Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. illése 1937 május 10-én, hétfőn. $ tétlenül az a helyes, hogy a kereskedelempolitikai célkitűzéseknél mi elsősorban a mezőgazdaság érdekeit nézzük. Nálunk semmi körülmények között sem lehet a mezőgazdaság érdekeivel szemben előtérbe helyezni egy sokkalta kisebb számú és — állítom — kevésbbé fontos foglalkozási osztályt, mint amilyen a kereskedőtársadalom. De ezektől a körülményektől eltekintve is, bátor vagyok most megvizsgálni azt a tényt, vájjon a kormányzattól függ-e a jelenlegi kötött kereskedelmi és kötött gazdasági rendszer fenntartása, illetőleg a kormányzat-e az oka ennek. Mert azt is szokták említeni, hogy amikotr a kormányzat vezető férfiai ismételten és több ízben leszegezték magukat a szabadgazdálkodás és a szabadkereskedelmi rendszer mellett, akkor igen sok esetben azt látják, hogy viszont gesztiéi inkább a kötött kereskedelmi rendszer irányában haladnak. Ezek a támadások éppen olyan jogosultak, mintha azért támadnák a kormányzatot, hogy több ízben lekötötte magát a revízió szükségessége mellett és ennek ellenére — látván csonkaságunkat — igyekszik közgazdaságilag és kulturális tekintetben is a jelenlegi adottságok közt berendezkedni. Ugyanez áll a szaibadkereskedelem és a kötött gazdálkodás terén is. Hogy melyik a helyes, erre költségvetési beszédem keretében nem kívánok rátérni, az azonban kétségtelen, hogy olyan adottságokkal állunk szemben, hogy Magyarország ma' végeredményben csak a kötött gazdálkodási rendszer mellett tudja elérni azokat a külkereskedelmi eredményeket, amelyeket eddig elért, különösen akkor, amikor az egész világ külkereskedelmében az állami beavatkozások rendszerét látjuk. Ha tehát ma nem követjük a külkereskedelem terén ezt a gazdasági irányzatot, akkor kétségtelen, hogy nemzetgazdaságunk fog hátrányos helyzetbe kerülni. Készséggel elismerem a szabadkereskedelemnek a múltban volt előnyeit és azokat a hatalmas és le nem tagadható eredményeket, amelyek a szabadkereskedelem és a rajta felépült (nemzetközi munkamegosztás révén az egész világ fejlődése és jövője szempontjából bekövetkeztek, azonban az is bizonyos, hogy a mostani megváltozott gazdasági rendszerben nekünk, Magyarországnak is alkalmazkodnunk kell ehhez az egész világon — mondjuk így — divatos kereskedelmi irányzathoz és sokkal helyesebb, ha őszintén és férfiasan szembenézünk a tényekkel és megpróbálunk berendezkedni ezekre az állapotokra, amelyeken változtatni akkor sem volna módunkban, ha a gazdaságtudomány, helyesebben az a gazdaságtudomány, amelynek tapasztalatait, igazságait a béke éveiben, a szabadkereskedelem idején vonták le, esetleg a szabadkereskedelemnek adna is igazat. Költségvetési beszédében Éber Antal igen t. képviselőtársunk hivatkozott az Amerikai Egyesült-Államok példájára is és mint követendő példát állította szemünk elé, mondván, hogy a legújabban megkötött amerikai külkereskedelmi szerződésekben a liberálisabb keres; kedelmi rendszer érvényesülését látja, fedezi fel. A mezőgazdaság is ismeri ezeket a kereskedelmi szerződéseket, azonban méltóztassanak megengedni: arról beszélni, hogy ezek a kereskedelmi szerződések beváltak-é a gyakorlatban, ma még korai. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy ne hasonlítsuk össze magunkat, Magyarországot, az Amerikai Egyesült-Államokkal. Amit az Amerikai Egyesült-Államok a maguk hatalmasságában meg tudnak oldani, kétséges, hogy mi meg tudnánk oldani, sőt nem is kétséges, hanem egészen bizonyos, hogy mi, ez a kis állam, nem tudnók megoldani. Igaz, ezzel szemben hivatkozott Éber Antal igen t. képviselőtársam az oslói egyezményben résztvevő államokra — a skandináv kisállamok közös értekezletre jöttek össze s a szabadkereskedelem kialakulását elősegítendő olyan vámvédelmi intézkedéseket kívántak létrehozni, amelyeik határozottan a szabadkereskedelem irányában haladnak — és felhívta a kormányzat figyelmét arra, hogy mulasztást követ el azzal, hogy ezekben a kereskedelempolitikai tárgyalásokban nem vett részt. T. Képviselőház! Igaza van Éber igen t. képviselőtársamnak, hogy ezek a tárgyalások megtörténtek, kérdem azonban most öt év után, hogy milyen eredményekre vezettek? Mert ezeknek a tárgyalásoknak a mai napig semmiféle eredményük neon volt! (Zaj a ssélsőbaloldálon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak külön tárgyalást folytatni az ülésteremben. Megay-Meissner Károly: T. Ház! Az bizonyos, hogy az állami beavatkozás világszerte éppen a nemzetközi árucsere és a vele kapcsolatos fizetési forgalom tekintetében érvényesül a legerélyesebben, de alig találkozunk európai állammal, ahol a kereskedelempolitikai forgalom menetét ne igyekeznének az illető államok külkereskedelmi céljainak megfelelően szabályozni, illetőleg arra befolyást gyakorolni. Legyen sza

J bad itt csak megemlítenem a csehszlovákiai, a svájci, a hollandiai és az ausztriai mezőgazdaságvédelmi intézkedéseket, a görög, jugoszláv és török iparvédelmi intézkedéseket, Németországnak önellátásra való törekvését, az olasz és francia kontingentálási rendszer és az angol •mezőgazdaságvédelmi törekvéseket. De tovább megyek; a nagy nyugati államokban, sőt magában Amerikában is, hasonlóképen nyilvánul meg az államnak a gazdasági életbe való beavatkozása. Ha tehát ezek az államok szükségesnek látják, hogy a kötött kereskedelmi rendszer irányában haladjanak, — mert nem tudnak máskép haladni — akkor úgy vélem, igazságtalan a kormányzattal szemben az a támadás, hogy miért igyekszik ebbe a kötött gazdálkodási rendszerbe beilleszteni a maga kereskedelempolitikai tevékenységét? Ha ugyanis Magyarország nem ebben az irányban halad, állítom, hogy mezőgazdasági termeivényeink értékesítése határozottan akadályokba ütközik és zavarok közé kerül. Ez nem jelent végeredményben egyebet, mint^ azt, hogy a kormányzat, amely a kötött gazdálkodás, a kötött forgalom mellett tört pálcát, nem űz struccpolitikát, hanem reálisan ítéli meg a helyzetet és nem a tudományos megállapítások ködös magasságából, hanem a gyakorlati élet szem előtt tartásával igyekszik a maga kereskedelempolitikáját az ország és a mezőgazdaság szempontjából a legjobban, a legrealisabban végrehajtani. Legyen meggyőződve Éber igen t. képviselőtársam^ hogy ha ma élnének és vezető pozícióban lennének azok a közgazdák, akár a magyarországiak, akár a külföldiek, akikre Éber igen t. képviselőtársam állandóan hivatkozni szokott, egészen bizonyos, hogy ők is a kötött forgalom mellett foglalnának állást, helyesebben ők sem tudnának a mai adottságok mellett más kereskedelempolitikái tevékenységet folytatni. (Ügy van! a jobboldalon.) /