Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

86 Az országgyűlés képvi se

1 óhazának szaggatják fel sebeiket. Itt kötelességünk erről beszélni, de kint ne bántsa, ne izgassa ós oe tépje fel a sebeket egy képviselőtársunk sem, akármelyik párthoz is tartozik. Akkor lesz majd béke; szorgalommal, takarékossággal és jó intézkedésekkel igenis lehet boldogságot teremteni ebben az országban. (Ügy van! Ügy van!) Ehhez krisztusi szeretet szükséges és az, hogy a munkásságnak megfelelő munkabért adjanak. Innen a képviselőház padjaiból hívom fel mindazokat a munkaadókat, akik a munkásoknak munkaalkalmat adnak, hogy adja nak nekik olyan munkabéreket, amelyekből becsületes úton, emberi módon meg tudnak élni, akkor majd lesz boldogság ebben az országban és lesz Nagy-Magyarország is. De ha ezt elhanyagolják azok, akiknek ezt kötelességük volna megtenni, (Jenes András: Kis- és nagygazdák!) akkor majd az ő rovásukra fognak olyan dolgokat cselekedni, amelyeknek az egész nemzet kárát vallja. Miután látom, hogy a kormányzatban megvan a törekvés a helyzet javíására s olyan a programmja, amelyet, mint beszédem során említettem, az ellenzék is elfogad, ezért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyesles és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Plósz István igen t. képviselőtársam szavainak 99%-ával egyetértek, nemcsak azért, mert én is kisgazdának érzem magam, hanem azért is, mert arra számítok, hogy Plósz István igen t. képviselőtársammal egyszer majd még egy pártban leszünk, amikor is látni fogja, hogy abban a pártban, ahol most van, ezeket a kívánságokat megvalósítani soha nem lehet. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nemi) Mindössze egy kérdésben nem tudok vele egyetérteni és pedig abban, amit az izgatásokra vonatkozólag mondott, hogy ne izgassuk vidéken a népet. Erre a kérdésre majd később leszek bátor rátérni. (Jenes András: Jobb előbb! Hát izgassunk?) Elsősorban ugyanis Bethlen István igen t. képviselőtársamnak a ma délelőtt folyamán elhangzott felszólalásával kívánok részletesebben foglalkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Bethlen István gróf ezt a költségvetést elfogadta. Miért is ne fogadta volna el? Felmerül ugyan itt egy kérdés, hogy mi történt az alatt a 10 esztendő alatt, amíg Bethlen István gróf volt a miniszterelnök és a teljhatalmú diktátor. Felmerül egy kérdés, hogy Lillafüredtől a csiborpatkoló intézetig mi történt itt és hogy azokat a nagy külföldi adósságokat, amelyeket ma Bethlen István sem akar megfizetni, ki vette fel? Természetes dolog, hogy gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr nagyon szívesen elfogad egy olyan költségvetést, amely fátyolt borít arra, hogy mi történt ez alatt a 10 esztendő alatt. Bethlen István gróf volt. miniszterelnök úr beszédében azonban van egy pár realitás is. Nem sok, de egy pár van benne. Ezzel kapcsolatban néhány határozati javaslatot is voltam bátor megszerkeszteni azért, hogy a mélyen t. túloldal, amely nagy applaudációval fogadta az el jövendőt, ezeket a határozati javaslatokat mindjárt el is fogadhassa és módot adjon az eljövendő gróf Bethlen Istvánnak arra, hogy azokat meg is valósítsa. Itt van a nyugdíjterhek kérdése. Azt mondja a, volt miniszterelnök 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. úr, hogy a nyugdíjterhek folytonos emelkedése meggondolásra késztet. A nyugdíjterhek ma 260 millió pengőt tesznek ki, tehát az összköltségvetés 20%-át, s a tényleges szolgálati alkalmazottak fizetésének 60%-át. A nyugdíjkérdést tényleg valamiképpen rendezni kell, mert lehetetlen állapot az, hogy az 1934/1935. év óta, vagyis három év alatt, mondd és írd, lO.OUO-reí emelkedett a nyugdíjasok száma, a nyugdíjterhek pedig ezen három esztendő alatt 16 millióval emelkedtek. Most már nem lehet arról beszélni, hogy a trianoni megcsonkítás következtében nőtt meg a nyugdíjteher.

1 Itt a nyugdíjazás rendszerében olyan hibának kell lenni, amin feltétlenül változtatni kell, amit feltétlenül módosítani kell. Hiszen akárhány esetben látjuk, hogy valaki ellen fegyelmit indítanak és a fegyelmi vége az, hogy teljes nyugdíjjal nyugdíjba küldik az illetőt. Akárhány esetben látjuk azt is, hogy a nyugdíjasok az államnál, vagy más közületeknél helyezkednek el és többet keresnek, mint amennyi a nyugdíjuk. Nem akarom ezeket a dolgokat kiélezni, de tény az, hogy nyugdíjrendszerünkön valami módosítást kell eszközölni. Es éppen Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr beszédével kapcsolatban vagyok bátor tisztelettel egy határozati javaslatot előterjeszteni. (Olvassa): »Utasítsa az országgyűlés a kormányt, hogy terjesszen elő kimutatást az összes nyugdíjasokról olyan részletezéssel, amelyben fel legyen tüntetve a nyugdíjasok kora, nyugdíjazásuk ideje, annak oka, a nyugdíjasok esetleges elhelyezkedése a magán-, vagy közületi életben és általában mindazon adatok, amelyekből tiszta képet lehet alkotni a nyugdíjasok életkörülménjeiről, hogy ezen adatok alapján a nyugdíjas kérdésben célszerű javaslat legyen készíthető és a nyugdíjasok közt fennálló egyenlőtlen elbánás megszüntethető legyen.« T. Ház! A tényleges szolgálati alkalmazottakról egész csomó statisztikánk van, nincs azonban egyetlen egy konkrétum, s semmiféle adat a kezünkben, hogy kik a nyugdíjasok, hogyan oszlik meg a nyugdíjasok tábora és hogyan lehetne ebben a kérdésben rendet teremteni. Maguknak a nyugdíjasoknak is érdekük ez, mert méltóztatnak tudni azt, hogy az elmúlt időszakban, ha jól tudom, a különböző időközökben nyugdíjazottak közt három, vagy négy kategória is van, amelyek mind különböző elbánásban részesülnek, teljesen igazságtalanul. Az egyik kategória teljesen jogtalanul több levonást kénytelen viselni, mint a másik, vagy kevesebb pótlékoit kap, általában nincs egységes rendszer ebben az egész kérdésben. Ha ezt a kérdést egyáltalában valaha meg akarjuk oldani, akkor ehhez az szükséges, hogy a kormányzat elénk tárja, hogyan is fest ez az egész kérdés és akkor ezeknek az adatoknak ismeretében egy megfelelő javaslatot ki tudunk dolgozni. Ennek a javaslatnak vonatkoznia kell a múltra és a jövőre. És etekiirtetben nem osztozhatom Bethlen István volt miniszterelnök álláspontjában, aki azt mondja, hogy a múltra vonatkozólag a nyugdíjazásokat nem lehet revízió alá venni. Igenis, egységet és rendet kell teremteni ebben a kérdésben az ország és a nyugdíjasok érdekében, mert teljes képtelenség az, hogy az állami költségvetés 20%-át olya>nok vigyék el, akik nem teljesítenek semmi szolgálatot az állampolgárok részére. Tovább megyek. Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr beszédében azt mondta, hogy elkerülhetetlennek tártja az adóreformot, Való-