Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. 81 állunk. A közjog minden jogok forrása és az a nemzet, amely közjogi alkotások előtt áll, hosszú időre szabja meg az ország társadalmi viszonyainak, jogi formáinak jövendőbeli alakját. Ne áltassuk se magunkat, se másokat; a titkos választójog behozatala által a magyar társadalom érzelmi világa, talán struktúrája is meg fog változni. Nagyobb lesz a közéletben a felelősségérzet és nagyob lesz a társadalomban a felelősségrevonás szelleme. Nekünk az a kötelességünk, hogy megalapozzuk a titkos választójog útját, hogy ne legyen észrevehető átmenet a nyiit választás parlamentje és a titkos választójoggal megválasztott parlament között. Ez az észrevétlen átmenetre való törekvés arra int, hogy az ezeréves . alkotmánytisztelet gyökereit plántáljuk át újabb közjogi alkotásainkba és azokat telítsük meg a fejlődő élet és jog követelményeivel. Ugyancsak ezt a törekvést szolgálja, ha megvalósítjuk azokat a népies-, agrár- és szociális követelményeket is, amelyek által egy tömegnyugalom, egy társadalmi összhang előzi meg az új elindulás kezdetét. Ennek az országgyűlésnek, mely a nyiltan választottak sorában utolsó, alkotásai révén kell biztosítani egy díszes elvonulást a maga számára, a történelem ítélőszéke előtt. En úgy érzem, hogy azok a szabad intézmények, amelyekért ez a nemzet évszázados kínos küzdelmet folytatott, egyáltalában nem mentek veszendőbe és nem csorbult meg azoknak értéke a nemzet egyeteme előtt. Az a gyanú, amely el volt hintve, hogy ez a nagy nemzeti érték veszendőbe megy, elülhetett, mert nemzetünknek, országunknak minden jelentős tényezője élén a felelős magyar kormánnyal, állt talpra és tett mellettük hitet, akkor, amikor csak a gyanúja vetődött fel annak, hogy ezek a szabad intézmények és ezek a komoly nemzeti értékek veszedelemben forognak. En bízom abban, hogy Darányi Kálmán, akinek — nem szeretek tekintélyi érvekre hivatkozni — tárgyi értelemben vett programmja mindenképpen alkalmas arra, hogy úgy azokat a közjogi problémákat, mint azokat a nagy mélyreható szociális reformokat, amelyeket nem nagy hanggal, hanem komolv alkotásokkal kell szolgálni, meg fogja valósítani és a kormány és a pénzügyminiszter úr iránt való őszinte bizalomnál fogva a költségvetést elfogadom. (ÊHenzés és taps jobbfelől. — Ä szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Balogh István képviselő úr. Ifj. Balogh István: T. Ház! Elsősorban meg kell állapítanom, hogy ez a második költségvetési tárgyalás, melyben részt veszek és máris igen nagy haladás és ha úgy vesszük, igen^ nagy fejlődés állt elő azóta, mert, az ellenzék olyan modort vett fel, amely szinte ellenkezik a nagy Deák megállaDÍtásával. hiszen már a kritikával is igyekszik alábbhagyni. (Mozaás a baloldalon.) Mielőtt további indokolásomra rátérnék, engedtessék meg, hogy a mai nap nagy szónokának egynéhány gondolatával foglalkozzam. Gróf Bethlen István azt a vádat emelte a nemzeti szocializmus ellen és úgy aposztrofálta ezt a szélsőjobboldali mozgalmat, hogy ez a nemzet szempontjából olyan kellemetlen következményeket idéz elő, amelyek mind külpolitikai, mind pedig belpolitikai vonatkozásban rendkívül hátrányosak. Hivatottnak érzem magamat, hegy erről nyilatkozzam és kérem a mélyen t. Házat, fogadjon el engemet ilyen irányban autentikusnak. (Sulyok Dezső: Fogadjuk el! Nincs jobb!) Az a (helyzet, (hogy az egyesült magyar nemzeti szocialista mozgalom országos viszonylatban előretört és ibár sajmos, tavaly méig csak a szegény néprétegek, a ninestelenk nevében kellet beszélnem, (Horváth Zoltán: Es imostl Festetics gróf nevében?) ima már olyan körürmér nyék állottak elő, hogy a középosztályinak, különösképpen pedig a hivatalmioMársadalommak is igen nagy része, Iha nem is nyiltan, de feltétlenül a nemezti szocialista eszmeiséget magáénak vallja. {Ellentmondások a báloldalon.) T. képviselőtársaim, nagyon szívesen polemizálok akárki viel, de most ne zavarjanak. Tiszteletben igyekszem tartani mindenkinek a véleményét és ha valaki felszólal, igyekszem akkor is távoltartani magamat a közbeszólástól, még ha elveimmel nem is azotnosak az illető felszólaló nézetei. {Helyeslés. — Horváth Zoltán: A tisztviselőkről hogyan leihet ilyent mondani, hogy titokban önökkel tartamiak) Gróf Bethlen István a közgazdasági hely; zettel foglalkozott és hivatkozott arra, hogy Franciaországiban és Németországban mindéin tekintetben haladást tapasztalt. Hivatkozott ama is, hogy az újítások a közgazdasági életet fellendítették. Ezek a megállapítások helyesek voltak, de nem tudom megérteni és nem tudom magamaiak megmagyarázni, .miért fél Bethlen István t. képviselőtársam a magyar közgazdasági életnek és a magyar nemzetpolitikának ilyen irányban való előretörésétől. Ha Franciaországnak és Németországinak a viszonyai kö-zött ez a mozgalom jó és erediményeket ér el, miért nem jó magyar viszonylatban? A közgazdasági élet olyan fejlődést mutatott fel ezekben az országokban, .amilyent imi soha nem tudunk produkálni. Az ellen a vád ellen, amely a lemintázásra vonatkozik, én, aki nemzeti szocialista vagyok, eleve tiltakozóim., mert nagyobb súlyt helyezek a magyari lelkiségre, a magyar fajiságra, semltíogy rászoruljak arra, hogy bármilyen irányban kopíroznoím kellene akár egyik, afkár a másik irányt. Bethlen István gróf még azt is hangoztatta, hogy ha ezeket a mozgalmakat a rendőri hatalom nem fogja idejekorán elfojtani, akkor annak súlyos következményei lesznek a nemzetre néizve, s ezek okvetlenül a nemzet kárára válnak. Szeretnék valamit megmondani Bethlen Istvánnak. Ha ő megállapítja, hogy ezek a neimtzet kárára válnak és a nemzetet félti az egyesült magyar nemzeti szocialista ttruozgalom előretörésétől, — nem mint politikai párltmozgalomnak, hanem imint nemzetpolitikai mozgalomnak előretöréslétől, — akkor kijelentem, 'hogy én, mint egyszerű Balogh István megállapítom gróf Bethlennel szemben, hogy érzek annyi jogot és érez annyi jogot magában az egyesült magyar nemzeti szocialista mozgalomban, hogy ezeket az előretöréseket felelősségünk teljes tudatában végezzük. Nem véletlen az, hogy ennek a nagy ügynek az előrejutása lassú, csendes, lépésrőllépésre előrehaladó. Ez nem véletlen, mert megfontoljuk és meggondoljuk, hogy mikor kit veszünk fel ebbe a táborba. Nem lehet kizárólag a tömegre törekedni, a minőségnek a beválogatása ebbe a mozgalomba elsőrendűen fontos, ezt mi elsősorban tartjuk szem előtt s nem tévesztjük soha sem elől. Elvárnám tehát azt, hogy aki efféle kérdésekkel foglalkozik, tájékoztassa magát illetékes helyen, ne a sajtónál