Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
72 Âz országgyűlés képviselőházának ÊlÙ. ülése HË1 május il-én, kedden. Természetesen most más a helyzet, mint volt akkor, amikor fegyverrel a vállukon és könyvvel a kezükben állottak, amikor két ilyen ellentétes eszközzel szolgálták azokban az átmeneti nehéz időkben a hazát. Amikor kötelességüket megtették, a fegyvert átadták, mert a fegyver viselését többé a közrend nem várta tőlük és teljes energiájukkal a másik eszközből, a könyvből meríthető tudás, a tudományok elsajátításával folytatták a nagy magyar cél felé való törekvés nélkülözésekkel teli útját. Ennek befejezése után szétszóródtak e kis hazában, de voltak olyanok is, akiket messze sodort a mostoha magyar sors. Ez a váit9zatian felfogású magyar nemzedék azt vallja, hogy a hazában a keresztény magyarság jobb, szociálisabb életkörülményeinek mielőbbi megteremtésére kell törekedni. (Helyeslés p, középen.) Ez a nemzedék hisz a magyarság tovább is fejlődő életlehetőségében és igazi elhivatottságában. Meggyőződése, hogy ennek nem akadálya a nagy népekkel szem-, ben tényleg eltörpülő kilenc milliónyi száma, mert erre predesztinálja a magyar faj kiválósága, sajátos egyénisége, szívóssága, erkölcsi és szellemi ereje és az a nagy történelmi szerep, amelyet eddig is betöltött itt, a népek országútjának ütköző pontjában. Bízik ez a nemzedék, ez a seregszemlét tartott bajtársegyüttes a magyarság önálló, mindenkitől független államalkotó képeségében és a Kárpátok medencéjében eddig is betöltött és Őt megillető vezetőszerepben. Ez a nemzedék az, amely önkéntes munkával először adózott az irredentizmus oltárán. Ott látjuk ennek a nemzedéknek tagjait a fajvédelmi mozgalmakban, ott látjuk a keresztény nemzeti társadalmi szervezetek megalakításában. S akik mindezért a munkájukért, azért, mert mindig csak az eszmét szol; gálták s nem önmaguk politikai, vagy hivatali karrierjüket. (Ellenmondások balbelől.) azt kapták köszönetül a társadalomtól, hogy meghosszabbították gyermekkorukat s nemcsak ifjúságnak hívják őket, kopasz és megőszült férfiakat, de annak is tartják, hiszen életstandard jnk és anyagi körülményeik 40 esztendős korukban olyanok, aminőket egy kispolgári igényekkel rendelkező fiatalember 28—30 éves korában megkívánhat. (Tauf fer Gábor: Mindenki hivatalnok akar lenni!) T. Ház! A költségvetési vita során tehát arról a nemzedéksorról kívánok beszélni, amelyet a világháború utáni társadalom megfosztott érvényesülésétől és anyagi teljeskorúságától. Ifjúságnak hívták ezt a nemzedéksort, de ha őszintén akarjuk megvizsgálni ezt az egységesnek látszó fogalmat: ifjúság. — szét kell választani. Beszélnem kell elsősorban azokról, akik a háborúban még résztvettek, nagyjában nős, családos emberekről, akik az egyetemi zászlóaljak után a bajtársi egyesületek, a bajtársi élet megalapítói voltak. Azután ezektől meg kel különböztetnem a háborúban felnőtt fiatal diplomás réteget és végül harmadsorban beszélnem kell a ma tanuló egyetemi ifjúságról. Ez az a három csoport, amelyet nagyjában meg kell különböztetni. Ezekről beszélve, olyan kérdésre kívánom felhívni a figyelmet, amely nemcsak az ifjúságnak ma sokat vitatott kérdéseiben őket magukat érdekli, hanem, amelynek érdekelnie kell az egész nemzetet is. fŰfty van! a középen.) Erre a megállapításra kell jutnom, ha abból a szempontból nézem a kérdést, amely a legsürgősebben ^ követeli e nemzedéksor ügyeinek érvényesülését és gazdasági helyzetének tökéletes megjavítását. Ez a szempont pedig: ennek a nemzedéknek viszonya a családhoz. Az a kérdés, hogy nemzetfenntartó kötelességét ez a generáció hogyan tudja teljesíteni. Az kétségtelen, hogy a világháború előtti esztendők fokozott embertermelése igen Örvendetes folyamatot indított meg. Középosztályunk felfrissült. Sok paraszt és munkásgyermek verekedte, küzdötte fel magát a középosztály rendjét jelentő iskolai fokozatokra. Azt mondottam, hogy örvendetes. Örvendetes a nemzet szempontjából, mert egészen friss vér került a középosztály rétegeibe, azonban nem kellemes azoknak az egyéneknek, akik kiléptek a maguk társadalmi köreiből, mert magukra hagyatva minden családi és gazdasági háttér nélkül élnek, aminek súlyos jelentőségét a mai időkben, azt hiszem, senki előtt nem kell részleteznem. Amikor tehát ennek a kérdésnek tárgyalásánál megállapításokat teszünk, gondoljunk mindig ezeknek a többinél sötétebbé árnyalt helyzetben lévő rétegeknek nehézségeire. Ha a világháború előtti születési statisztikát nézzük, úgy látjuk, mintha a nemzet készült volna arra, hogy meg kell hozni a világháborúban a maga emberáldozatát. Ezt bizonyítják a következő statisztikai adatok. 1881-től 1900-ig 1000 lélekre esik 42-3 élveszületés. 1901-től 1910-ig 1000 lélekre már csak 37, 1911-től 1920-ig 1000 lélekre 27-2 élveszületés esik. A világháborúból visszajöttek elvégezték már az új rend alapjainak lefektetését, hiszen az akkori egyetemi és főiskolai ifjúság vetette meg erőteljesen alapját a keresztény és nem. zeti gondolatnak. Az akkori egyetemi és főiskolai ifjúság követeli erőteljesen és határozott formában a keresztény és nemzeti gondolatnak a magyar élet minden terén való érvényesülését. Ez az ifjúság a Galilei-körökkel szemben felállítja a nemzeti gondolat védőbástyáit, felállítja a bajtársi egyesületeket (Dinnyés Lajos: A Mefhosz. volt, az Egyetemi Kör!) — elsősorban a Turult és a Hungáriát — és utána a maguk emberi életében is berendezkedtek magasabb szempontok szolgálatára. A háborúval együtt járó erkölcsi züllés nem jutott el' ezekig a fiatalokig, megnősültek és igyekeztek családot alapítani. Ezt bizonyítják a statisztikai adatok, a háború utáni születések emelkedéséről. 1921-től 1925-ig 1000 lélekre esik 29-4 élveszületés, ez tehát 2"2 ezrelékes átlagemelkedést jelent az 1911—1920-as adatokhoz képest. A háború utáni esztendők születési emelkedése azt bizonyítja, hogy ezek a rétegek derekasan kivették részüket a háborús veszteségek pótlásából. Azonban, sajnos, ez az emelkedés csak átmeneti volt, alig tartott egy két évig, utána a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az emberáldást valami károsan befolyásolta, a születések száma lecsökkent, hiszen 1926-tól 1930-ig ezer lélekre esik 26 élveszületés. Az 1930—1935. években 1000 lélekre esik 22*4 élveszületés, ma pedig 20 ezrelék az élveszületés száma, vagyis ez 9*04 ezrelékes visszaesést, csökkenést mutat az 1921—1925-ös évek szaporodásához képest. Ebben a tünetben a háborús if júság első gazdasági megtorpanása jut kifejezésre, hiszen kezdő hivatali állásokban a kicsiny fizetésekből kiemelkedni nem tudott, a növekvő családdal együtt nem növekedett ugyanolyan mértékben a fizetés is. Akik ezt látták, család nélkül éltek, mert így nyugodtabban és jobban tudtak élni és a nehéz előrejutást könnyebben el tudták viselni és a borzasztó nehéz
