Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-209
Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937. évi május hó 10-én, hétfőn, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és Tahy László elnöklete alatt. Tárgyai: A magyar állam költségvetése az 1937/38. számadási évre. Hozzászóltak: Megay-Meissner Károly, Kertész Miklós, Friedrich István, Tildy Zoltán, Boczonádi-Szabó Imre, Meizler Károly, Máriássy Mihály, Rakovszky Tibor, vitéz Leel-Ossy Árpád, Fábián Béla. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Darányi Kálmán, Fabinyi Tihamér, Rőder Vilmos. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 1 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére „Esztergályos János jegyző urat, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Vásárhelyi Sándor jegyző urat, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Szeder János jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1937/1938. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. A szólás joga Megay-Meissner Károly (képviselő urat illeti. Megay-Meissner Károly: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az 1937/1938. évi állami költségvetést mint mezőgazda tegyem bírálat tárgyává és a mezőgazdaság és a mezőgazdasággal foglalkozók érdekeinek szempontjából a rendelkezésemre álló rövid időre való tekintettel csak nagy vonásokban foglalkozzam azokkal a kérdésekkel, amelyek megítélésem szerint sürgős megoldásra várnak. Az állami költségvetéssel nemcsak: azért foglalkozom a mezőgazdaság szempontjából, mert magam ismezőgazda vagyok, hanem elsősorban és legfőképpen azért, mert megítélésem szerint ebben az^ agrárállamban minden kérdést és így magát az állami (költségvetést is a mezőgazdaság érdekeinek szempontjából kell tárgyalni. Távol áll tőlem, hogy ezzel a kijelentéssel akár az ipar, akár a kereskedelem létjogosultságát és fontosságát vita tárgyává tenném. Tudom, hogy egészséges közgazdasági életben az ipar és a kereskedelem egyaránt igen fontos és jelentőségteljes. Azonban mint minden államban, úgy a mi közgazdasági életünkben is az egyes foglalkozási és társadalmi ágak egészséges harmóniájára kell törekednünk, már pedig megítélésem szerint nálunk, Magyarországon az egyes foglalkozási és társadalmi ágaik között akkor van egészséges harmónia, ha "közöttük a vezetőszerepet a magyar mezőgazdaság tölti be. örömmel kell megállapítanom, ihogy az utóbbi időhen mind többen és többen vannak, akik a mezőgazdaság fejlesztését, a mezőgazdaKÉPVIiSELÖHAZI NAPLÓ. XTiII. sággal foglalkozók érdekeinek védelmét, életszínvonalának emelkedését, életbizalmának visszaállítását a legfontosabb gazdasági és nemzetvédelmi feladatnak tekintik. Meg kell azonban állapítanom azt is, hogy még igen sokan vannak olyanok, akiknek közgazdasági politikája kifejezetten az iparpártolás és a vállalati toké védelmének irányában halad és kevés gondot fordítanak a mezőgazdaság védelmére, illetőleg annak fejlesztésére. Pedig legyen szabad rámutatnom arra, ihogy a túlzott iparfejlesztés, illetőleg az ipari vámvédelem következtében a mezőgazdaságra súlyos teher nehezedik, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy az iparcikkek ára a mezőgazdaság (Számára túlságosan magas, hanem abban is, hogy éppen a magas vámvédelem, az iparpártolás következtében az egyes külföldi államokkal nem tudunk, helyesebben nem tudtunk megfelelő kereskedelmi szerződéseket kötni. Ez a közgazdasági politika tehát nemhogy nem szolgálta a nemzet egyetemességének érdekét, hanem nyomában a mezőgazdaság visszafejlődésének, a gazdatársadalom életszínvonala megdöbbentő süllyedésének kellett bekövetkeznie, mint ahogy mindez be is ^ következett. Csak, amikor már a mezőgazdaság életereje csökkent, amikor már a mezőgazdaság eladósodott, kezdtek az illetékesek azzal a kérdéssel foglalkozni, miképpen lehet a mezőgazdasági termelést fejleszteni, a mezőgazdaság jövedelmezőségét helyreállítani, azt növelni és fokozni. T. Ház! Ez nem akar bírálat lenni a múlttal szemben, csak egyszerű ténymegállapítás, történelmi visszapillantás és tanulság arra nézve, hogy ha mi ebben az országban •• nem folytatunk helyes közgazdasági politikát és akár az iparnak, akár. a kereskedelemnek, akár más foglalkozási és termelési ágaknak a mezőgazdaság hátrányára és rovására kedvezményeket nyújtunk, akkor legelőször és- leghamarább mezőgazdaságunk fog tönkremenni, de végeredményben az egész közgazdasági életünk válságba kerül. t r ,'. ; , Örömmel kell ezzel szemben megállapítani azt, hogy a kormányzat az elmúlt időben a
