Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

76 Az országgyűlés képviselőházának Ê1Ô. ülése 19 $7 május ll-én, kedden. XIII. Leó pápa a Eerum novarum-ban^ ezt mondja (olvassa): »Az állam nemcsak jogállam és a törvényes rendnek őre, hanem minden eszközzel oda kell törekednie, hogy olyan intézményeket és törvényeket teremtsen, amelyek a köz- és magán jólétet emelik«. A kormányzó úr ő főméltósága 1932-ben azt mondotta (olvassa): »Mi pedig természetesen a gyengék mellé zárkózunk és nem a kiszipolyozok oldalára«. Gömbös Gyula 1933 március 28-án azt mondta (olvassa): »Nincsen az állami igazgatásnak egyetlen olyan területe sem, ahol a szociális gondolatnak ne kellene tág teret biztosítani. Ebből okszerűen következik, hogy a szociális problémáknak dominálóknak kell lenniök az állami élet minden vonatkozásában«. Mélyen t. Ház! Amikor ezeket a kijelentéseket, amelyek magas személyektől hangzottak el, ! elfogadjuk, azt kell mondanom, hogy a szociális Magyarország és a szociális állam tulajdonképpen ma nem egyedül a fizikai munkavállalóknak, a munkásoknak érdeke. A munkások a gazdasági válság évtizedeit talán még jobban megúszták és jobban helytálltak, mint a polgári társadalom. A szociális Magyarországnak kívánalma ma polgári körökből hangzik el és teljesen okosan, helyesen és jogosan, mert a polgári társadalom az utóbbi évtizedekben gazdaságilag annyira esett» hogy ma már a polgári társadalomnak is megvannak — sajnos — a maga súlyos gazdasági és szociális problémái. A polgári társadalomnak szociális problémái! Hiszen, ha az ember egy Bszkrt.-alkalmazottat figyel, megtudhatja azt, hogy érettségizett emberek, akiknek tulajdonképpen más volna ,a hivatottságuk, mint kalauzok kénytelenek elhelyezkedni. Ha gimnáziumot végzett egyének utcaseprők lesznek, ha az iparosságnak azt a borzasztóan nehéz helyzetét látjuk, hogy százak és százak kénytelenek visszaadni iparengedélyüket, akkor egészen természetesen meg kell állapítani, hogy a polgári társadalomnak igenis megvannak a maga szociális bajai és jogos az, hogy ma egy szociális Magyarországért kiáltunk. Csakhogy, mélyen t. Ház, ha a mi édes hazánkban szociális Magyarországról beszélünk és ha ezt a szociális Magyarországot a béke jegyében akarjuk megvalósítani, akkor szerintem elsősorban társadalmi, de főleg lelki reformokra és lelki átváltozásokra van szükség. A magyar polgárságnak közelednie kell a magyar munkásság felé. Közelebb kell hozni az egyes társadalmi osztályokat. Szerintem le kell rombolni azokat a falakat, amelyeket sok esetben a bűnös haszonszerzés emel egyes társadalmi rétegek közé. Mi ma, mélyen t. Ház, szélsőségekről beszélünk. Ezekkel a szélsőségekkel nem politikai értelemben akarok foglalkozni. A szélsőségeket mint gazdasági kérdést nézem és bírálom. Mi jogosan kívánjuk, hogy antibolseviki mozgalmak legyenek és ilyeneket csinálunk is, mert nem akarhatjuk, hogy országunkban ezek az internacionális szélsőségek teret hódítsanak, de én nem tartom kielégítőnek, ha csak arra mutatunk rá, hogy íme, a kommunista szélsőség nemzeti szempontból milyen káros országunkra, nem tartom elegendőnek, ha hatalmas ezreket vonultatunk fel

r antibolsevista gyűlésekre, én a kérdést másként fogom fel: a problémákat kell megoldani. ^ Ha vannak, — mint ahogy vannak, amint Friedrich képviselőtársain tegnap is (mondotta — ebiben az országiban mezőgazdasági munka- ' sok, akik 300—400 pengőt keresnek évente, akkor ezt a lelkületet r kell figyelembe venni, azoknak az éhség által lerombolt nemcsak fizikai, hanem lelki diszpozícióját is. Ha van, sajnos, értelmiségünk között a tisztvselők karában végig egy hatalmas nagy cifra nyomorúság, amikor a gyógyszerészsegédek hetenként 70—80 órát dolgoznak havi 120 pengőért, amikor az áruházakban a nők heti 7—8 pengőért dolgoznak, amikor a drágasággal gyakorlatilag, sajnos, senki sem foglalkozik, s amikor a háziasszonyok a havi pénzek kiadásánál a leglehetlenebb helyzetibe kerülnek, ha tehát mindez fennáll, akkor érthető, hogy azok az emiberek, akik nem rendelkeznek az ellenállás nagy szikrájával, akiknek az Isten nem adta meg az ellenállás nagy szikráját, leesnek és helyüket nagyon sokszor a szélsőségeknél találják meg. Ha mi azt akarjuk, hogy szoelálisi Magyarország legyen, iákkor meg kell becsülnünk a negyedik rendet, a munkástársadalmat, a munkást is, mert a munkás is magyar. Le kell rombolni a társadalmi elválasztásokat, ahogy ezt Németország csinálja, hogy egymáshoz közel hozta a társadalmi rétegeket. A. vagyon, a művészet, a tudás meg fogja tartani egészen természetesen a imaga különállóságát, a maga arisztokráciáját, de a munkást hozzánk kell emelni, mert, ahogy mondottam, az is magyar. Végeredményben az a felfogásom, hogy a munka közelebb hozza az embert Krisztushoz, közelebb hozza a hithez és az az ember, aki közelebb jutott a hithez, aki közelebb jutott Krisztushoz, nem lehet másodrendű polgár, hanem azt, mint igazi magyart magunkhoz kell ölelni és érdekeit kell szolgálni. Egészen természetes, hogy ilyen nagy kérdések feltevésével sok gyakorlati gondolattal, sok lelkesedéssel is talákozunk, de nagyon sokszor, sajnos, talán túlbuzgalommal és hozzánemértéssel. A szociális Magyarország gondolatáéert síkraszáll az egyik if júsági mozgalom is és azt mondja (olvassa): »A Turul szellemi expanziójának másik rugója a magyar szociális koncepció. Nem, mintha én ellentétbe jutnék azzal, amit mondottaim ima vitéz Bánsághy képviselőtársam beszédéivel kapcsolatban, amikor a fizikai és szellemű munkavállalók összefogását hangoztattam a magyar értelmiséggel, nem, de azt kell mondanom, hogy ez a réteg is azok közé tartozik, amelyet említettem, az e lap körül csoportosuló ifjúság, amely a szociális kérdésekhez kevéssé ért és imiégis vindikálja magának azt a jogot, hogy kritikát mondjon testületekről, szociális alakulatokról, amelyeknek bölcsőjénél ott állt egy Giesswein Sándor és amelynek szolgálatában 'állt egy Prohászka Ottokár és sokan mások. A Turul azt mondja többek között (olvassa): »A magyar szociális kérdés hosszú vajúdásának oka egyrészt tény volt, hogy a szociáldemokrata mozgalom foglalkozott a szociális kérdésekkel, másrészt pedig« — ,s itt a 30 éve működő keresztény-szocializmust így intézi el: — »a magyar nemzeti érdekhez közelálló, vallásos, színezetű keresztény-sz.ocialista mozgalom erőtlenségé«. En, — vagy szakszervezeteink egyik tagja nem hívhatjuk ki ennek íróját birkózásra — mert egy keresztény-szocialista vasas elintézné a dolgot, — de én kérdem, hogy vájjon ez a réteg hol állt akkor, amikor az elmúlt évtizedekben azokkal az urakkal, akik azokban a szélsőbaloldali sorokban ültek vgy ülnek, ádáz harcot kellett vívni? Hol volt ez az ifjúság, amikor