Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 21 ban az adóreform kérdéséről mindnyájan — az itt felszólaló képviselőtársaim — kívánságokat fejeztek ki. Amikor tehát Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr beszédében azt mondta, hogy elkerülhetetlennek taríja az adóreformot, ezzel egy általános kívánságot fejezett ki. Elvártam volna azonban tőié, mint nagy politikai kapacitástól azt, hogy megmondja, milyen legyen ez az adóreform. Elvártam volna, hogy a leendő kormányprogramul érdekében meg is mondja azt, hogy milyen adóreformot kíván ő majd végrehajtani. Ezt nem tette meg, ennek következtében tisztelettel vagyok bátor egy másik határozati javaslatot előterjeszteni, kiegészítéséül annak, hogy milyen is legyen az az adóreform, amelyet Bethlen István gróf volt miniszterelnök kíván. Javaslatom pedig a következő (olvassa); »Utasítja az országgyűlés a kormányt, hogy az 1937/88. évi költségvetési időszak folyamán a fogyasztási adókban rejlő aránytalan megterhelés kiküszöbölése végett készítse el adórendszerünk átszervezését a következő alapokon. 1. Adómentes létminimum biztosítandó az összes foglalkozási ágakban: adómentes létminimumot a kisbirtoknál az öt katasztrális holdas birtokig, a házbirtoknál a kétszobás és mellékhelységes házig, valamint az ezer pengőn aluli keresetre minden foglalkozási ágban. Az adómentes létminimum fokozatosan emelkedjék az eltartottak számával arányban legalább két eltartotton felül. 2. Bevezetendő a progresszivitás az összes adónemeknél. A föld-, a ház-, a kereseti-, a társulati- és tantiemadóknál, az örökösödési illetéknél, a vagyon- és jövedelemadónál pedig a progresszivitás erősítendő, 3. Mentesítendő a fogyasztási- és forgalmi adó alól mindazon szükségleti cikk, mely a létfenntartás elsőrendű szükségleti cikke.« Mélyen t. Ház! Egyszerűen azt mondani, hogy adóreformot kívánunk, ez frázis. Méltóztassék színt vallani és megmondani azt, hogy mi legyen ebben az adóreformban, mert ha ezt megmondjuk, ha a részleteket kifejezésre juttatjuk, akkor lehet csak elbírálni, hogy valakinek valóban szociális álláspontja van-e vagy pedig nemi T. Ház! A pénzügyminiszter úr beszédétől kezdve, aki azt mondotta, hogy ő szociális költségvetést akar megvalósítani, az eddig elhangzott felszólalások során mindenütt a »szociális« szó volt a refrén. Szociális Magyarországról volt szó. Hát kezdjük ezt a szociális gondolkodást itt az adóreform terén. Ezért voltam és vagyok bátor előterjeszteni ezeknek az adóreformkívánságoknak kiegészítéséül azt, hogy méltóztassék létminimumot biztosítani minden egyes foglalkozási ágban, tehát annak a szegény kisiparosnak is, akinek tíz gyermeke és 100—200 pengő évi keresete van és még sincs létminimuma s nincs felmentve a kereseti adó alól. Tessék létminimumot biztosítani annak a kisiparosnak gyermekei számának arányában, még pedig foglalkozás szerint. Tessék annak a kisbirtokosnak, aki 8—10 gyermeket nevel az ő 2—3 hold földjéből, létminimumot biztosítani öt holdon alul, ugyanígy annak a kis háztulajdonosnak r is. Méltóztassék tehát minden foglalkozási ágnál létminimumot biztosítani. Annak az embernek, aki azáltal, hogy fogyaszt, is az államháztartáshoz, az állam fenntartásához hozzájárul, meg kell adni létének lehetőségét. A második, amit javasolok, a progresszi). ülése 1937 május 11-én, kedden. 87 vitás. Adóredszerünk, sajnos, irtózik ettől, pedig ha megvalósítottuk a progresszivitást a jövedelem- és vagyonadónál és a kereseti adónál, akkor minden keresetnél, minden jövedelemnél biztosítani kell a progresszivitást. Beszélünk a földkérdésről és nincs meg oldva a földkérdés. Miért? Azért, mert az egyvagy kétholdas kisbirtokos ugyanolyan arányban fizet a kisbirtoka után adót, mint az, akinek 100.000 holdja van. Nyilvánvaló tehát, hogy úgy a földbirtok, mint a házbirtok adóztatásánál bizonyos progresszivitást kell megvalósí tani, mert az erkölcsös, a szociális adórendszernek az az alapelve, hogy amilyen érdéisem fűződik nekem annak az államrendszernek fenntar tásában, ugyanolyan arányban vegyeü részt terheinek viselésében. Ha nekem öt hold föld érdekem fűződik az állami rend fenntartásához, vagy 100 pengő jövedelem megkeresése fűz engem az államhoz, akkor én az öt hold főid utáni jövedelmem, illetőleg az én 100 pengős jövedelmem erejéig, s ennek arányában vehetek részt az állam fenntartásában. De ha engem 100.000 vagy 1 millió pengős vagyonom vagjr jövedelmem fűz az állam fenntartásához, úgy nekem ezért ilyen arányban kell résztvennem az állam teherviselésében. Ez a szociális, igazságos és erkölcsös adórendszer^ Ezt méltóztassék megvalósítani a progresszivitás útján az összes adónemeknél. Áll ez különösen az örökösödési illetékekre. Legyen boldog, aki 100.000 pengőt örököl, mert hiszen ha abból 50%-ot lead, még mindig 50.000 pengőt mondhat magáénak, szemben azzal, aki semmit nem örökölt. Az örökösödési illetéknél is igen erős és tetemes progresszivitás volna tehát keresztülviendő. Ez volna annak az adóreformnak az alapelve, amit az előttem szólott igen t. képviselőtársaim általánosságban kívántak, de meg nem jelöltek. Még egyet Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr beszédével kapcsolatban, aki itt azt mondta, hogy a szélsőségekre nem kell nagy súlyt helyezni és szúnyogokra.nem kell ágyúval lőni. Méltóztatnak talán emlékezni, egy hete lesz annak, hogy itt felállottam és inter pelláltam egy bizonyos párt beszüntetése miatt. Ugyanezt a gondolatot fejeztem ki interpella ciómban, hogy ne méltóztassék a szúnyogokra ágyúkkal lőni és ne méltóztassék elhirteleuktdett, elhamarkodott lépésekkel, intézkedésekkel alkotmányunkat megsérteni. Ebben a tekin tétben kétségtelenül alá kell írnom Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr beszédét s azt a kormányt, amely szívesen fogadja az ő támogatását, ismételten kérnem kell, hogy ezekkel az úgynevezett szélsőségekkel szemben több mérsékletet szíveskedjék tanúsítani. Ha nem volnának nyilasok, akkor Bethlen István, Darányi Kálmán és senki nem ismerte volna el, hogy van itt zsidókérdés, mert addig nem volt zsidókérdés, és ha nem volnának alulról feltörő erők és követelések, akkor nem beszélnénk itt szociális kérdésekről, mert az uralkodó rendszer és a kapitalizmus önző rendszere a maga jószántából addig nem ad semmit, amíg el nem veszik tőle. Tizennyolc vagy húsz esztendő telt el itt a keresztény nemzeti irányzat jegyében. A keresztény nemzeti irány szociális politikát is jelent, mert a keresztény szó a szociális fogalmat rejt magában s ai nemzeti is csak azt célozza, hogy a nemzetet képező tömeg érdekében kellett volna nemzeti szempontból intézkedni. Kér-