Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 2í0. ülése 1937 május íl-en, kedden. 71 Arra utasítja ennélfogva a pénzügyminisztert, Jhogy ezen elkülönítésnek az adóügyi, illetőleg adóügyet kezelő segédjegyzőknek a saját tárcája körében 1938. évi január l-ével, illetve esetleg 1938 július hó l-ével állami szolgálatba vétele útján való keresztülvitelére tegyen meg minden intézkedést és hozzon idejében törvényjavasatot a képviselőház elé. j. A változással járó újabb költségvetési teher fedezetéül a képviselőház megjelöli az adóbehajtási illetékeket, amelyek eddig a községi autonómiáknak voltak átengedve.« T. HázJ Azt hiszem, ezt a határozati javaslatot részletesebben indokolnom nem is kell. Mindnyájan tudjuk, hogy falun nagy bajok vannak azért, mert a községi jegyző, akinek tulajdonképpen a falu atyjának kellene lennie, állandó harcban keli, hogy álljon a lakossággal az adóbehajtások miatt. Semmiféle technikai nehézsége nincs annak, hogy ez a megoldás megvalósuljon. Különben volt alkalmam ebben a tekintetben a pénzügyminiszter úrral előzőleg beszélni. A személyzet is rendelkezésre áll, mert hiszen minden községben van nem égy, hanem esetleg több segédjegyző is, akik adóügyekkel foglalkoznak. így ezeknek az állami szolgálatba való átvétele sem személyzeti' s technikai nehézségeket nem okoz, de még cisak megterhelést sem jelentene, mert hi- •. szén az adóbehajtási illetékek ezeknek a fizetéseire szolgálnak. , Ezekután még egy utolsó határozati javaslatot van szerencsém a t. Ház elé hozni, amely egy nagyon fontos szociális kérdést, a törpebirtokosoknak életlehetőség nyújtását jelenti. Határozati javaslatom pedig szól a következőképpen (olvassa): »A képviselőház megállapítja, hogy szociális és gazdasági érdekből halaszthatatlanul sürgősen biztosítania kell azon törpebirtokosok megélhetését, akik a családjuk létfenntartását biztosító földtulajdonnal és bérlettel nem rendelkeznek. Az ilyen törpebirtokoknak kisbérletek útján való olymérvű kiegészítését tartja ez okból, szükségesnek, amely •eléri azon kisgazda-birtoktípus területét, amely az illető vidék gazdaság-kulturális, földminő* ségi és egyéb természeti viszonyok szerint meg- ! felelő. ' A képviselőház ezen sürgős szükségkielé- ; gítésének a céljára a nagybérleteknek az 500 ! katasztrális holdat meghaladó területét jelöli I ki. Utasítja a kormányt, hogy az országgyűlés • elé terjesszen haladéktalanul olyan értelmű ! törvényjavaslatot, amely kimondja a nagybér- j le ti szerződéseknek a folyó gazdasági év végé- ; vei minden kártalanításnélküli hatálytalan- ; ságát az 500 katasztrális holdat meghaladó I nagybirtoktestre ott és olyan mérvben, ahol éö amennyiben ilyen törpebirtokosok igénylik kisbériéibe ugyanazon bérfeltételek mellett a bérbirtokot. További irányelvül megszabja a képviselőház, hogy ahol az igényelt terület az 500 katasztrális holdat meghaladja, ott a kisbériek | egyénileg megosztott művelés mellett is tar- ; toznak szövetkezetbe tömörülni, gazdálkodásuk szakszerű irányítására és a szövetkezet vezeté- ' sere képesített gazdát alkalmazni a nagybérlő- . nek a gazdasági felszereléséből a kisbérletbe elvont részhez arányos inventárrészt becsérték- ! ben átvenni* valamint minden esetben a trágya értékét megtéríteni.« Javaslatom — elfogadása esetén — korrigálja azt a hibát, amelyet az Ofb.-s földek kiosztásánál azzal követtünk el, hogy egy-két holdas parcellákat adtunk a kisbirtokosoknak, j s ezzel helyhez kötöttük életlehetőség nélkül, ! ugyanakkor pedig a nagybérleteket továbbra is meghagytuk. T. Ház! Időm lejárt. Mindezekután csak azt ismételhetem meg, hogy báx Darányi miniszterelnök iír iránt személyileg iiagy szimpátiával viseltetem, és bízom benne, hogy a titkos választójogot ígéretéhez képest meg tudja valósítani, minthogy azonban ebben a parlamentben még mindig nem látom azt a lüktető, cselekvő erőt, amelyet az elmondottak szerint is szükségesnek találnék, ezért a költségvetést nincs módomban elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Bánsághy György képviselő iir! vitéz Bánsághy György: Előttem szólott Némethy Vilmos igen t. képviselőtársammal elvileg nagyjában azonosítom magamat. Azokat, amiket a zsidókérdésben mondott, hogy zsidókérdés van, és hogy ezt a kérdést rendezni kell valamennyien elismerjük. Hogy azonkívül a zsidókérdés gazdasági kérdés, ezt is elfogadom. Amit ő általában a földi javak egyenlőtlen elosztásáról mondott, azt is elfogadom. Képviselőtársam azt is mondotta, hogy ő az alkotmányosság és a parlamentarizmus alapján áll. Én azt hiszem, hogy közöttünk ebből a szempontból sincs semmi néven nevezendő differencia; mi sem akarjuk a diktatúrát, ő sem akarja, egyébként pedig úgy látom, hogy Némethy Vilmos, a független kisgazda párt tagja és a nemzeti egység pártja között semmi néven nevezendő differencia nincs. T. Képviselőház! A közelmúltban érdekes seregszemle folyt le, amelyen a Kormányzó Űr ő főméltósága előtt felvonult a nemzet háborús fiatal évjáratainak az a legönzetlenebb csoportja, amely annakidején az összeomlás napjaiban áldozatkészen jelentkezett és vállalkozott arra, hogy a társadalmi rend biztosítéka legyen és na kell, új harcokban kockáztassa a maga fiatal életét a nemzetért és 'ét, nemzeti ideálokért. A tudományegyetemi és műegyetemi csendőrzászlóaljaknak ezen az Összejövetelén azok.az önzetlen férfiak jelentek meg, akik az elmúlt másfél évtized alatt az úgynevezett ifjúsági kérdést testesítették meg. Ezek azok, akik minél jobban távolodnak a megalakulásukkori eseményektől, annál inkább érzik, hogy nem a véletlen műve volt az, hogy a forradalom utáni apokaliptikus zűrzavarban ők voltak az első kijegecesedési pont a nemzet új életében, hanem a közös erkölcsi és szellemi felfogásukból és mindenekelőtt hazaszeretetükből merítették erejüket. íme, 18 év után is érezték ezek, hogy az a nagy er^ kölcsí érték, amelyet képviseltek, semmivé nem válhatik, különösen ma, amikor a magyarság mindig két kézzel vívja jövendő sorsának nagy, de bizakodó küzdelmeit. A felületesen gondolkodók, a kishitűek már elintézettnek tekintették a magyarságnak élniakarásából táplálkozó életküzdelmét. Ezek szerint a népek, a nemzetek, a fajok harcát csupán azok száma és ereje dönti el, de ugyanakkor elfelejtik azt, hogy ebben a harcban a legfontosabb és legnagyobb szerepe a magyar nép ^sajátosságának és életerejének van, elfelejtik azt, hogy a célkitűzések eredményes kivívásához '{ milyen fontos egy nép, egy nemzet azonos szellemi és. erkölcsi felfogása. Hogy ebben a. tekintetben a seregszemle résztvevői mitsein váltóztak, mutatja az, hogy 18 esztendő után az első hívó szóra íme, ezren és ezren megjelentek.