Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

84 Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. nem is kell bővebben fejtegetnem — hogy nincsen olyan törvény, amely momentán úgy éreztetné a hatását, hogy belenyúlunk a jólétbe és azt osztogatjuk. Ennek a törvénynek is hoszszabb időre van szüksége, hogy éreztesse a hatását. Nem hiszem azonban, hogy van a túloldalon levő képviselőtársaink közül egy is, akinek lelkiismeretét meg tudná nyugtatni az, amit hallottam hangoztatni kint a népgyűléseken is, hogy 500 holdig fel kellene osztani minden nagybirtokot. Nem hiszem, hogy megnyugtatná annak a képviselőtársamnak a lelkiismeretét, aki ezt hirdeti, hogy ezt helyesnek, jónak tartja. Én a magam részéről ezt nem tartanám megfelelőnek az ország közgazdasága szempontjából, nem tartanám megfelelőnek, hogy amint például a közelmúltban, az 1920. évi földbirtokreform-törvény alapján, a földbirtokreform formájában történt, felosztanának az országban 500 holdig minden nagybirtokot, mert hiszen ez olyan gazdasági katasztrófát idézne élő, amelyet ez az ország nem is tudna kiheverni. Annak a törvénynek azonban, amelyet a múlt évben hozott a törvényhozás, későbbi kihatásában mindenesetre meglesz az eredménye és majd a végrehajtásban, a végrehajtás szellemében lesz meg az eredménye. Éppen ezért a kormánynak arra kell figyelnie és maga is törekedjék arra, hogy ez a törvény annak az intenciónak, annak a célnak megfelelően legyen végrehajtva, amely célból ezt a törvényt alkották. Ha így lesz, akkor hiszem, hogy ez a törvény nem téveszti el a célját s idővel, egy vagy két évtized múlva meglesz a kellő hatása. Akkor azután majd lehet bővíteni ezt a törvényt, ki lehet terjeszteni azokra a birtokokra, amelyek nem felelnek meg hivatásuknak, aminthogy, sajnos, ma is vannak olyan nagybirtokok, amelyek nem felelnek meg annak a célnak, amelyre tulajdonképpen hivatva volnának. Éppen ezért nemzetgazdasági szempontból, de politiai szempontból is, károsnak tartom azt, hogy vannak képviselők, akik különösen kint, a népgyűléseken osztogatják az ország földjét, (Lang Lénárd: A kormánypártban is!) osztogatnak olyan földet, amely tulajdonképpen nincs meg, mert ha minden földet felosztanánk, akkor sem tudnók kielégíteni az igényeket. (Meizler Károly: Tehát ne adjunk semmit! Ez logikus! Ez igen!) Én nem azt mondtam, hogy ne adjunk semmit, hanem igenis, azt mondom, hogy adjunk, de egyenesen bűn a haza ellen azt hirdetni kint a népgyűléseken, hogy mindenkinek földet adunk. (Zaj a baloldalon.) Tudok eseteket, t, képviselőtársam, amikor a népgyűlésen azt mondta a jelölt: Ha engem megválasztotok, 20 holdat kaptok (Meizler Károly : Lehet, hogy a kormánypárt tényleg így csinálja! — Zaj.) s kocsit és lovat is fogtok hozzá kapni. Hát kérdezem, t. Ház, lehet-e mindenkinek földet adni, jut-e az országban mindenkinek csak 3 hold is? (Meizler Károly: Nem arról van szó. Hol osztogatták túl magukat?) Miért nem erről van szó? Én nem azt mondom, hogy ne osszunk földet, nem azt mondom, hogy az nem jó, de nem tartom helyesnek az ilyen ígéretet s én teljesen meg vagyok elégedve azzal, hogy a kormányzat létrehozta a telepítési törvényt, mert az teljesen kielégíti azokat a munkásrétegeket, amelyek meg tudják fizetni az így adott földnek az árát. Éppen ezért veszedelmesnek tartanám, ha a földbirtokreformot olyan formában csinálnák meg, mint ahogyan az 1920. évi törvény alapján megcsinálták. (Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) De más kérdés a mezőgazdasági munkások kérdése, mert ha ezeket a földeket felosztanák, akkor sem tudna mindenki földhöz jutni és így Önkéntelenül az a kérdés tolul az ember agyába, hogy mi lenne azokkal a munkásokkal, akik nem juthatnak földhöz. Azoknak is keresethez kell jutniok. Éppen ezért legyen szabad itt áttérnem a munkáskérdésre. Bár a kormány 90 millió pengőt irányzott elő közmunkákra, én még ezzel sem vagyok megelégedve, mert ezzef nem látom biztosítva ennek a nagy problémának a megoldását, nem látom pedig azért, mert ezzel nem tudunk mindenkinek olyan becsületes munkát adni, amely az emberi élethez vagy a család fenntartásához szükséges. Én másban látom a megoldást. Nem tudom, hogy az ország közgazdasági életében milyen szerepet töltene be a Tisza—Duna csatorna megépítése. Sokat hallottam róla beszélni, de nem vagyok ebben a tárgyban szakértő, nem tudom, hogy milyen közgazdasági előnye, vagy hátránya volna ennek. Mindenesetre vagy ezt vagy egy ilyen hasonló nagy munkát, amely évekre szól, indítanék meg, ha én volnék a kormányzat helyében. Ez a közmunka felszívná azt a mezőgazdasági munkástömeget, amelyet a mezőgazdaság nem tud foglalkoztatni. A mezőgazdasági munkásság nagy tömege tehát megoszlana; részben ebben a többéves közmunkában. részben pedig a mezőgazdaságban nyerne foglalkoztatást. Azt mondják erre és ha itt volnának a kormány tagjai, talán ők 'is azt mondanák, hogy nincs rá pénz. Erre kell pénznek lenni. Bocsánatot kérek, azt hittem, hogy nincs itt a kormánynak egy tagja sem. Most látom, hogy itt van a kultuszminiszter úr. Igen t. Képviselőház! Ilyen közmunkára kell pénznek lenni, ha máshonnan nem lehet, vagyonváltság útján kell előteremteni, de ezt a problémát meg kell oldani. Én, ha más fedezetet nem találnék rá, azt mondanám, hogy'az 1000 holdon felüli földbirtok, azután a gyáripar és a pénzintézetek bizonyos összegen felüli jövedelmét vagyonváltság ként venném el és így oldanám meg ezt a kérdést. De meg kell oldani ezt a problémát, mert ha nem fogjuk megoldani, akkor mégis csak oda fogunk jutni, hogy ki fog robbanni valami s ez közgazdasági és politikai szempontból is rendkívüli veszedelmet jelentene ennek az országnak, mert szomszédaink igen figyelnek ránk, hogy mikor lesz itt forradalom. Nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez mit jelent. Igen t. Képviselőház! Képviselőtársaim közül sokan az adókérdéssel foglalkoztak és általában — mondhatnám, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt — a progresszív adózás behozatalát követelték. Most már a harmadik költségvetési tárgyalásnál szólalok fel. Az első alkalommal magam is felhoztam ezt a kérdést; magam is híve vagyok ennek a gondolatnak, be kell azonban látnom, hogy amikor nincs stabil gazdasági helyzet, amikor nincs olyan helyzet ebben az országban, hogy módot adna a kormánynak arra, hogy egy nagyvonalú, általános adóreformot tudjon előkészíteni, akkor kénytelen olyan apró részletkérdésekben javítani a helyzeten, mint amilyen részletintézkedések történtek az egyszoba-konyhás házak adójának elengedésével, a közmunkaváltság leszállításával és a borfogyasztási adó 50%-os mérséklésével. Őszintén bevallom, szőlőtermelő vagyok, de nem látom a borértékesítés kérdését a