Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 2]0. ülése 1937 május 11-én, kedden. 83 Ami a vasutasokat illeti, tavaly Winohkler kereskedelemügyi miniszter urat figyelmeztettem .arra, hogy a Máv. alkalmazottak biztosítási ügye nincs rendezve. Ez a körülmény aggódóvá, nyugtalanná teszi őket, így nem tudják hivatásukat teljesíteni, pedig igen felelős állásokat töltenek be, akár állomásfőnökök, akár fékezek. (Horváth Zoltán: Hát a váltóállító?) A pénztelenség elvérteleníti a magyar nemzetet. Itt Budapesten az ország központjában, akár az ember szíve táján, intenzívebb a vérmunka, de kint a városokban vagy a falukban annál vértelenebb, annál pénztelenebb a nép s ez veszedelmes dolog. Falusi emberek szájából lehet hallani, hogy egész télen át nem fordul meg pár pengő a házuknál s amit valami módon mégis megkeresnek, abból családot fenntartani nem lehet. Ezen a helyzeten változtatni kell. A pénzügyminiszter úr tudomásom szerint csatlakozott ahhoz a nagyjelentőségű kijelentéshez, amelyet maga a miniszterelnök úr tett meg, hogy meg kell oldani a közgazdasági kérdést, a tőkehalmozást el kell osztani az ország vérkeringésében. Ezeket a gondolatokat azonban nemcsak hangoztatni kell, hanem meg is kell valósítani. Egy ilyen nagy többségre támaszkodó, túlsúlyban levő kormány semmiféle akadályát nem láthatja annak, hogy ezt megcsinálja. Nincs rá eset, hogy ez ellen valaki ÍR felszólaljon. Fel kell említenünk a pénztelenséget, mint a magyar nemzet egyik legnagyobb baját és fel kell hívni a figyelmet ennek megoldására, fel kell hívni annak a fórumnak a figyelmét, amelynek ezen a nagy gondolaton kell dolgoznia. Teljesen kapcsolatos ezzel a kartelkér dés. Hága a kartel tulajdonképpen vámszedője a kincstárnak, amikor a kincstár, mondhatnám, teljesen szabad kezet nyújt a. közgazdasági életben a kartelnek úgy, hogy ez mint teljesen szabadkezű nagyhatalom veszi el a legkisebb szegényembertől is a maga vámját. Ezt meg kel 1 változtatni. Csak akkor lehet magyar boldogulásról és magyar családvédelemről szó, ha itt megindul a munka, megindul a vegetáeió s a politikát teljes mértékben kikapcsoljuk és átállítjuk a váltókat egy nemes nemzeti politikára. Ne kizárólag az egyéni vonatkozású érvényesülésnek legyünk a szolgái, hanem adjuk át magunkat annak a nagy magyar ügynek, amelynek célkitűzéseit megvalósítani kívánjuk és ezt az általánosan jóakaratú nagy mozgalmat támogassuk. r Mégegyszer visszatérek arra, hogy az utóbbi időben állandóan ki vagyunk téve annak, hogy határozottan kellemetlenkednek nekünk több oldalról. (Sulyok Dezső: Például!) A kormány megakadályoz bennünket az előrehaladásbán, az őszinte magyar szocialista előretörésben, nem ad gyűlési engedélyt, nem ad lehetőséget ahhoz hogy akármilyen vonatkozásban megnyilatkozhassunk a nép előtt, hogy igazolni tudjuk azokat az igazságokat, amelyeket vallunk és vallanunk kell. Az igazság kedvéért azt is be kell vallanom, hogy egy-két helyen, ahol le kell törni a szociáldemokráciát, a kormány lehetőséget, szabad kezet nyújt erre. Miskolci szervezeteinknél, amelyek nagyon eredményesen munkálkodtak már a közelmúltban, (Horváth Zoltán: Büzbombákkal!) az utóbbi Időben egyes embereinket minden további nélkül kitiltották, meghallgatás nélkül, a hatóság egyszerűen rájuk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XHI. fogja, hogy károsan hatnak a köznyugaíomra. Szerencsém van szemtől szembe megmondani ezt a mélyen t. belügyminiszter úrnak s ezért felhasználom ezt a>z alkalmat annak hangsúlyozására, hogy ez nem ad megnyugvást. Méltóztassanak elhinni, hogy amikor ilyen dolgokban a közvélemény akármilyen vonatkozásban megnyugvást kíván, ezt elsősorban az illetékes hatóságoknak kellene szem előtt tartamok. Ha diktatúráról beszélünk, akkor beszélhetünk erről minden vonatkozásban. A diktatúra sem ilyen irányban, sem amolyan irányban nem jó. (Úgy van! Ügy van! half elöl.) Nem szabad elnyomni sem az egyik, sem a másik törekvéslt, (Mozgás.) nem szabad elnyomni azokat a nagy törekvéseket, amelyeket mi nemzetépítő munkánk céljául tűztünk ki, nem szabad elnyomni a lehetőségeket, r hogy őszintén és tényleg első kézből kapott értesülései alapján foglalhasson állást a nép az egyes kérdésekben, a saját lelkiségének megfelelően és ne forduljon elő a,z, amit sokszor látunk, hogy elferdített formában jut kifejezésre az, amit az illetők vallanak. A költségvetést nem fogadom el. (Horváth Zoltán: Vége van, elnök úr! — Derültség.) Elnök: Plósz István képviselő úr következik. Plósz István: Igen t. Képviselőház! A költségvetési vita során megállapítható, hogy előttem felszólalt képviselőtársaink gondolatmenetét három olyan kérdés dominálta és vezette, amelyeket majdnem minden képviselőtársunk elmondott, ezek pedig a következők: a mezőgazdasági munkáskérdés megoldása, az ifjúság kérdésének megoldása és a szélsőségek letörése. Engedjék meg igen t. képviselőtársaim, hogy én is elsősorban a mezőgazdasági munkásság kérdésével foglalkozzam, annál is inkább, mert alig vannak a képviselőházban ketten-hárman, akik úgy benne élnének a mezőgazdasági munkás életében, mint jómagam. (Lang Lénárd: Talán hatan!) Azt mondom, alig vagyunk egynéhányan, akik benne élünk. (Csizmadia András (Lang Lénárd felé): Beszámítva téged!) Beszámítom Lang Lénárd képviselőtársamat is! (Lang Lénárd (Csizmadia András felé): András nem tartozik hozzánk!) Nékem jólesik, amikor képviselőtársaink a költségvetési vita során ezzel a kérdéssel foglalkoznak s igyekeznek megkeresni az utat és módot, hogy miképpen lehetne megoldani ezt a rendkívül súlyos problémát. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy bizonyos dolgokban mondhatnám az egész képviselőház egyetért a kormánnyal és azzal a programmal, amelyet a kormány maga elé tűzött. Ha az ember szorosan veszi ezeket a dolgokat, az ellenzéki vezérek elhangzott beszédeiből megállapíthatjuk, hogy ők is elismerik, sőt alátámasztják a kormány ilyenirányú programját. Az ellenzék részéről azonban kifogásolják, hogy a telepítési törvény keveset nyújt a mezőgazdasági munkásságnak és általában a földmíveléssel foglalkozó társadalomnak. Őszintén megvallva, én magam sem vagyok megelégedve, mert valóban nem nyújt eleget ez a törvény; meg kell azonban állapítanom azt, hogy ez nem a mostanj. kormánynak és nem is a közelmúlt kormányzatának hibája, hanem ez a kérdés visszanyúlik a régi időkbe. Ha ezt a telepítési törvényt 30 esztendővel ezelőtt alkották volna meg, egészen más volna a hatása, mert hiszen mindnyájan tudjuk — azt hiszem, 12