Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Àz országgyűlés képviselőházának & a szociáldemokraták nekünk a fejünket verték be azért, mert nemzeti és keresztény munkásmozgalomról beszéltünk? Hol voltak akikor ezek, ,miit tettek a szociális mozgalomérti Egyebekben is azt kell mondanom, bogy iba valaki a keresztény magyar munkásmozgalomról beszél és kritikát mond, akkor az a kritika legyen tárgyilagos, mert 'ki kell jelentenem azt, hoyy a magyar értelmiség» a magyar társadalom, de a magyar kereszténység is a keresztény munkásmozgalmakkal szemben mostoha volt. Ma kritizál, de jogtalanul kritizál, mert csak annyit kritizálhat, amenynyit ennek a mozgalomnak az érdekében tett. Mélyen t. Ház! Bethlen István a belügyi tárca /bizottsági tárgyalása alkalmával foglalkozott a szakszervezeti kérdéssel. Elöljáróban mindjárt hangsúlyozom, hogy én tudom, hogy vannak olyan magyarok, akik a szakszervezet szónál mindjárt libabőrösek lesznek. Mondom, Bethlen István foglalkozott a szakszervezeti kérdéssel 'és többek között megállapította, hogy alakult egy harmadik szákszervezeti mozgalom, mégpedig a Nemzeti Munkaközpont neve alatt. Ha már egyszer jobboldalról beszélünk, akkor én feleslegesnek tartom azt, hogy a jobboldal a maga munkásszervezeteit kettőzze. A Keresztény-Szocialista Szakegyesületek Országos Szövetsége nem függvénye az egyesült keresztény-pártnak, hanem saahad, önálló szabályokkal rendelkező testület, gazdasági szervezet, amelynek nincsenek politikai ' célkitűzései. Én is híve vagyok annak, hogy a szakszervezetek ne politizáljanak, a szakszervezetek legyenek gadasági érdektestületei azoknak, akik ott tagok. Azért, mert ezt helyeslem, nem lehetek híve annak, hogy a Nemzeti Egység Pártja a maga kebelében egy különálló politikai munkáscsoportot alakított a Nemzeti Munkaközpont révén. Ha azonban én abban az értelemben nyilatkozom, hogy a szakszervezetek ne politizáljanak, ez nem jelenti azt, hogy ezzel azt mondottam volna, hogy a munkás ne politizáljon. Például az elmúlt vasárnap is egy nagyon tiszteletreméltó nagygyűlésen hangzott el az, hogy a munkás ne politizáljon, mert veszélyes lenne az országra, ha a munkás politizálna. Ezt nem írhatom alá. Ellenkezőleg, a munkás nemcsak munkás, a munkás állampolgár és adófizető polgár is, (Egy hang jobbfelől: Joga és kötelessége politizálni!) tehát megvan minden oka és minden joga, hogy politizáljon. (Griger Miklós: Szamár mondhatja azt, hogy ne politizáljon!) Azért mondottam, hogy mostanában mindenféle ilyen hangzatos jelszavak hangzanak el. Ha a munkást magunk mellé akarjuk hozni és a magunk politikájának akarjuk megszerezni, akkor — ahogy mondottam — foglalkozni kell vele, nem szabad éreztetni vele, hogy ő csak munkás, hanem ellenkezőleg, be kell állítani a mi életünkbe, nevelni kell és a mi pártkereteinkben nem mint szakszervezeti tagot, hanem mint magyar munkást, mint állampolgárt és adófizetőt kell nevelni és megtartani. Hiszem, hogy ha a munkásság lemondana arról, hogy egyáltalában politizáljon, akkor — bocsánatot kérek — figyelembe véve a külföldi nagy szociálpolitikai alakulásokat, azt kellene mondanom, hogy a szociálpolitikai haladás nem menne olyan gyors ütemben, mint azt a dübörgő tömegek sokszor kívánják. Hiszen tudjuk, hogy évekkel ezelőtt boldogult Vass József szociális munkát akart végezni és végzett is, de hatalmas iramában megállították egyes 1 Ô. ülése 1037 május li-én, kedden. 11 I erők és tényezők, amelyek a szociális törvény* hozásnak egy-két dolgát túlterhesnek találták. Most is ki kell jelentenem, mélyen t. Ház, hogy én nem helyeslem azokat a törekvéseket, amelyek az iparügyi minisztérium megszüntetését célozzák; ellenkezőleg, arra kellene törekedni, hogy a szociális ügyeket minden minisztériumból kivegyék és egy szociálügyi minisztériumba összpontosítsák. Éppen a napokban voltam egy érdekeltségnek a gyűlésén, ahol azt mondották, hogy a gyógyszerészek törvényjavaslata azért nem juthatott a Ház elé, mert a mélyen t. belügyminisztériumban fontosabb kérdések vannak napirenden. Engedelmet kérek, lehetnek pillanatnyilag fontos kérdések, amelyeknek sorrendiségében változást kell eszközölni, de ha volna egy szociálpolitikai minisztérium, akkor egészen természetes, hogy az is igyekeznék az általa kitermelt" törvényjavaslatokat tető alá hozni. Mélyen t. Ház! Azzal zárom felszólalásomat, hogy ha mi szociális Magyarországot akarunk, akkor a magyar polgárságnak — amint mondottam — egy megértő lépést kell tennie a munkásság felé, akkor a magyar értelmiségnek együtt kell haladnia a munkássággal és magáévá kell tennie annak érdekeit, mert az Úristen azért adott az értelmiségnek nagyobb intelligenciát, hogy azt a kevésbbé intelligensek érdekében is felhasználja. Itt tehát egy kézfogásról van szó, amely azonban gyakorlati eredményekkel és következményekkel kell, hogy járjon. Felszólalásomat azzal fejezem be, hogy szociális Magyarország csak a régi klasszikus tézis alapján lehetséges: szabadság és önkormányzat, szociális egyenjogúság, állampolgári patriotizmus. A költségvetést nem fogadom eí. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Létay Ernő képviselő urat illeti a szó. Létay Ernő: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam nagyon figyelemreméltó beszédét a keresztény gondolat és a munka apológiájának szánta. Ez, ami lelkünkben is élénk visszhangra talál. Nemcsak egyes pártoknak, hanem úgy gondolom, hogy ennek a nagy érdeklődést mutató egész zsúfolt Háznak (Derültség ) minden tagja is átérzi a szociális követelményeknek sürgősségéit, nemcsak mint támadást a társadalom egy enlősítése^ felé, ^hanein mint védekezést is azokkal a támadásokkal szemben, amelyeket külföldi államokból a mi szabad intézményeink ellen, a mi demokráciánk, a 'mi alkotmányos parlamentarizmusunk ellen intéznek. Ebben a tekintetben tehát az igen t. képviselő úr által elmondottaík az én lelkemben is visszhangra találnak. Amikor az ő gondolatmenetét a magam beszédének folyamán is követem,'annak a szociális gondolatnak, amelynek mindnyájan harcosai kell, hogy legyünk, megtalálom a nyomait ebben a költségvetésben, is, amely hosszú évek romló viszonyai után talán az első amely joggal enged bennünket arra következtetni, hogy most már a nekünk nagyon keservesen eső szűkkeblűség után kissé bőkezűbben adakozhatunk olyan célokra, amelyek a széles társadalmi rétegek javát a közhatalom erejével hivatottak elősegíteni. • • T. Képviselőház! A magyar társadalom felfokozott vágyaival, kulturális érzékével, a termelésnek és a szociális feladatoknak sűrűsített problémáival találjuk szemben magunkat. Ez á kulturális érzék és ezek á nagy pröblé11*