Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának È előrejutás tekintetében is valahogy jobban bírták a versenyt, (vitéz Várady László: Tehát nem erkölcsi, hanem gazdasági.) Ellenben teljesen' megrekedt a következő hullám, a világháború alatt felnőtt diplomás nemzedék. A hivatalok alsó lépcsőjén a szabaüpályák startvonalai körül ott tolonganak a háborúból visszajött nemzedék elmaradt tagjai. Meg kell várni, amig ezek előbbre jutnak, amig valami előhaladás mutatkozik. Azonban itt megint egy érdekes akadály mutatkozik. A háborúban felnőtt diplomást a szülői ház tartotta el, az apa tehát, aki a maga korcsoportjával a iiáborúbói visszaérkezettek elől tartja megszállva a köz- és magánpályák pozicióit, nem hagyja el a helyét, mert felnőtt fiát, vagy pedig leányát kell eltartania. Apáinktói — így kiált fel a nyíregyházi állásnélküli értelmiség memoranduma — nem követeinetjük és nem kívánhatjuk azt, hogy bennünket felnőtt, egész embereket eltartsanak. Az apa azonban mégis kénytelen eltartani gyerekét, tehát nem iiagyja el a helyét, az utána következő iiáborúü nemzedék nem tud előrejutni, minthogy pedig nem juthat előre, nem tud helyet biztosítani a most újonnan diplomát szerzett fiataloknak, azok továbbra is apjuk nyakán maradnak és az apa ezen az alapon addig kénytelen ragszkodni^ poziciójához, ameddig csak lehet. (Dinnyés .Lajos: Kossz ^ a kormány gazdasági politikája! — Br. Vojnits Miklós: Ez világjelenség! IN álunk kisebb mértékben van meg, mint akárhol másutt. Tessék a statisztikát megnézni! —Zaj!) Ez a szomorú kör teszi azután végsőkig élessé az ellentétet az öregek és a fiatalok közöttt, amely éppen azért nem tud enyhülni, mert ennyire szövevényes. lia akár a kereskedelmi érettségivel rendelkezőket, a gimnáziumot végzetteket, akár a diplomásokat nézzük, ezekből nagyon sokan otthon vannak és a szülök kenyeret eszik. (ügy van! il gy van!) Esetleg alkalmi munkákat, szellemi munkákat kapnak 30—40 pergő havi fizetésért. (Dinnyés La^os: A szabadpályákat tönkreteszik az adók, az Oti.- és Mabi.-járulékok! — vitéz Várady László: Ki kell nyitni a gyárakat előttük!) Az ügyvédjelölt átlagos havi jövedelme 50—100 pengő. A vidéki orvos 50 filléres és 1 pengős rendelésekből él. Ezek pedig már rem is alkalmi munkák. Esetleg rendördíjnok már 12 éve dijnoki fizetéssel. (Dinnyés Lajos: Az álláshalmozásokat megszüntetni, mindjárt van állás. Többes állások! — vitéz Várady László: Ez is megoldás, de sajnos, nagyon kicsi rész volna a statisztika szerint.) A nyomorúság, a szegénység és nincstelenség már kikezdte ezt a réteget. Ezek az embe; rek nem mernek családalapításra még gondolni sem, vagyis most a háború után húsz esztendővel kezdődik a középosztály alapjaiban a család szervezetének rombolódása és kezdődik lappangva olyan immoralités, amelynek káros következményeit csak évtizedek után fogja érezni ez a nemzet. (Mozgás.) Ezek a fiatalok esztendőkig élik kénytelen meddő életüket és félő, hogy ha a segítség sokáig késik, teljesen ki fognak öregedni a családalapítás idejéből. (Ugy van! Ugy van! — Br. Vojnits Miklós: Ez a veszély fenyeget!) Ezért kell örömmel üdvözölni minden kezdeményezést, ami ezen a téren történik. Azonban teljesen helyénvaló és indokolt a kormányzatnak az az álláspontja, hogy a társadalomtól is várja ennek a nemzeti veszedelemnek elhárítását, (vitéz Várady László: Sőt elsősorban onnan kellene várni!) A házasságkötések, a családalapítások, to'. ülése 193? május ii-en, kedden, 7â vábbá a házassági termékenység fontos problémája tekintetében tényleg nagy feladatok előtt áll a nemzet. A statisztikai adatok a következőkre mutatnak rá. Gyermeke nem született az összes férjes nők 17'1%-ának, vagyis az egykés házasságoknál is nagyobb a nincskés házasságok száma. Egykéje van az összes férjes nők közül 16"9%-nak, két gyermeke van az összes férjes nők közül 16'5%-nak, 3 gyermeke van 12'8%-nak, 4 gyermeke van 9"5%-nak, 5 gyermeke van 7'1%-nak, 6—10 gyermeke van 16 9%-nak. Ez a magas szám azonban csak látszólagos, mert ebbe a csoportba a 6—10 gyermekes családok tartoznak, ha tehát szétbontanák 5. 6. 7. 8. 9. 10 tagú családokra, akkor igenis, nagyon alacsony lenne itt is a szám, átlagosan minden kategóriában csak csekély 3%-nak felelne meg. Tizenegynél több gyermeke van az összes férjes nők közül 3'2%-nak. T. Képviselőház! A »nincskés« házasságok száma foglalkozási kategóriák szerint igen érdekes képet mutat. Legtöbb ilyen házasság van a kereskedelmi foglalkozású, a köszzolgálati és a szabadfoglalkozású emberek körében, legkevesebb pedig az őstermelők között. Az előbbieknél 25'3, illetve 24'3%, míg az utóbbiaknál csak 12*3%. Az egykés házasságok a foglalkozások szerint ugyanazt az arányt mutatják, mint a »nincskés« házasságok. A két gyermek rendszerint leggyakoribb az értelmiségi foglalkozású családoknál és legritkább a napszámosoknál, ahol a gyermekáldás nagyobb. A három gyermekes családok már szaporodó családok, itt a bányászcsaládoknál a legkedvezőbb a helyzet és legrosszabb a kereskedőknél. A négy gyermekes családok az ideális családok; itt is az a helyzet, mint a háromgyermekeseknél. A többgyermekes családoknál ki kell még emelnem azt, hogy az őstermelő- és napszámoscsaládok vezetnek és az értelmiségi foglalkozásúak vannak legalul. T. Képviselőház! A művelt ember gondol a maga sorsára és arra készül. Ennek az előbb adott képnek egészen éles, érthető hatásai vannak az egyetemi és főiskolai ifjúság életére. Nyugtalan mozgalmai, amelyek itt is, ott is fellángolnak, nem az ifjonti könnyelműség hullámai. Látni és tudni kell minden egyetemi és főiskolai hallgatónak az előttejáró nemzedékek sorsát. Látnia kell, hogy a diploma és a tudás nem juttatja exisztenciához, állása nincs, nyomorog. Ez az ifjúság tudatában van annak, hogy nemzeti hivatása van: egy új, egészségesebb és szociálisabb Magyarország megteremtése. Tehát él benne a dolgozni és tennivágyás. Mindezekfelett ott látja az előtte torlódó nemzedékek sorát. Érthető, ha az egyetemi és főiskolai ifjúság nyugtalan, hiszen az elhelyezkedésre és családalapításra vajmi kevés reménye és kilátása van. T. Képviselőház! Háborús veszteségünk nemcsak a világháborúban elesett és elveszett 500—700.000 ember, hanem a világháború következtében meg nem születettek is növelik ezt a nagy számot. Ez a hiány népesedésünk jövő alakulásában állandó visszaesést okoz. A háborús veszteségek miatt elmaradt születések következménye volt az, hogy 1922-től 1926-ig nagyon megfogyatkozott az elemi iskolák első évfolyamának százalékszáma. Ugyancsak e miatt látjuk azt, hogy 1925—26-ban a gyermekek megszokott tömegei hiányoztak a középiskolák első osztályából. A háború alatt születettek kevesebb száma az utódok számszerű csökkenésében fog megnyilvánulni. Ez a csökkenés 1934-től 1938-ig tart, 20—25 év múlva újra