Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

(,80 Az országgyűlés képviselőházának i szélső irányban való festése is indokolt akkor, amikor érezzük, hogy az egész társadalomban megvan a fogékonyság aziránt, hogy ezeket a [bajokat enyhítse és a nemzet közérzülietének megfelelő megoldáshoz segítse. Azt a szellemet, •aanely a birtokpolitikái tevékenységben a magyar társadalmi istruíktúrának helyeseibh irányban vialó terelését tűzte céljául, magam is követendőnek tartam. Ha erről beszélek, akkor [ felhívom a figyelmet arra, hogy a magyar j földreform története, de minden állami földreformjának története is azt bizonyítja, hogy i szélsőséges izgatásokikai, ingyen földígérigetéssel és más kalandos tervek felvetésével éppen azokat a társadalmi rétegeket ijesztik el a komoly és 'becsületes hirtoíkpolitikától, amelyeknek hajlandóságát egy józannl keresztül vitt föld birtokpolitika számára mindenkor meg lehet kapni. T. Képviselőház! A birtokpolitikai tevé

: kenységnek egyik fontos ágát képezi a falusi házhely-kérdés és különösen a házépítő tévé kenység. A házhelyszerző és házépítő tevékenység a földreform befejezése óta majdnem egészen szünetel, egyedül a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet az, amely 53 millió^ pengő kihelyezéssel mintegy 40.000 házat épített és nagyon dicséretre méltó szerepet töltött be ennek^ a nagy szociális problémának megoldása terén. En a falusi lakót az emberiség legsajnálatraméltóbb páriájának tartom. Aki ismeri a falusi életet, az tudja azt, hogy egy lakó a háztulajdonos önkényének, gazdasági elnyomásának és minden szekatúrájának ki van téve, úgyhogy az élete, családi boldogsága pokolnak mondható sok.helyen. Tehát a lakó szempontjából is rendkívüli fontosságú, hogy a birtokpolitikának házépítő része sokkal mélyrehatóbban folyjék a jövőben, mint ahogy ez idáig volt tapasztalható. A kormánynak el kellett magát szánnia arra, hogy mérsékeltebb szolgáltatásokat rójon ki a házépítő falusi lakosra, amelyeket annak gazdasági ereje ki is bír. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezetnél azelőtt 110 pengőt kellett 1500 pengő kölcsön után fizetni. Természeti lehetetlenség, hogy egy olyan földmívelő munkáscsalád, amelynek az én tiszántúli vidékemen 150 pengő körül mozog az évi keresete, 110 pengőt fizessen egy falusi kis ház évi résztörlesztése gyanánt. (Egy hang a jobboldalon: Lehetetlen!) Az utóbbi időben javult a helyzet, mert ez

; a 110 pengő 87 pengőre szállott alá, ez azonban még mindig olyan összeg, amely nem áll arányban a földmívelő munkásréteg kereseti viszonyaival. Én tehát azt kívánnám, hogy a magyar kormány anyagi segítség útján, de ha ezt nem tehetné meg, legalább is kamatcsökkentés útján, amit szintén 2%-ban jelölnék meg, juttassa ezt a földmívelőréteget abba a hfilyzetbe, hogy magának a legnagyobb emberi jót, amely nélkül szociális nyugalmat faluhelyen elképzelni sem tudok, a saját otthont meg tudja szerezni. T. Képviselőház! A falu egészségvédelméről igen sokat beszélünk. Hála Istennek, a belügyminiszter úr két elődje átérezte, de remélem, hogy a mostani belügyminiszter úr is teljes mértékben átérzi az egészségvédelemhez fűződő nagy nemzeti érdekeket. Azonban mit látunk? Kevés a kórházi férőhely, alig vannak még egészségházak, tüdőbeteggondozók a vidéken, faluhelyen, úgyhogy a falusi szegény betegek egész raja kénytelen kórházi ápolás nélkül, vagy pedig otthoni kezelésben maradni, *10. ülése 1937 május 11-én, kedden. holott legalább is valami primitív kórházi kezelésre volna szüksége. Nagyon helyes és üdvös intézmény a zöldkeresztes akció, a védőkörzetek felállítása; kitűnő munkásságot fejt ki a Vöröskereszt, az Országos Tüdőbetegszanatóriumegyesület és a Stefánia Egyesület, mindez azonban kevés a bajok sokaságához képest. A legnagyobb baj az, hogy az orvosellátás nincs rendezve, különösen azokban a községekben amelyek számerejüknél fogva egy orvosra tarthatnának igényt, de községi háztartási vagy anyagi erejük ezt eléraiök nem engedi. Nem a jogi formákra helyezem a súlyt, hanem a gyakorlati megoldásra. A belügyminiszter úrnak most nincs felhatalmazása arra, hogy szerződéses orvosi állásokat létesítsen, márpedig ezt a felhatalmazást megadnám a belügyminiszter úrnak, sőt arra is adnék felhatalmazást, hogy olyan községekben, amelyekben a, község háztartása vagy anyagi ereje azt nem bírná el, a helyi viszonyoknak megfelelően gyakorlatilag mindenütt rendezhesse az orvosellátás kérdését, úgy, ahogy ez az ottani viszonyok szempontjából a legmegfelelőbb. T. Képviselőház! A falusi munkanélküliség problémája a legbántóbb azokban az esztendőkben, amikor a termés rossz, mert a termés rosszasága nemcsak a terményben való közvetlen jövedelmet vonja el a földműves munkásréteg elől, hanem csökkenti egyszersmind a bérjövedelmét és munkaalkalmát is, mert nemcsak a saját földjén terem kevesebb, hanem mindazoknál a birtokosoknál is, akiknek a gazdaságában munkaalkalmat tudna találni. Nagyon dicséretreméltó a kormánynak az a törekvése, hogy a beruházásokból leginkább olyan munkalehetőséget teremt, amelyek a falusi munkanélküliség csökkentésére alkalmasak. Örömmel emelem ki a Máv. beruházásait, mert a tapasztalat szerint a Máv. a munkáskérdést igen nagy szociális megértéssel kezeli és éppen azokban az időszakokban juttat munkaalkalmakat, amikor a mezőgazdasági munka szünetel. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor azokra a szerintem igen fájdalmas, nehéz falusi problémákra rámutatni, amelyekre ma kitérni óhajtottam. Méltóztassék megengedni, hogy beszédem végezetéül — bizonyos mértékig annak a beszédnek hatása alatt, amelyet ma gróf Bethlen István t. képiviselőtársunktól hallottam — rátérjek egy-két gondolattal annak festésére, hogy a magyar állam jövőjét, a magyar társadalom biztonságát milyen lelki eszközökkel látnám én szolgálva. Úgy gondolom, hogy az az ördögi összjáték, mely a trianoni békeszerződést sorsunk tragédiájává avatta, azt a célt akarta elérni, hogy a nyugodt, a szabad intézményeinkért mindig rajongó és kiegyensúlyozott magyar társadalmat az örök forradalmak, nyugtalanságok ós izgalmak poklába taszítsa. Én tehát úgy gondolom, nem tehetnénk ellenfeleinknek nagyobb szolgálatot, mintha megtűrnénk azt, hogv itt Magyarországon politikai pártok, osztályok, foglalkozási ágak, felekezetek! között olyan mélyreható szakadékok támadjanak, amelyek lehetetlenné tennék a társadalom számára azt, hogy egy nagy nemzeti ügy küszöbén közeledjenek^ egymáshoz, avagy ha kell egymásnak baráti kezet is nyújtsanak. Elzt a hitemet, hogy nekünk ebbe a kárhozatba beleesni nem szabad, erősíti éppen az, hogy mi nagy közjogi átváltozások küszöbén