melegen kifejezésre juttató külsőségei, valamint az osztrák államfőnek a közelmúltban lezajlott és Olaszország királyának a jövő hétre várt látogatása mind olyan jelenségek, amelyek alkalmasak a magyar nemzet külpolitikai tekintélyét növelni, de egyben igazolásul szolgálnak abban a tekintetben, hogy a mai kormányzat külpolitikai tevékenysége helyes utakon jár. Gazdasági téren mind az előző, mind a jelenlegi kormánynak is az lebeg és lebegett a szemei előtt, hogy állami feladatkörbe tartozik a társadalmi, vagyoni és jövedelmi ellentétek egészséges megjavítása és a magántulajdon elvének alapján állván azt az álláspontot hirdetik és követik, hogy a tőkének kötelezettségei vannak az élet és a mindennapi kenyér problémájának megoldásánál és hirdetik, vallják és követik is, hogy e kötelezettségeknek a tőke részéről való teljesítését ellenőrizni a kormányzat feladata. Az előző kormány már uralomra jutása alkalmával hirdette, hogy Programm ja kettős: először a mindennapi élet továbbvitele, másodsorban pedig egy távolabbi, úgynevezett reformpolitika. A sürgősen megvalósítandó politika jelentette azt, hogy fel kell tartóztatni a széles néprétegek teljes anyagi összeomlását, a távolabbi politika pedig abból a meggyőződésből fakadt, hogy egy ország, amely a háború szenvedésein ment keresztül és amelynek lakosságából 6354%-ot, területéből 7144%-ot elszakítottak és amely ezenfelül hallatlan nyomorúságok kálváriáján ment keresztül, erőteljes új reformpolitika nélkül a jövőben fenn nem tartható. Az a rajongó szeretet, amellyel Gömbös Gyula a magyar faj, a magyar föld és annak népe iránt viseltetett, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) egészen természetszerűvé tette, hogy politikájának tengelyévé a termelési politi kát, elsősorban pedig a mezőgazdasági és birtokpolitikát tette. Mindig hirdette azonban, hogy a célbavett reformok nem fogják érinteni mai társadalmi berendezkedésünket és a nemzeti hagyományokat. Mind az előző, mind pedig a mostani kormány meglátta azt, hogy egészen erőteljes földbirtokpolitikával kell majd lehetővé tenni a megadott körülmények között, hogy minél szélesebb néprétegek hozassanak a legszorosabb kapcsolatba a földdel es hirdette, hogy minél több ember megélhetésének biztosításával lehet csak egészséges bel politikát és erőteljes külpolitikát folytatni. Hogy ezt az említett kapcsolatot a föld és a nép között megteremthessék, az előző kor-