Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

70 Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. ben pedig szükséges is volna ilyen kérdések helyes megoldása. A titkos választójog szempontjából, amit az alkotmányosság feltótlen védelmének tartok, ellentétben vagyok Habakuk próféta azon jóslásával, hogy az nem fog bekövetkezni. Meg vagyok róla győződve, hogy az errevonatkozó ígéret, teljesítést nyer. Poppen ezért nyugodtan nézek a jövő elé. De nem szeretném, hogy ha addig is a parlament éppen a mondottakra való tekintettel, tétlenségben maradna. Kénytelen vagyok tehát a reformoknak; ezen kényes t és most megjelölt irányban való előkészítésére indítványokat tenni. Az igazságügyminiszter úr irányában azt indítványozom, méltóztassék előkészíteni a részvényjog reformját olyan értelemben, hogy abba a részvényvalódiság, a részvény névre szólósága benne f oglaltassék és a mérlegvalódiság elve érvényesülést nyerjen. (Czirják Antal: Mérleg-kozmetika! — Rajniss Ferenc: Tőzsdereform!) Ugyancsak ebből a szempontból szükségesnek tartom a büntetőtörvénykönyvünk teljes újjáalakítását, mert bármilyen tökéletes volt is a mi büntető törvénykönyvünk keletkezése idején, ma már a bűncselekmények terén is feltétlenül idejét multa s a büntető eljárásnak \s meg kellene változnia. Nem volna szabad lehetőséget adni arra, hogy a gazdag síberek hosszú ideig húzzák pereik elintézését, vagy a büntetés leülése elől a bolondok házába meneküljenek, ugyanakkor, amikor a szegény emberek bűnhődnek. Még továbbmegyek ezen.a téren. Igenis szükségesnek tartom eery új polgári törvénykönyv megalkotását és jó volna, ha ezzel az igazsa'-ïuiçyminiszter úr foglalkoznék. Minthogy azonban nem tételezem fel, hogy az igazságügy miniszter úr ebben az irányban máris foglalkoznék a kérdésekkel, ezért egy kisebb irányú, de a mai viszonyokat mindenesetre megjavító határozati javaslatot van szerencsém beterjeszteni, amely a következőképnen szól fohmtsa): »Az orszáarg-yűiés képviselőháza utasítja az igaz-sásfüsryi kormányt, hogy mielőbb terjesszen a képviselőház elé olvan törvényiavaslatot, amellyel eeryes igények érvényesítésének elévülési határideje a mainál rövidebb, a gazdasági élet menetéhez mértebb és az erkölcsi felfogásnak és az igazságérzetnék megfelelőbb újra szabályozást nyer.« Egy példával akarom indokolni, igazolni ezen indítványom helyességét. Csak azt hozom fel, hogy például egy ügyvédnek ügyvédi munkadíjkövetelési igénye ma 32 esztendő alatt éyül el, ugyanakkor, amikor könyveit a törvényes előírások szerint csak 10 esztendeig köteles megőrizni. Ez pedig azt a viszszás helyzetet hozza magával, hogy aki egy kis nyugtát, cetlit kap az ügyvédtől arra nézve, hogy nála fizetést teljesített, kénytelen azt a cetlit 32 esztendeig megőrizni, holott az ügyvéd a könyvét sokkal kisebb ideig őrzi. A mai gazdasági élet annyira rohanó, hogy ebben a helyzetben az emberek bizonyítékaikat nem tudják megőrizni, de emlékezetükben sem tudják a dolgokat megtartani. Szükséges tehát, hogy rövidebb elévülési határidőhöz kössék ezeknek a követeléseknek érvényesítési jogát. En a magam részéről az ügyvédek, orvosok s más szellemi foglalkozásúak és minden testi munkás munkadíjkövetelésére, a részletügvletekből származó követelésekre és a könyvkövetelésekre vonatkozólag az érvényesítési jogot és az elévülési időt három évben szabnám meg és talán valamivel hosszabb, de rövidebb időt szabnák a mainál az örökösödési s kártérítési s megtámadási ügyek számára. Mindenesetre^ szükségesnek tartanám, hogy ezt az indítványt a miniszter úr honorálja. A továbbiakban a pénzügyminiszter úrhoz is lenne határozati javaslatom. Az első határozati javaslatomat Bethlen István igen t. képviselőtársam már a beszédében azt mondhatnám indokolta. ' Hogy én már készen hoztam ide ezt a határozati javaslatot, ez csak előmozdítja annak a lehetőségét, hogy tényleg történjék ezen a téren valami. Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Az országgyűlés képviselőháza megállapítja, hogy immár huzamosabb ideig fenn nem tartható az állam mai adóztatásig rendszere, mert az adóalanyok terhei százféleségükben áttekinthetetlenek, mert az adószabályok kódexbe nem foglalhatók mert a kicsiny és gyenge adóalanyok adóterhe aránytalanul súlyosabb, mint a nagyoké és gazdagoké és mivel az ingatlanvagyon adóterhe többszöröse a pénz- s vállalkozói ingóvagyon adóterhének. Ezért a képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy adókódex szerkesztési megbízások helyett bízzon meg egy szakértőkből álló bizottságot azzal, hogy az állami szükségleteknek ' fedezetet biztosító s az igazságosság és arányosság elveinek megfelelő egyszerű . adórendszert dolgozzon ki és ennek az alapján terjesszen majd új, általános adótörvényt az országgyűlés elé.« T. Ház! Sietnem kell, időm lejár, éppen ezért már csak határozati javaslataim ismertetésére szorítkozom, s azoknak részletesebb magyarázatát már nincs időm megadni. Következő határozati javaslatom a következő (olvassa): »Az országgyűlés képviselőháza utasítja a pénzügyminisztert, hogy az adóévnek a költségvetési évvel időbelileg való azonossátétele céljából szükséges intézkedéseket olyan mérvben tegye meg. hogy már a jövő adóév kezdete 1938. évi július hó l-re és vége 1939. évi június hó 30-ra eshessek.« Indítványom indokolását meg lehet találni az 1914-es képviselőházi vita anyagában, amikor a költségvetési évet a naptári évről áthelyezték július l-re. Mindenesetre nagy gazdaérdek fűződik ehhez. Éppen a múlt esztendő bizonyította ezt be, amikor a naptári év végével valamennyiünket, gazdákat arra szorítottak, hogy adónkat fizessük meg és 14 pengőért adtuk el a búzánkat ősszel csak azért, hogy januárban 24 pengőért tovább adják. Ha ezt megvárhattuk volna, ha az adóév egyezett volna a költségvetési évvel, akkoT várhattunk volna az eladással, s az a 8—10 pengős árkülönbség elég lett volna egy esztendei adónk kifizetésére is. Praktikus ez azért is, mert hiszen a gazdasági év is összeesik a költségvetési évvel. Az első negyedet nagyon könnyen megfizeti a gazda búzaterméséből, a második negyedet bor- vagy kukoricaterméséből, a harmadik negyedet kihízott állataiból, míg a negyedik negyednél elégséges már az addig elért terményáremelkedés, hogy azt kifizesse. • r T. Ház! Ezenkívül van még egy határozati javaslatom, amely ugyancsak a pénzügyminiszter urat érdekli és ez a következőképpen szól (olvassa): »Az országgyűlés képviselőháza elismeri azon szükségszerűséget, hogy a falu jegyzőjét vissza kell adni falujának, ezért elhatározza, hogy a községi igazgatásban az adóügyeknek a kezeléset el kell különíteni a belügyi közigazgatástól,