Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

2 Az- országgyűlés képviselőházának £ mezőgazdaság fejlesztése érdeíkében, a gazdatársadalom megmentése érdekében, a mező- és földmunkástársadalom életszínvonalának emelése érdekében hathatós, erélyes és eredményes intézkedéseket foganatosított. A válságos években, illetőleg akkor, amikor a mezőgazdaság, válságban volt, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági Kamara együttesen javaslatot dolgozott ki, amelyben 'megjelölte azokat az utakat, amelyeknek: segítségével a mezőgazdaság és az azzal foglalkozók válságos helyzetén segíteni lehet. Ezek a programmpontok, amelyeknek a kormány programmjába való emelésével tényleg lehet a mezőgazdaságon segíteni és amelyek ma is fennállanak, a következőképpen szólnak (olvassa): »1. A legfontosabb a mezőgazdasági termények árainak védelme úgy a külföldi, mint a belső értékesítésben., 2. A termelési költségek mérséklése minden oldalon. 3. A termelés színvonalának emelése. 4. Orvoslása annak a helyzetnek, amelynek a birtokosság eladósodása révén, a mezőgazdasági munkásnép pedig kereseti lehetőségének leromlása folytán áldozata lett«. Méltóztassék megengedni t. Ház, hogy én ezeknek a programmpontoknak alapján foglalkozzam a költségvetéssel, hogy ezeknek a programmpontoknak megfelelően a kormányzat politikája mennyiben helyes, illetőleg ezeknek érdekében az utóbbi időben mit tett és a jelenlegi állami költségvetésben mennyire igyekszik ezeket a célokat elősegíteni. Az első pont a mezőgazdasági termények árának védelme úgy a külföldi, mint a ibelföldi értékesítésben. Elsősorban nem mint pártpolitikus, hanem mint mezőgazdasági szakember kívánok a helyzettel foglalkozni. Tárgyilagosan vizsgálva a kérdést, meg kell állapítanom azt, hogy ezen a téren a kormányzat igen jelentőségteljes eredményeket ért el. A mezőgazdasági termeivények árának emelése külföldi és belföldi vonatkozásban olyan eredmény, amelyre a kormányzat nyugodtan hivatkozhatik. Bizonyos, hogy az egyes mezőgazdasági termelvények árának emelkedését bizonyos vonatkozásban a világkonjunktúra is fokozta, de az is kétségtelen, hegy vannak mezőgazdasági termeivények, amelyeknek ára a világkonjunktúrától függetlenül is emelkedett, ami kétségtelenül a helyes belföldi értékesítési konstrukciónak a következménye. Hiszen egypár olyan mezőgazdasági termeivényt tudóik felsorolni, — így például elsősorban a búzát, a gyapjút s az állatokat — amelyeknek áremelkedése már akkor megkezdődött, amikor világkonjunktúráról, helyesebben a mezőgazdasági termények világkonjunktúrájáról beszélni egyáltalán nem lehetett. A mezőgazdasági termeivények áralakulása tehát elsősorban a megfelelő külföldi kereskedelmi szerződéseknek köszönhető. Amikor ezeket a külföldi szerződéseket megemlítem, meg kell említenem azokat az értékes belső értékesítési konstrukciókat is, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ebben az országban a mezőgazdasági termeivények ára emelkedjék és ezáltal a mezőgazdaság rentabilitása növekedjék, illetőleg helyreálljon. A kereskedelempolitika tekintetében tehát a (kormányzat határozott eredményeket ért el és érdekes, hogy a közéletben, de itt a Házban is leginkább a kormányzat kereskedelempolitikai célkitűzéseit, illetőleg kereskedelempolitikai gesztiéit támadják. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel bővebben foglal99. ülése 1987 május 10-en, hétfőn. kozzam, nemcsak azért mert a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara igen t. elnöke, Éber Antal képviselőtársunk is költségvetési beszédében kitért erre a kérdésre, hanem azért is, mert a tegnapi nap folyamán egy másik kereskedelmi egyesülés ugyancsak a kormányzat kereskedelmi politikájával foglalkozva, azt károsnak tartotta. Éber Antal igen t. képviselőtársam az állami költségvetést azzal az indokolással nem fogadta el, hogy a kormány kereskedelmi politikája helytelen és az ország szempontjából egyenesen káros. Méltóztassanak megengedni, hogy ezeknek az indokoknak az alapján talán kissé bővebben és részletesebben ^ kitérjek a kormányzat kereskedelempolitikájára, illetőleg annak eredményére és célkitűzésére, amelyek szerény megítélésem szerint helyesek és célravezetőek. Amikor a kormány kereskedelempolitikáját támadják, akkor a legtöbbször szembehelyezik a liberális, szabadereskedelmi rendszert és a kötött gazdálkodást, illetőleg a kötött kereskedelmi rendszert. Meg kell azonban állapítanom, t.

r Ház, hogy az igen t. kereskedelmi érdekeltség, illetőleg az érdekeltek egyrésze, magának a kereskedőtársadalomnak is egyrésze, a sajtó, és mindazok, akik ezeknek a céloknak szolgálatában állanak, nem teljes tárgyilagossággal kezelik ezt a kérdést. Nézetem szerint, amikor a a kereskedelmet védik, akkor igen sokan nem a kereskedelmet mint olyant, hanem magát a kereskedőtársadalmat védik. Hiszen magával a kereskedeiemtmel, t. Ház, ebben az országban nincsen semmi baj. Az áruk forgalmazása, kicserélődése éppen úgy megy végbe, a termelt áru most is épp úgy eljut a fogyasztóhoz, sőt nagyobb és jobb eredménnyel, mint ment a múltban. Itt magában a kereskedelemben semmiféle zavar nincsen. Az azonban kétségtelen — és ezt koncedálpm is, — hogy a kötött gazdálkodási és kereskedelmi rendszerrel kapcsolatosan néhány tisztes kereskedő vagy kereskedőcsalád nem tesz zsebre olyan hasznot, mint amilyent a múltban, amikor a keseskedés nekik úgyszólván teljesen ki volt szolgáltatva, mert ez megfelelőképen organizálva nem volt, természetesen, magának félretehetett. Tisztázzuk tehát elsősorban a fogalmakat. Vagy a kereskedelmet magát védjük, vagy a kereskedőosztályt, helyesebben a kereskedőket védjük. Mivel a kereskedelemmel nincsen semmi baj, ez zavartalanul működik, sőt, mint adatokkal rá fogok r mutatni, igen szép eredményeket ér el, ezért magával a kereskedőosztállyal kell fogalkoznom, és még azzal a kérdéssel is, mennyiben kívánja a kormányzat a kötött gazdálkodási és kereskedelmi rendszert, hogy ez a koímányzatnak politiai eélitüzése-e, amely tőle függ és a kormányzat másképen is lebonyolíthatná-e külkereskedelmi forgalmunkat. T. Ház! Éber Antal igen t. képviselőtársam említette a kereskedőosztály érdekeit, kétségtelen, hogy ezt a szempontot is figyelembe kell venni — és igen sok nagy közgazdász munkájára hivatkozott — mint szokott is hivatkozni — főleg angol közgazdászokéra. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy rámutassak arra: Angliában a kereskedőosztály egészen más, mint nálunk Magyarországon. Nálunk az összlakosság 5'4%-a kereskedő és ezzel szemben 51'8%-a gazda, illetőleg a mezőgazdasággal foglalkozó, míg Angliában csak 5'7%a mezőgazda és 19%-a a lakosságnak a kereskedőtársadalom. Ennek figyelembevételével tehát fel-