Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
82 Az országgyűlés képviselőházának és ne a demagógoknál tájékoztassa magát. (Tóbler János: Kik a demagógok?) Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy igyekezzenek ezt olyanformán felfogni, ahogy mi magunk, egyesül nemzeti szocialisták felfogjuk. Nagy, fenséges és nemzeti törekvésünk az, amit mi nemcsak vallunk, hanem megvalósítani is akarunk. (Zaj a balközépen.) » Elnök: Ne méltóztassék közbeszólásokkal a szónok helyzetének nehézségét fokozni. (Mozgás a baloldalon.) Ifj. Balogh István: Hogy Festetics Sándor képviselőtársunk, aki ugyancsak nemzeti szocialista képviselő, a kisgazdapárttal több ízben összeütközésbe került, ennek; érthető az oka. Ha elvi harcot kell folytatnia, szívesen vállalja és állítom, hogy felül kell maradnia. Mibennünk azonban az a becsületes meggyőződés él, hogy az efféle zűrzavar nem fog viszszavágni bennünket ezen a téren. A mai nagy szónok az európai közgazdasági helyzettel foglalkozott és mindent oda vezetett vissza, hogy a mi mozgalmunk, törekvéseink kifelé károsan hatnak. Én bizonyos vagyok abban, hogy hasonló körülmények közt élő nemzet, akár az olasz, akár a német nagy nemzet figyelemmel kíséri azt, hogy mi az a párhuzam, amelyet megtalál, akár magyar, akár más vonatkozásban. Ellentétbe jön a szónok önmagával, amikor azt mondja, hogy az európai közgazdasági helyzetet minden politika nélkül kell megjavítani és ez lesz igazán az a nagy nemzetépítő és általában a közgazdasági helyzetet európai viszonylatban fellendítő gesztus, amely csakugyan nem esik kifogás alá. Elfeledkezett Bethlen arról, hogy ma egész Európában világnézeti harc folyik és a világnézeti harc több a politikai törekvésnél és politikai árnyalatnál. Ezt éreznünk kell magunktól. Appellálok azokra a képviselőtársainkra is, akiktől itt a Házban többször halljuk az elgondolásaikat, akármilyen vonatkozásban nyilatkoznak meg ás az ezekből leszűrt tapasztalataink alapján tudunk magunknak képet alkotni arról, hogy melyik politikai csoport tud igazán nemzetépítő munkát folytatni, melyik tudja a nemzet gondolatát táplálni és szolgálni. Röviden arra térnék rá, hogy a múlt esztendő óta, amikor ugyanitt felszólaltam, több kérést intéztem a kormányhoz, de ezek nem teljesültek. Ez az oka annak, hogy most sem tudom elfogadni a költségvetést. Mindazt, amit több képviselőtársam részben ellenzéki, de részben kormánypárti oldalról a parasztkérdéssel, a gazdakérdéssel kapcsolatban elmondott, én is elmondhatnám, én is magamévá tehetem, csupán ott van némi eltérés közöttünk, — én le is vonom a konzekvenciáját annak — hogy azok a parasztproblémák, mint például a munkanélküliség, a családvédelem, a falu egészségügyének problémája, amelyeknek megoldását már tavaly kértem a kormánytól, nem oldattak meg. (Sulyok Dezső: Az előadó úr figyelmébe ajánlom, jövőre talán majd lehet valamit csinálni! — Horváth Zoltán: Csak miért mondja, hogy paraszt 1 ? — Mózes Sándor: Az nem szégyen, nem sértő, ha valaki paraszt! — Zsindely Ferenc előadó: Az nem sértő! — Mózes Sándor: Miért volna sértő!) Mindaz, amit manapság a kormány csinál, inségkonyha, inségmunka, (Mozgás a baloldalon.) és egyéb alamizsnaszerű adakozás, emberi méltóságában sérti a magyar polgárt vagy szegény embert, pedig mint családvédelem van 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. feltüntetve. Tiltakozom ez ellen, mert hiszen a mi dolgoznivágyó magyar munkásnépünk sokkal szívesebben keresné meg verejtékes munkával a maga és családja kenyerét. A napközi otthont és a hasonló intézményeket nyugaton, ahol a demokrácia uralkodik, talán helyesnek tarthatják, mi magyarok azonban, akik a család szentségét sokkal érinthetetlenebbnek, sokkal mélyebben gyökeredzőnek érezzük, a családot az apa irányítása szerint gyermekeket nevelő anyára akarjuk felépíteni. (Sulyok De) zső: Azért kell valaminek lenni a nemzeti szociolizmusban, ha annak ellenére terjed, hogy ilyen vezérei vannak!) A progresszív adóztatásra is felhívtam a múlt esztendőben a pénzügyminiszter úr figyelmét, de ezen a téren sem történt semmi, (líassay Károly: De hiszen van progresszív adóztatás!) Megállapítható, hogy az adóztatás igazságtalan. A nagyipar és a földbirtok megadóztatásánál mutatkozó igazságtalanságokat orvosolni kell. Ezek azok a gondolatok, azok a nagy ügyek, amelyeknek megvalósítása a közgazdasági életet előbbrevinné. A közgazdasági élet az a lüktető ér, amely ha kellően fluktuálna, harmóniába tudnánk hozni a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, az ipart, a fogyasztást és a termelést. Egy évvel ezelőtt az iskolakérdéssel is foglalkoztam. Képet adtam a közoktatásügyi miniszter úrnak arról a szomorú tanyai helyzetről, hogy a nagy nyomorban élő gyermekek milyen nagy távolságokról mennek az iskolába azért a parányi tudományért, amelyet egyetlen tanító 90—120 gyermeknek adhat. Itt az egyik kisgazdapárti képviselő azt mondta, hogy a Dunántúlon előfordul, hogy polgári iskolákat be kell zárni, mert nincs tanuló. (Lang Lénárd: Félreértés! Nincs hely!) A Tiszántúlon a tanyai iskolákban 90—1.00 tanuló van egy 90 pengő havi fizetéssel rendelkező tanító kezén. aki azonban ezt a 90 pengőt is csak a tanítási időben kapja, a nyári hónapokban pedig nem kap semmit sem. (Horváth Zoltán: Helyettes tanító lehet!) Rettenetes helyzet, hogy ezek a magyar palánták az élet gondjaiban sínylődő' ember kezére vannak bízva, aki legjobb akarattal sem tud olyan eredményt produkálni, mint amire szükség volna. A levente-ügy sincs még a mai napig sem a kellő mértékben rendezve. Tudvalevő, hogy a leventeoktatás a katonaság egyik előszobája, de sokszor olyan emberek intézik, akik nincsenek kellőleg kiképezve arm, hogy ők fiatalokat katonai, vagy testnevelési gyakorlatokra oktassanak. Nagy hiba van az álláshalmozásnál is, amit szoktunk emlegetni. Nem beszélve most a magas fizetésű emberekről, (Sulyok Dezső: Pedig inkább azokról beszéljünk!) a kisemberek is ellharácsolják egymás elől a néhány pengős heti kereseteket. (Sulyok Dezső: Kisember nem szokott harácsolni!) A kisiparban hiányzik az egyéni elbírálás. A kormányzat a közigazgatás, az adóztatás szempontjából úgy veszi a kisiparost, mintha nagyiparossal állna szemben, ahol a szakszerű könyvvezetést külön ügyosztály vezeti. A gyáros termeivényeiről, eladásairól, bevételeiről kimutatást készít, de a kisiparos erre nem képes, tehát ki van szolgáltatva az adótisztnek és fizet, amíg teljesen tönkre nem megy, hiszen tudjuk, hogy mennyien adták be a múlt esztendőben az iparengedélyüket,
