Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

88 Äz országgyűlés képviselőházának dem, mi történt az elmúlt 20 év alatt szociális szempontból? Csináltak egy nagy Oti.-t és Mabi.-t, amelyek terhei sokkal- nagyobbak, mint amennyi eredményt tudnak nyújtani s csak több kár volt belőlük, mint amennyi haszon. Az adókérdésekben, hitelpolitikai vagy pénzügy politikai és földkérdésekben pedig semmi sem történt szociális szempontból. Évekig nyugodtak a miniszteri fiókokban a különféle javaslatok: a hitbizományi, telepítési és más javaslatok, amelyek sohasem kerültek elő. Ott volt a földreform kérdésének az ügye, amelyet egy évtizeden keresztül kellett volna és jóidőkben kellett volna megoldani. Ott volt a gazdaadósságok kérdése. Ezekbea nem történt volna semmi, ha nem dörömböltek volna erős ököllel az ajtókon. Ezekre a szélsőségekre tehát igenis szükség van, különben nem kap a nemzet soha semmit. Természetes dolog, hogy ezek nem mehetnek addig a, határig, amely már talán rendbontást és felfordulást jelentsen, bár minden társadalmi osztály és minden társadalmi rendszer, amely fennáll, a vele szemben álló követeléseket mindig szélsőségeknek fogja nevezni. Enaek következtében nincs itt más megoldási mód, mintha azok az úgynevezett jobbOldali szélsőségek egy nagy, igazi komoly és határozott egységbe fognak tömörülni és kényszeríteni fogják ezt a, magát jobboldalinak nevező kormányzati és más politikát arra, hogy tényleg azokból a szociális követelésekből, amelyeket innen is, onnan is állandóan hangoztatunk, meg is valósítson valamit, mert eddig csak beszéltünk ezekről, de nem tettünk semmit. Abban a percben, amikor valaki már cselekvést követelt, becsukták a pártját, vagy becsukták sajátmagát és amikor cselekedett, mint ahogy például a pécsi bányászok cselekedtek, akkor bíróság elé állították a társaságot. Amikor tehát a szociális dolgok megvalósításáról és nemcsak beszédéről van szó, akkor ez a rendszer mindjárt ellene megy és Csocsó bácsit, vagy nem tudom, kit küld ellene, hogy intézze el a dolgokat. Éppen ezért én azt hiszem, hogy az ország megmentését jelentené az, ha a jobboldali úgynevezett szélsőséges irányok komoly és határozott szociálpolitikai irányban egyesülnének és ezáltal kényszerítenek egyrészt a kormányzatot, hogy valósítsa meg a szociális ígéreteket, másrészt pedig megmentenék az országot attól, hogy egy ilyen jobboldali szociálpolitika hiányában baloldalra tolódjék. Ma már az a helyzet, hogy odakint az országban az emberek gondolkozás nélkül csatlakoznának kommunista, vagy bármilyen mozgalomhoz, ha, lehetőségek nyílnak rá, mert el vannak keseredve' és nem bíznak senkiben. (Egy hang a jobboldalon; Tévedési) Bármit mondanak kormánypárti oldalról, vagy erről az oldalról is, a 20 esztendős tapasztalat elkeserítette az embereket, mert látták, hogy 20 esztendő alatt helyzetük csak fokozatosan romlott, a sok ígéret ellenére nem történt semmi s ezért ma, állítom, készek bárhova csatlakozni. Ezt a veszélyes eltolódást pedig elhárítani csak akkor lehetséges, ha a jobboldali szociális politikát komolyan akaró csoportok — beleértve a nyilaskereszteseket, a kormánypártnak bizonyos oldalát és minden pártnak ilyen irányban gondolkodó részét — egy igazi jobboldali szociális egységbe tömörülnek és rákényszerítik az uralkodó rendszert, hogy a szociális javaslatokat megvalósítsa, fölabirtokpolitikábair, pénzpolitikában, adó2 ló. ülése 1937 május 11-én, kedden. politikában, a munkáskérdésben és talán a közigazgatásban — ebben az öt kérdésben — feltétlenül meg fognak tudni egyezni. Ez a lényege az egész állami rendszernek. Ha ez tényleg szociális és nemzeti irányú lesz, akkor lehet bízni abban, hogy Magyarország át fogja élni ezeket a nehéz időket, amelyektől külpolitikai, vagy egyéb vonatkozásban minden oldalról tartunk és amelyekre számítunk. Mélyen t. Képviselőház! Nem akarok tovább időzni az előttem felszólalt t. képviselőtársaim beszédeinél, most már inkább a költségvetés kérdéseivel kívánok foglalkozni. A költségvetés benyújtásakor a pénzügyminiszter úr — amint arra bátor voltam utalni — azt mondta, hogy szociális költségvetést terjeszt elő. Csokorba is kötötte azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányzat a költségvetés keretében, vagy azon kívül tett és amelyek szociális jellegűek. A t. túloldalról és ellenzéki oldalról is egyaránt nagy élvezettel gyönyörködtek ebben a csokorban, élvezték az illatát, meg a színeit, egy nagy egységbe fonódott össze az egész parlament, mindenki elismerte a kormányzat jé igyekezetét, jó szándékát és versenyezve fejezte ki azt, hogy menynyire bízik a kormányzatban. Szerintem azonban ez a költségvetés olyan antiszociális költségvetés, amely merőben és a legélesebben szemben áll a szociális költségvetés elnevezéssel. Nem akarok végigmenni a költségvetés részletein, csak a fogyasztási adók szempontjából bírálom el a kérdést. Ez az egyik része a dolognak. Az egyenes ad ók 226 milliót tesznek ki, ezzel szemben a fogyasztási és forgalmi adók 371 milliót, tehát majdnem másfélszer annyi a fogyasztási adók összege, mint az állami egyenesadóké. Ha most megnézzük, hogy ezek a fogyasztási adók kiket terhelnek, igazán borzalmas ikép fog előttünk kialakulni. Az állam szempontjából fizetőképes egyéneknek azokat lehet nevezni, akik állami adót fizetnek. Aki nem fizet adót, az nem fizetőképes az állam szempontjából. Állami adók a ; földadó, a házadó és a kereseti adó. Ha most megnézzük a földadót fizetők számát, ezeknek száma 1,300.000, Ezek közül az 50 holdon aluliak, tehát a kisemberek száma 1,270.000, ami az összes adózók 97%-a. Az 50 holdon felüliekre, akik pedig nem is mind nevezhetők nagyadózóknak, marad 3%. Ha most megnézzük a házadót fizetők számát, azt látjuk, hogy 1,500.000 házadót fizető van. Éhből a kisadózók, a 2 vagy 3 szobás házak után házadót fizetők száma 1.386.000. míg a nagyobb háztulajdonosok száma 130.000. Tehát itt is 95% jön ki. Ha megnézzük a kereseti adót fizetők számát, a 2000 pengőn aluli kereset után kereseti adót fizetők száma 95%-a az összes kereseti adót fizetők számának. Lényegében tehát ott vagyunk, hogy az ország adófizetőinek 95%-a kisadózó. De a fogyasztási adók is rájuk esnek. Ennek következtében akkor, amikor 371 millió pengő fogyasztási adót szed be az állam, ezt a legkisebb adózóktól szedi he, akik a létminimum határán mozognak Hogy milyen furcsa dolog jön ki, ezt egy kis statisztika mutatja meg. Négy millió kereső egyén van Magyarországon. A fogyasztási adóból fejenként 93 pengő esik egy kereső emberre és ugyanakkor a föld kataszteri tiszta jövedelmének átlaga 79 pengő, a házhaszonérték átlaga pedig 90 pengő, s a kereseti adónál a kereset értékének átlaga 350 pengő, vagyis egészen ad abszurdum lehet.fo-